Nyitrazsámbokrét

Nyitrazsámbokrét (szlovákul Žabokreky nad Nitrou) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Simonyi járásban.

Nyitrazsámbokrét (Žabokreky nad Nitrou)
Žabokreky nad Nitrou - kostol.jpg
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületTrencséni
JárásSimonyi
Rang község
Első írásos említés 1291
Polgármester Otakár Sneženka
Irányítószám 958 52
Körzethívószám 038
Forgalmi rendszám PE
Népesség
Teljes népesség1724 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség238 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság192 m
Terület6,98 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nyitrazsámbokrét (Szlovákia)
Nyitrazsámbokrét
Nyitrazsámbokrét
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 37′ 30″, k. h. 18° 18′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 37′ 30″, k. h. 18° 18′ 00″
Nyitrazsámbokrét weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyitrazsámbokrét témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

FekvéseSzerkesztés

Simonytól 6 km-re nyugatra, a Nyitra jobb partján fekszik.

TörténeteSzerkesztés

A régészeti leletek alapján már a kőkorszakban éltek itt emberek. A volutai, hallstatti és szelestei kultúra nyomai kerültek területén elő. A Nagymorva Birodalom idején szláv település állt ezen a helyen, a 8. századból származó sírokat tártak fel itt. Zsámbokrét egykori temploma valószínűleg már a 11. században állt. A település első írásos említése "Sabakereky" néven 1291-ből származik, ekkor a Zsámbokréty család volt a birtokosa. Ezután a Csák nemzetség birtoka, az ugróci váruradalom része. 1410-ben "Zabokreky", 1506-ban "Sambokreth" néven bukkan fel az írott forrásokban.

A 15. század elejétől nemesei számos harcot vívtak a Csehországból betörő huszitákkal. Birtokosai a Divéki, Zsámbokréti, Ürményi, Patrichovich családok voltak. A mohácsi csatavesztés után egyre gyakoribbak lettek a térséget ért török támadások. 1530-ban a falut is elérték a török portyázók, de az itt állt erődített kastélynak köszönhetően nem sikerült a falut teljesen elpusztítaniuk. 1533-ban malma és 21 adózó portája volt, tehát mintegy 50 ház állt a településen, amely körülbelül 300 lakost jelent. A nemesekkel együtt a lakosság száma elérte a 350-et. A két király viszályát kihasználva, a Felvidék nyugati részét a rablólovag Podmaniczky testvérek tartották rettegésben. Elfoglalták a Zsámbokréty család itteni kastélyát is, mely csak 1559-ben, haláluk után került vissza a család birtokába.

A 16. és 17. század fordulóján Zsámbokrét a Bécsbe vezető postaút egyik fontos állomása volt. A török hódítás ekkor már elérte a Nyitramentét is, mely sokáig a töröknek is fizette az adót. 1664-ben 60 fejadófizető személyt írt össze a török 44 háztartásban.[2] A 19. század 80-as éveiben 124 ezüstérmét találtak valószínűleg ebből az időszakból, melynek egy része a Magyar Nemzeti Múzeumba került.[3] A kettős adózás a török 1683-as Bécs alatti veresége után szűnt meg, ezután már nem veszélyeztették a falut a török támadások. A háborús időszak azonban ekkor sem szűnt meg, mert a Habsburgellenes harcok, főként II. Rákóczi Ferenc szabadságharca borította lángba a Felvidéket. A legzűrösebb időszak az 1707 és 1708-as esztendő volt, amikor több csata zajlott a környéken a császári és kuruc seregek között. A háborús idők alatt a falvak lakossága mindenütt jelentősen csökkent, 1715-ben Zsámbokréten csak 10 háztartás fizetett adót. A 18. század során a település újra fejlődésnek indult, lakói azonban 1769-ben felkeltek az úrbéri törvények miatt. 1778-ban romos kastély, 4 kúria, 14 nemesi és 10 jobbágyháztartás, sörfőzde, malom és zsinagóga állt a községben.

