Nyilasi János
Nyilasi János (Szombathely, 1922. május 11. – Budapest, 1978. december 16.) magyar kémikus, az ELTE egyetemi tanára, a kémiai tudományok doktora (1965).[3]
Nyilasi János | |
Született | 1922. május 11. Szombathely |
Elhunyt | 1978. december 16. (56 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | kémikus |
Tisztsége | egyetemi tanár |
Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1945) |
Sírhelye | Farkasréti temető (3/1-1-123)[1][2] |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Életpályája
szerkesztés1945-ben diplomázott a budapesti tudományegyetemen, mint vegyész. Az Általános Kémiai Intézetben kezdte meg tudományos munkáját, Gróh Gyula mellett. 1947-ben doktori értekezése a fehérjék kobalt-komplexeinek és a zselatin hidrolízisével foglalkozott. 1954-ben a kandidátusi értekezése a fehérjék biuret reakcióját tárgyalta.
Munkássága
szerkesztésAz aminosavak, peptidek és fehérjék fémkomplexeinek tanulmányozása után az ozmium vegyületek kutatásával foglalkozott. E témakörben mintegy 80 dolgozata jelent meg. Különös hangsúlyt fektetett az oktatásra, a tanárképzésnek és továbbképzésnek jelentős alakja volt. Részt vállalt a középiskolai kémia tantervi reformjában, több tankönyvet írt. Szabadegyetemi előadó és ismeretterjesztő volt.
Sírja a Farkasréti temetőben található (3/1-1-123).[3][4]
Művei
szerkesztésDíjai
szerkesztés- TIT Aranykoszorús jelvény (1972)
- Bugát Pál-emlékérem (1976)
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Tudósnaptár
További információk
szerkesztés- Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8