Nyugat-Szahara

állam Észak-Afrikában, nagyrészt marokkói megszállás alatt

Nyugat-Szahara, hivatalos nevén Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság nagyrészt marokkói megszállás alatt álló nyugat-afrikai (magrebi) ország.

Nyugat-Szahara
'الجمهورية العربية الصحراوية الديمقراطية
Al-Jumhūrīyâ al-Arabīyâ as-Ṣaḥrāwīyâ ad-Dīmuqrātīyâ'
Nyugat-Szahara zászlaja
Nyugat-Szahara zászlaja
Nyugat-Szahara címere
Nyugat-Szahara címere
LocationWesternSahara.svg

Fővárosa El-Ajún
é. sz. 25°, ny. h. 13°
Államforma köztársaság
Vezetők
Elnök Mohamed Abdelaziz
Miniszterelnök Abdelkader Taleb Oumar
Hivatalos nyelv arab és spanyol
függetlenség Spanyolországtól
kikiáltása 1976. február 27.
Irányítja Marokkó

Tagság
Népesség
Népszámlálás szerint582 000 fő (2019)[2] +/-
Rangsorban171
Becsült586 000 fő (2014. június)
Rangsorban171
Népsűrűség2 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület266 000 km²
Rangsorban 83
Időzóna
(UTC0)
Egyéb adatok
Pénznem Marokkói dirham (MAD)
Hívószám 212
Internet TLD.eh
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugat-Szahara témájú médiaállományokat.

térkép szerkesztése

Hivatalosan az ENSZ Dekolonizációs Bizottságának a felügyelete alatt áll.[forrás?]  Az ENSZ 1960-ban nyilvánította nem autonóm területnek Nyugat-Szaharát, egészen addig Spanyolország egyik tartománya volt. Hiába nyerte el 1976-ban a függetlenségét, mert 1979-ben Marokkó a területének a nagy részét megszállta.

A terület legnagyobb része marokkói megszállás alatt áll. Marokkó jelenlétét Nyugat-Szaharában sem az ENSZ, sem más országok nem ismerték el. 1976-ban jött létre a Polisario Front, amely először a spanyol gyarmatosítók, majd a marokkói megszállás ellen küzdött. Ők hozták létre a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot, amely 1976-ban kikiáltotta a függetlenségét. A marokkói megszállás után a lakosság jelentős része Algériába menekült, ahol létrejött a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság kormánya.

2017-ig egyetlen ENSZ-tagállam sem ismerte el hivatalosan Marokkó fennhatóságát Nyugat-Szahara felett.[3][4][5] Arra azonban több ország is nyitottnak mutatkozott, hogy elfogadja a terület marokkói megszállását, ha az a királyság autonóm része lesz. 2020-ban az Amerikai Egyesült Államok elismerte Marokkó fennhatóságát Nyugat-Szahara felett.[6]

FöldrajzSzerkesztés

 
Nyugat-Szahara domborzati térképe

Nyugat-Afrika északnyugati részén helyezkedik el. Nyugatról az Atlanti-óceán határolja, északról Marokkó, keletről Algéria, délről Mauritánia.

Az Atlanti-óceánt kísérő keskeny, tengerparti síkság kelet felé 500 m magasságig emelkedő homokos, sziklás vidékbe megy át. Legmagasabb pontja északkeleten van: 823 m. Az ország nagy része homok- és kősivatag.

Állandó vízfolyással nem rendelkezik, de tavasszal időnként előfordulnak eső utáni áradások. A tengerpart mentén a hideg tengeráramlat ködöt tud létrehozni.

ÉghajlatSzerkesztés

Forró, sivatagi éghajlata van. Az ország belsejében nyáron gyakori a 43–45 °C forróság. Télen a legmagasabb hőmérséklet 25-30 °C között mozog. Az ország északkeleti részén, a sivatagban éjszaka a hőmérséklet 0 °C alá is csökkenhet. Az éves csapadékmennyiség nem éri el az 50 mm-t.