A II. József által elrendelt népszámlálás alkalmával Zsámbokréten 67 házat, 123 családot és 511 lakost számláltak. 1828-ban 97 házában 675 lakos élt. A népesség növekedését 1831-ben az országon végigsöprő kolerajárvány állította meg, melynek 58 zsámbokréti, főként gyermek esett áldozatul. A 19. század első felében a Petrikovics család szerzett birtokot a községben. Az ő érdemük a várkastély részbeni megújítása is. Ebben az időben szűnt meg az itteni postaállomás.

Vályi András szerint "ZSÁMBOKRÉT. Mezőváros Nyitra Várm. földes Urai több Urak, lakosai többfélék, fekszik N. Tapolcsányhoz 1 3/4 mértföldnyire; földgye, réttye jó, legelője elég, erdeje, szőleje nints, vásárjai vannak, piatza N. Tapolcsányon, Bánon, és Oszlányon"[4]

Fényes Elek szerint "Zsámbokrét (Nyitra), (Nyitranszke Zsámbokreki), Nyitra m. tót m. v. a Nyitra völgyében, 449 kath., 226 zsidó lak. Van benne kath. paroch. templom, és synagoga. Szántófölde sok és termékeny; rétei igen jók, erdeje kevés. Van itt egy régi kastély, mellyben tartózkodott I. Károly, midőn trencséni Máté ellen indult. Eredeti helye a Zsámbokréti családnak. F. u. Simonyi Alajos örökösei. Postahivatal helyben."[5]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrazsámbokréti járásának székhelye volt.

NépességeSzerkesztés

1880-ban 742 lakosából 419 szlovák és 29 magyar anyanyelvű volt. Ebből 444 római katolikus, 286 izraelita és 12 evangélikus vallású volt.

1890-ben 937 lakosából 383 szlovák és 420 magyar anyanyelvű volt. Ebből 659 római katolikus, 264 izraelita és 14 evangélikus vallású volt.

1900-ban 1084 lakosából 574 zlovák és 367 magyar anyanyelvű volt. Ebből 793 római katolikus, 279 izraelita, 8 evangélikus, 3 református és 1 görög katolikus vallású volt.

1910-ben 1091 lakosából 583 szlovák és 412 magyar anyanyelvű volt. Ebből 828 római katolikus, 244 izraelita, 12 evangélikus és 7 református vallású volt.

1921-ben 1066 lakosából 892 csehszlovák, 145 zsidó, 16 magyar, 2 német és 11 állampolgárság nélküli volt.

1930-ban 1094 lakosából 1019 csehszlovák, 53 zsidó, 11 magyar, 3 német és 8 állampolgárság nélküli volt. Ebből 917 római katolikus, 170 izraelita, 5 evangélikus és 2 egyéb vallású volt.

1970-ben 1582 lakosából 1576 szlovák és 3 magyar volt.

1980-ban 1683 lakosából 1674 szlovák volt.

1991-ben 1588 lakosából 1575 szlovák és 3 magyar volt.

2001-ben 1628 lakosából 1596 szlovák és 1 magyar volt.

2011-ben 1664 lakosából 1566 szlovák és 89 ismeretlen nemzetiségű volt.

Neves személyekSzerkesztés

  • Itt született 1873-ban Herendi Artur magyar banktisztviselő, hírlapíró.
  • Itt hunyt el 1907-ben Dillesz Sándor köz- és váltóügyvéd, Bars vármegye képviselője, vármegyei törvényhatósági bizottsági tag, az aranyosmaróti múzeum alapítója, régész.
  • Itt hunyt el 1939-ben Riszner Gyula plébános.

NevezetességeiSzerkesztés

  • Nevezetessége egy középkori vár részeként megmaradt torony, melyet a 16.–17. században megújítottak, a 20. században pedig lakóépületté alakították át.
  • Római katolikus temploma 1913-ban épült, a lebontott 13. századi templom helyén szecessziós stílusban.
  • 1840 körül épített klasszicista kúria.
  • A parkban álló mauzóleum 1910-ben szecessziós keleti stílusban épült.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2019
  2. Dr. Blaskovics József: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. Pozsony 1993, 335
  3. Hlinka, J. - Kraskovská, Ľ. - Novák, J. 1968: Nálezy mincí na Slovensku II - Nálezy stredovekých a novovekých mincí na Slovensku, 115-116 No. 291.
  4. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  5. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  

ForrásokSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés