Nyitrazsámbokrét
Nyitrazsámbokrét (szlovákul Žabokreky nad Nitrou) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Simonyi járásban.
| Nyitrazsámbokrét (Žabokreky nad Nitrou) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Trencséni |
| Járás | Simonyi |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1291 |
| Polgármester | Otakár Sneženka |
| Irányítószám | 958 52 |
| Körzethívószám | 038 |
| Forgalmi rendszám | PE |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1738 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 238 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 192 m |
| Terület | 6,98 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Nyitrazsámbokrét
Pozíció Szlovákia térképén
| |
| é. sz. 48° 37′ 30″, k. h. 18° 18′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 37′ 30″, k. h. 18° 18′ 00″ | |
| Nyitrazsámbokrét weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nyitrazsámbokrét témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése Szerkesztés
Története Szerkesztés
A régészeti leletek alapján már a kőkorszakban éltek itt emberek. A volutai, hallstatti és szelestei kultúra nyomai kerültek területén elő. A Nagymorva Birodalom idején szláv település állt ezen a helyen, a 8. századból származó sírokat tártak fel itt. Zsámbokrét egykori temploma valószínűleg már a 11. században állt. A település első írásos említése "Sabakereky" néven 1291-ből származik, ekkor a Zsámbokréty család volt a birtokosa. Ezután a Csák nemzetség birtoka, az ugróci váruradalom része. 1410-ben "Zabokreky", 1506-ban "Sambokreth" néven bukkan fel az írott forrásokban.
A 15. század elejétől nemesei számos harcot vívtak a Csehországból betörő huszitákkal. Birtokosai a Divéki, Zsámbokréti, Ürményi, Patrichovich családok voltak. A mohácsi csatavesztés után egyre gyakoribbak lettek a térséget ért török támadások. 1530-ban a falut is elérték a török portyázók, de az itt állt erődített kastélynak köszönhetően nem sikerült a falut teljesen elpusztítaniuk. 1533-ban malma és 21 adózó portája volt, tehát mintegy 50 ház állt a településen, amely körülbelül 300 lakost jelent. A nemesekkel együtt a lakosság száma elérte a 350-et. A két király viszályát kihasználva, a Felvidék nyugati részét a rablólovag Podmaniczky testvérek tartották rettegésben. Elfoglalták a Zsámbokréty család itteni kastélyát is, mely csak 1559-ben, haláluk után került vissza a család birtokába.
A 16. és 17. század fordulóján Zsámbokrét a Bécsbe vezető postaút egyik fontos állomása volt. A török hódítás ekkor már elérte a Nyitramentét is, mely sokáig a töröknek is fizette az adót. 1664-ben 60 fejadófizető személyt írt össze a török 44 háztartásban.[2] A 19. század 80-as éveiben 124 ezüstérmét találtak valószínűleg ebből az időszakból, melynek egy része a Magyar Nemzeti Múzeumba került.[3] A kettős adózás a török 1683-as Bécs alatti veresége után szűnt meg, ezután már nem veszélyeztették a falut a török támadások. A háborús időszak azonban ekkor sem szűnt meg, mert a Habsburgellenes harcok, főként II. Rákóczi Ferenc szabadságharca borította lángba a Felvidéket. A legzűrösebb időszak az 1707 és 1708-as esztendő volt, amikor több csata zajlott a környéken a császári és kuruc seregek között. A háborús idők alatt a falvak lakossága mindenütt jelentősen csökkent, 1715-ben Zsámbokréten csak 10 háztartás fizetett adót. A 18. század során a település újra fejlődésnek indult, lakói azonban 1769-ben felkeltek az úrbéri törvények miatt. 1778-ban romos kastély, 4 kúria, 14 nemesi és 10 jobbágyháztartás, sörfőzde, malom és zsinagóga állt a községben.
A II. József által elrendelt népszámlálás alkalmával Zsámbokréten 67 házat, 123 családot és 511 lakost számláltak. 1828-ban 97 házában 675 lakos élt. A népesség növekedését 1831-ben az országon végigsöprő kolerajárvány állította meg, melynek 58 zsámbokréti, főként gyermek esett áldozatul. A 19. század első felében a Petrikovics család szerzett birtokot a községben. Az ő érdemük a várkastély részbeni megújítása is. Ebben az időben szűnt meg az itteni postaállomás.
