Nyújtott exponenciális függvény

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. március 29.

A nyújtott exponenciális függvény az exponenciális függvény kiegészítése egy járulékos paraméterrel, ahol a kiterjesztő paraméter, a β:

. A legtöbb alkalmazásban a t argumentumnak csak 0 és +∞ között van értelme. β=1 esetén a standard exponenciális függvényt kapjuk. 0 és 1 közötti β értékeknél, a φ(t) - log(t) görbe megnyúlik, kiterjed, innen kapta a nevét. Az összenyomott exponenciális függvény (β>1 esetén) kisebb gyakorlati jelentőséggel bír, egy nevezetes kivétel a β=2, mely a normál eloszlás.

Matematikában a nyújtott exponenciális függvény, a komplementer kumulatív Weibull-eloszlásként ismert.

Továbbmenve, a nyújtott exponenciális függvény, a szimmetrikus alfa-stabil Lévy-eloszlás karakterisztikus függvénye.

Fizikában a nyújtott exponenciális függvényt gyakran használják rendezetlen rendszerek relaxációjának fenomenológiai leírására.

Ezt először Rudolf Kohlrausch vezette be 1854-ben, amikor leírta a kondenzátor kisülését.[1] és ezért ezt Kohlrausch-függvénynek is hívják. 1970-ben G. Williams és D.C. Watts a nyújtott exponenciális függvény Fourier-transzformációját alkalmazta a polimerek dielektromos elemzésénél.[2] Ebben a kontextusban a nyújtott exponenciális, vagy annak Fourier transzformáltját Kohlrausch–Williams–Watts-függvénynek (KWW) is hívják.

Eloszlás függvény

szerkesztés

A fizika néhány területén a nyújtott exponenciális függvény alkalmazása gyakran indokolt, mint például az egyszerű exponenciális bomlás lineáris szuperpozíciója.

Ez igényli a relaxációs idők nem triviális eloszlását, ρ(u), melynek definíciója:  . az eloszlás:

 

A p a következő kifejezésből számítható: :[3]  

A következő két ábra hasonló eredményeket mutat, mind lineáris, mind logaritmikus megjelenítésben. A görbék a Dirac-delta-függvényhez konvergálnak, melynek u=1-nél van maximum, ahogy a β tart az 1-hez, megfelelve az egyszerű, vagy standard exponenciális függvénynek.

 
A nyújtott exponenciális függvény lineáris megjelenítése
 
A nyújtott exponenciális függvény logaritmikus megjelenítése


Átlagos relaxációs idő

szerkesztés

A φ(t) görbe alatti területe értelmezhető az átlagos (középérték) relaxációs időnek:   ahol   a gamma-függvény. Az exponenciális bomláshoz  

Magasabb momentumok

szerkesztés

A nyújtott exponenciális függvény magasabb momentumai :[4]  . Ez szorosan kapcsolódik az egyszerű exponenciális relaxációs idők momentumaihoz:

 .

Az egyszerű exponenciális relaxációs idők első logaritmikus momentum:   ahol Eu az Euler állandó, azaz az Euler-féle szám [5]

Fourier Transzformáció

szerkesztés

A spektroszkópia eredményeinek, vagy a rugalmatlan szórás leírásához, a nyújtott exponenciális függvény szinusz - vagy koszinusz Fourier transzformációjára van szükség.

Ezt numerikus integrálással vagy sorozatokkal lehet kiszámítani. .[6] A sorozatok alkalmazásának speciális esete a Fox-Wright függvény.

Gyakorlati okokból, a Fourier transzformációt a Havriliak-Negami függvénnyel lehet közelíteni.[7]

Történelem és további alkalmazások

szerkesztés

A nyújtott exponenciális függvényt Rudolf Kohlrausch német fizikus vezette be 1854-ben, amikor leírást készített a kondenzátor kisüléséről, dielektrikumnak üveget használt.

A következő dokumentált felhasználás Friedrich Kohlrauschtól származik, aki a torziós relaxációt írta le. Friedrich Kohlrausch, Rudolf Kohlrausch fia volt.

A. Werner 1907-ben a komplex lumineszcens lebomlás leírására használta a nyújtott exponenciális függvényt.

1949-ben Theodor Förster a fluoreszkálás bomlási törvényénél alkalmazta.

A fizikában a Naprendszer kis sugárzó testei távolodási sebességének leírására is alkalmazzák a nyújtott exponenciális függvényt,[8] valamint diffúzió-súlyozott MRI jeleknél, az agyban.[9]


  1. Kohlrausch, R. (1854). „Theorie des elektrischen Rückstandes in der Leidner Flasche”. Annalen der Physik und Chemie (Poggendorff) 91, 56–82, 179–213. o. .
  2. Williams, G. and Watts, D. C. (1970). „Non-Symmetrical Dielectric Relaxation Behavior Arising from a Simple Empirical Decay Function”. Transactions of the Faraday Society 66, 80–85. o. DOI:10.1039/tf9706600080. .
  3. Lindsey, C. P. and Patterson, G. D. (1980). „Detailed comparison of the Williams-Watts and Cole-Davidson functions”. Journal of Chemical Physics 73, 3348–3357. o. DOI:10.1063/1.440530. . For a more recent and general discussion, see Berberan-Santos, M.N., Bodunov, E.N. and Valeur, B. (2005). „Mathematical functions for the analysis of luminescence decays with underlying distributions 1. Kohlrausch decay function (stretched exponential)”. Chemical Physics 315, 171–182. o. DOI:10.1016/j.chemphys.2005.04.006. .
  4. I.S. Gradshteyn (И.С. Градштейн), I.M. Ryzhik (И.М. Рыжик); Alan Jeffrey, Daniel Zwillinger, editors. Table of Integrals, Series, and Products, fourth edition. Academic Press, 1980. Integral 3.478.
  5. Zorn, R. (2002). „Logarithmic moments of relaxation time distributions”. Journal of Chemical Physics 116, 3204–3209. o. DOI:10.1063/1.1446035. 
  6. Dishon et al. 1985.; Wuttke http://arxiv.org/abs/0911.4796v1
  7. Alvarez, F., Alegría, A. and Colmenero, J. (1991). „Relationship between the time-domain Kohlrausch-Williams-Watts and frequency-domain Havriliak-Negami relaxation functions”. Physical Review B 44, 7306–7312. o. DOI:10.1103/PhysRevB.44.7306. 
  8. Dobrovolskis, A., Alvarellos, J. and Lissauer, J. (2007). „Lifetimes of small bodies in planetocentric (or heliocentric) orbits”. Icarus 188, 481–505. o. DOI:10.1016/j.icarus.2006.11.024. 
  9. Bennett, K. et al. (2003). „Characterization of Continuously Distributed Water Diffusion Rates in Cerebral Cortex with a Stretched Exponential Model”. Magn. Reson. Med. 50, 727–734. o. DOI:10.1002/mrm.10581. 
  • Baeurle, S.A., Hotta, A. and Gusev, A.A: "A new semi-phenomenological approach to predict the stress relaxation behavior of thermoplastic elastomers". (hely nélkül): Polymer 46. 2005. 4344–4354. o.