Nemzeti parkSzerkesztés

A politikai viszonyok következtében Nyugat-Szaharában a marokkói természetvédelmi törvényeket alkalmazzák. A mauritániai határ mentén, az ottani Banc d'Arguin Nemzeti Parkhoz csatlakozó területen jelölték ki Nyugat-Szahara egyetlen nemzeti parkját: a Dakhla Nemzeti Parkot.[7]

TörténelemSzerkesztés

 
Nyugat-Szahara területe
  Marokkói megszállás alatt
  Felszabadított Zóna

Az egykori spanyol gyarmat (Rió de Oro és Saguiet el-Hamra) 1976 elején vált függetlenné, de nem sokkal ezután Marokkó és Mauritánia háborút indítottak ellene, és területének mintegy 2/3-át megszállták. 1979-ben Mauritánia vereséget szenvedett az őslakosoktól, majd a békekötés után kivonult Nyugat-Szaharából, miután Marokkó az ország teljes területét elfoglalta, emiatt nem lehetett tagja a formálódó Afrikai Uniónak.

A Polisario Front gerillaharcainak köszönhetően Marokkó uralma Nyugat-Szahara felett meggyengült, de még nem ért véget, a terület végső státuszáról (a teljes függetlenségről vagy a Marokkóhoz tartozásról) egy hosszú évek óta halogatott népszavazás tudna dönteni. A felek nem tudnak megegyezni a szavazáson részvételre jogosultakról. A népszavazás megszervezésében kulcsszerepe van az ENSZ Nyugat-Szaharai különleges kontingensének, a MINURSO-nak (melynek magyar vezetője is volt Száraz György vezérőrnagy személyében).

A fegyveres konfliktus 1991 óta szünetel, az ország két részre – a Marokkó által ellenőrzött nyugati részre és a Felszabadított Zónára – van osztva, a megszállók által létrehozott falrendszer (Berm) mentén. A nyugat-szaharai lakosság jelentős része az algériai Tindouf környékén található menekülttáborokban él.

Bár a kérdésben már az Európai Unió is állást foglalt, amely szerint Nyugat-Szahara nem marokkói terület, ez nem változtatott a fennálló helyzeten.

GazdaságSzerkesztés

Bevételének fő forrását a foszfátbányászat, a halászat és a nomád pásztorkodás jelenti. A száraz éghajlat a mezőgazdasági tevékenységeket korlátozza, így élelmiszerekből, mezőgazdasági termékekből behozatalra szorul. A kereskedelem és az ipari tevékenység a kormányzat ellenőrzése és irányítása alatt áll, viszont az életszínvonal jóval elmarad a marokkóitól.

NépességSzerkesztés

Etnikai megoszlásSzerkesztés

50% fekete-afrikai, 45% berber, 5% arab. A marokkói megszállási zónában a lakosság zömét marokkói telepesek teszik ki.

NyelvSzerkesztés

Az országban a berber-arab nyelvet beszélik.

VallásSzerkesztés

Nyugat-Szahara lakossága szunnita iszlám vallást követ, amelyre hatással vannak ősi berber és afrikai hagyományok is az iszlám előtti időkből.

KultúraSzerkesztés

Az ország fő népességét a szahravik alkotják, akik egy arab nyelvű, berber-arab keveredésből létrejött nomád népcsoport. A mauritániai mórok is ugyanazt a nyelvváltozatot beszélik, mint a szahravik, azonban fizikai megjelenésük és kulturális hátterük különböző. Történelmi fejlődésükben is eltérnek, ugyanis a szahvarik másfajta törzsi elrendezősében éltek a mauritániaiaktól, amelyet a gyarmati uralom (előbbit a spanyol, utóbbit a francia) is formált.

A nyugat-szaharai konfliktus és a lakosság jelentős részének Algériába történő menekülése hatalmas törést eredményezett az addigi társadalmi rendszerben. Egész törzsek és klánok voltak kénytelenek elhagyni lakóhelyüket és a marokkói telepesek miatt is jelentős változáson esett át a társadalom szerkezete.

A spanyol nyelv jelentősége a mai napig megmaradt a területen. A gyarmati uralom után is számos helyi értelmiségi ment tanulni Spanyolországba, sőt Kubába is diákcsereprogramok keretében. Spanyolországban 1988 óta létezik egy program, amely mintegy 7-10 ezer nyugat-szaharai gyermeket támogat, többek között nyaranta Spanyolországban tartózkodhatnak családoknál. Ez vonatkozik az Algériában menekültként élő gyerekekre is. Ezen programok által a spanyol nyelv használata az új generációknál is fennmarad.

