Nyíri Dániel

levéltáros, történész, régész

Nyíri Dániel (Szászfa, 1879. október 22.[1]Miskolc, 1932. február 26.) jogi végzettségű levéltáros, történész, régész.

Nyíri Dániel
Született1879. október 22.
Szászfa
Elhunyt1932. február 26. (52 évesen)
Miskolc
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Nyíri Dániel az abaúji Szászfán született Nyíri Dániel földész és Lassú Klára református szülők gyermekeként, 1879. október 26-án keresztelték. A középiskola első négy évfolyamát Késmárkon végezte, majd Sárospatakon folytatta. Sárospatakon és Kassán jogot tanult, és letette mindkét alapvizsgáját. 1906. május 1-jén Kassán, Abaúj vármegye levéltárában levéltári díjnok lett, és még ebben az évben megszerezte a levéltárosi képesítést is. 1908-ban levéltári írnokká lépett elő. 1909. január 1-jével – ugyanazon a napon, amikor Miskolc városa megkapta a törvényhatósági jogot – kinevezték Borsod Vármegye Levéltárába főlevéltárnoknak (mellette még egy hivatalsegéd dolgozott az intézményben). Feladatai közé tartozott a levéltári anyag őrzése, kezelése és rendszerezése, a magánszemélyek vagy hivatalok által igényelt hiteles másolatok elkészítése stb., és minden más, amivel a polgármester megbízta (pl. a leventebírságok ügyintézése). Részt vett az első világháború harcaiban, 1916-ban tartalékos tisztként került ki a frontra. Többször is megsebesült, utolsó felgyógyulása után egy bácskai hadifogolytáborba került felügyelő tisztként. Leszerelése után, 1920-ban – mivel nem kapott Miskolcon lakást – családjával Boldván telepedett le, onnan járt be a munkahelyére. Miskolci lakásproblémái csak 1927-ben, élete utolsó öt évére oldódtak meg.

A német és a latin nyelven kívül alapos paleográfiai ismeretekkel rendelkezett, tudós levéltáros volt, nem hivatalnok. A gondjaira bízott, jórészt rendezetlen iratanyagot igyekezett rendszerezni, mégpedig a kor tudományos színvonalának megfelelően. Elsőrendű feladatának tekintette a levéltár kutathatóvá tételét, a történeti fontosságú anyag megmentését, megőrzését. Iratmentő munkába is fogott: 1911-ben a diósgyőri koronauradalom bedarálásra ítélt iratait az utolsó pillanatban, már a Diósgyőri Papírgyárban tanulmányozta át, és a történeti fontosságú iratokat időrendbe rendezve adta át a múzeumnak.[2] Nyíri legfőbb célja a megye és a város történetének kutatása és publikálása volt. Az egyik első levéltáros volt, aki felismerte, hogy a nyilvánosság elől elzárt anyagnak mekkora közművelődési jelentősége van. Sokat publikált a miskolci lapokban. 1909-ben például a Miskolczi Hírlapban Zsarnai Pál emigráns naplóját tette közzé, több folytatásban. 1924-ben a Magyar Jövő című lapban Perecsütő-Aboddal kapcsolatos kutatási eredményeiről írt. Ő fedezte fel az addig elhanyagolt városi számadáskönyvek történeti jelentőségét, és ezeket is folytatásban publikálta. 1923-ban Balázs György irodalmárral együtt szabadegyetemet szervezett, ahol helytörténeti, jogtörténeti és néprajzi témájú előadásokat tartott.

Boldvai időszakában, valószínűleg Leszih Andor hatására, érdeklődni kezdett a régészet iránt. Maga írta: „…a község határában szétnézve öt őskori települőhelyet találtam, mindinkább érdekelni kezdett a hely történelmi múltja…”. Ekkor fedezte fel Boldva határában a már csak helynevekben élő Perecsütő-Abod, elpusztult Árpád-kori település nyomait. A régészettel foglalkozni azonban természetesen csak szabad idejében volt módja, munkaidejét a városi levéltárban töltötte. Már a „Régészeti Közlemények” első számában két régészeti témájú írást jelentetett meg: Miskolc város sáncának történetével foglalkozott az egyik (Miskolc város „sántza” vagy „árka”), a másik Régészeti jegyzetek címmel jelent meg. Boldván került szoros kapcsolatba a megye és Miskolc életében fontos szerepet betöltő Szathmáry Király családdal, és feldolgozta, rendszerezte az ő levéltári irataikat is.

Leszih Andor múzeumi titkárral együtt 1926-ban elindították Miskolc első tudományos folyóiratát Történelmi és Régészeti Közlemények Miskolc város és Borsodvármegye múltjából címmel. Egyetlen munkatársuk volt: Marjalaki Kiss Lajos, és a folyóiratot gyakorlatilag ők hárman írták (a folyóirat fennállása alatt a cikkek szerzői között rajtuk kívül csak Leveles Erzsébet szerepel két, Schmitt Gyula egy cikkel). Az igényes, korszakos jelentőségű történelmi folyóiratot a Magyar Jövő Nyomdaüzem és Lapkiadóvállalat jelentette meg. A lap 1928-ban, elsősorban anyagi okok miatt megszűnt.

Nyíri Dániel 1932-ben hunyt el, a Deszkatemetőben temették el, síremléke ott található. Munkáját nem tudta befejezni, sok tervezett feladatra már nem maradt ideje. A Magyar Jövő ezt írta nekrológjában: „Legnagyobb veszteségünk, hogy nem élhetett még néhány évtizedig, hogy kutatásai során összegyűjtött gazdag tudományos kincseit a köz számára közzétehette volna”. Miskolcon utca viseli a nevét.

Fontosabb munkái szerkesztés

  • Miskolc város „sántza” vagy „árka”. Történelmi és Régészeti Közlemények, Miskolc, 1926. 3–6. o.
  • Miskolc város régi számadáskönyvei. Történelmi és Régészeti Közlemények, Miskolc, 1926. 17–26., 56–67., 77–84., 108–118. o.
  • Köpeczy Balázs gályarab életéhez. Történelmi és Régészeti Közlemények, Miskolc, 1926. 47–49. o.
  • Szathmáry Király Levéltár Árpád-kori oklevelei. Történelmi és Régészeti Közlemények, Miskolc, 1926. 74–76., 190–192. o.
  • A Borsodi vár hadtörténeti jelentősége. Történelmi és Régészeti Közlemények, Miskolc, 1927. 71–73. o.
  • A boldvai próbaásatás eredményei. Történelmi és Régészeti Közlemények, Miskolc, 1927. 149–156. o.

Jegyzetek szerkesztés

  1. A szászfai ref. egyházközség keresztelési anyakönyve, 12/1879. folyószám.
  2. Ez az anyag az 1950-es években került a levéltár tulajdonába.

Források szerkesztés