Vályi András szerint "ZSÁMBOKRÉT. Mezőváros Nyitra Várm. földes Urai több Urak, lakosai többfélék, fekszik N. Tapolcsányhoz 1 3/4 mértföldnyire; földgye, réttye jó, legelője elég, erdeje, szőleje nints, vásárjai vannak, piatza N. Tapolcsányon, Bánon, és Oszlányon"[4]
Fényes Elek szerint "Zsámbokrét (Nyitra), (Nyitranszke Zsámbokreki), Nyitra m. tót m. v. a Nyitra völgyében, 449 kath., 226 zsidó lak. Van benne kath. paroch. templom, és synagoga. Szántófölde sok és termékeny; rétei igen jók, erdeje kevés. Van itt egy régi kastély, mellyben tartózkodott I. Károly, midőn trencséni Máté ellen indult. Eredeti helye a Zsámbokréti családnak. F. u. Simonyi Alajos örökösei. Postahivatal helyben."[5]
A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrazsámbokréti járásának székhelye volt.
Népessége Szerkesztés
1880-ban 742 lakosából 419 szlovák és 29 magyar anyanyelvű volt. Ebből 444 római katolikus, 286 izraelita és 12 evangélikus vallású volt.
1890-ben 937 lakosából 383 szlovák és 420 magyar anyanyelvű volt. Ebből 659 római katolikus, 264 izraelita és 14 evangélikus vallású volt.
1900-ban 1084 lakosából 574 szlovák és 367 magyar anyanyelvű volt. Ebből 793 római katolikus, 279 izraelita, 8 evangélikus, 3 református és 1 görög katolikus vallású volt.
1910-ben 1091 lakosából 583 szlovák és 412 magyar anyanyelvű volt. Ebből 828 római katolikus, 244 izraelita, 12 evangélikus és 7 református vallású volt.
1921-ben 1066 lakosából 892 csehszlovák, 145 zsidó, 16 magyar, 2 német és 11 állampolgárság nélküli volt.
1930-ban 1094 lakosából 1019 csehszlovák, 53 zsidó, 11 magyar, 3 német és 8 állampolgárság nélküli volt. Ebből 917 római katolikus, 170 izraelita, 5 evangélikus és 2 egyéb vallású volt.
1970-ben 1582 lakosából 1576 szlovák és 3 magyar volt.
1980-ban 1683 lakosából 1674 szlovák volt.
1991-ben 1588 lakosából 1575 szlovák és 3 magyar volt.
2001-ben 1628 lakosából 1596 szlovák és 1 magyar volt.
2011-ben 1664 lakosából 1566 szlovák és 89 ismeretlen nemzetiségű volt.
Neves személyek Szerkesztés
- Itt született 1873-ban Herendi Artur magyar banktisztviselő, hírlapíró.
- Itt hunyt el 1907-ben Dillesz Sándor köz- és váltóügyvéd, Bars vármegye képviselője, vármegyei törvényhatósági bizottsági tag, az aranyosmaróti múzeum alapítója, régész.
- Itt hunyt el 1939-ben Riszner Gyula plébános.
Nevezetességei Szerkesztés
-
Temetőkereszt
-
-
- Nevezetessége egy középkori vár részeként megmaradt torony, melyet a 16.–17. században megújítottak, a 20. században pedig lakóépületté alakították át.
- Római katolikus temploma 1913-ban épült, a lebontott 13. századi templom helyén szecessziós stílusban.
- 1840 körül épített klasszicista kúria.
- A parkban álló mauzóleum 1910-ben szecessziós keleti stílusban épült.
Jegyzetek Szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census
- ↑ Dr. Blaskovics József: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. Pozsony 1993, 335
- ↑ Hlinka, J. - Kraskovská, Ľ. - Novák, J. 1968: Nálezy mincí na Slovensku II - Nálezy stredovekých a novovekých mincí na Slovensku, 115-116 No. 291.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
Források Szerkesztés
- Rudnay Béla: A Zsámbokréthyak.
- Martin Bóna – Ján Lukačka 2015: Kultúrno - historické pamiatky Stredného Ponitria. Topoľčany. ISBN 978-80-89173-45-7