A nők szerepeSzerkesztés

A szahravi kultúrában a nőknek mindig is nagy szerepük volt és aránylag több jogot is élveztek, sőt örökölhettek is, így némi függetlenséget nyertek férjüktől és családjuktól. Már a spanyol uralommal szembeni ellenállásokról is jelentős mértékben hozzájárultak a antikolonista, függetlenségi mozgalmakhoz. A szahvari kultúrának figyelemre méltó a költészete, amelynek férfiak mellett női alkotói is vannak. A múltban ez a költészet inkább orális jellegű volt, mostanra már írott formában is jellemző, megjelenése viszont korlátozott erős politikai tartalma miatt.

GasztronómiaSzerkesztés

A szomszéd népek kereszteződése okán az arab és berber gyökerű nyugat-szaharai konyhában más egyéb sajátosságok is keverednek, melyek Mauritániából, Marokkóból, Algériából és Spanyolországból származnak.

Mivel a terület élelmiszertermelés tekintetében erősen korlátozott lehetőségekkel bír, s az élelmiszert főleg importálni kell, ezért a gasztronómiai kínálat is szűkös. Fő élelmiszerforrást a halászat és a nomád állattenyésztés jelentenek.

Fő étel a többi Maghreb országban is elterjedt és népszerű kuszkusz, amely gyakran más ételeket is kísér az étkezéseknél. Délen gyakori hozzávalója az ételeknek a földimogyoró.

Hús tekintetében a szahravik főleg kecskét és tevét fogyasztanak. A húsfogyasztás a nomádoknál elsődleges táplálékforrás, mellette az állatok tejének (főleg a kecskéé és a tevéé) és az abból készült tejtermékeknek a fogyasztása is. Jelen van étkezésükben továbbá a bárányhús is. Egyes törzsek termesztenek néhány gabonafélét (búzát és árpát). Tevehúsból készül egy helyi pörköltkülönlegesség a tádzsin. Tejes gabonakása az el-ajh.

A sivatagos országban szétszórtan elhelyezkedő oázisokban termesztenek zöldségeket és gyümölcsöket. A tengerpart mentén a törzsek étkezését meghatározza a hal és a rizs. Errefelé fogyasztják a spanyol eredetű arroz con pescado nevű halételt.

Italok közül a tea a legfontosabb Nyugat-Szaharában, amely elmaradhatatlan a társasági összejövetelek alatt, sőt a barátság és vendégszeretet kinyilvánítására szolgál. Fogyasztása szinte rituális módon történik.

A marokkói telepesek étkezését hazájuk gasztronómiája határozza meg.

VárosokSzerkesztés

Nyugat-Szahara városai
Rangsor Név Lakosság Tartomány
Latin
betűkkel
Arab
betűkkel
1994-es
népszámlálás
2004-es
népszámlálás
1. El-Ajún العيون 136 950 194 668 El-Ajún
2. Ed-Dahla الداخلة 29 831 58 104 Ved-ed-Dahab
3. Szmara السمارة 28 750 40 347 Szmara
4. Rász-Búdzs-ed-Dúr بو جدور 15 167 36 843 Búdzs-ed-Dúr
5. Em-Marszí المرسى 4 334 10 229 El-Ajún
6. Havdza الحوزة 2 940 8 769 Szmara
7. Mahbesz المحبس 1 193 7 331 Assa-Zag
8. Geltat-Zemmúr گَلتَة زَمُّور 4 716 6 740 Búdzs-ed-Dúr
9. Bír-Anzáren ? 867 6 597 Ved-ed-Dahab
10. Tichla ? 290 6 036 Avszerd
11. Avszerd ? 672 5 832 Avszerd
12. El-Aargub ? 1 374 5 345 Ved-ed-Dahab
13. Guera الكويرة 509 3 726 Avszerd

További információkSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Világ. Marokkó 33 év után... In.: HVG. 2017/5. szám, 29. oldal, ISSN 1217-9647
  2. Western Sahara Summary Statistics. United Nations Statistics Division
  3. Report of the Secretary-General on the situation concerning Western Sahara (paragraph 37, p. 10), 1993. március 2. (Hozzáférés: 2014. október 4.)
  4. Watch, Western Sahara Resource: Western Sahara not part of EFTA-Morocco free trade agreement – wsrw.org. www.wsrw.org . [2016. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 11.)
  5. International law allows the recognition of Western Sahara – Stockholm Center for International Law and Justice, 2015. november 7.
  6. Magid, Jacob: ‘Historic decision’: Israel and Morocco agree on full ties ‘as soon as possible’. Times of Israel , 2020. december 10. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
  7. http://www.parks.it/world/EH/Eindex.html