Nyugat-Szahara

állam Észak-Afrikában, nagyrészt marokkói megszállás alatt

Nyugat-Szahara, hivatalos nevén Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság egy jelenleg nagyrészt marokkói megszállás alatt álló nyugat-afrikai (magreb-) ország.

Nyugat-Szahara
'الجمهورية العربية الصحراوية الديمقراطية
Al-Jumhūrīyâ al-Arabīyâ as-Ṣaḥrāwīyâ ad-Dīmuqrātīyâ'
Nyugat-Szahara zászlaja
Nyugat-Szahara zászlaja
Nyugat-Szahara címere
Nyugat-Szahara címere
LocationWesternSahara.svg

Fővárosa El-Ajún
é. sz. 25°, ny. h. 13°
Államforma köztársaság
Vezetők
Elnök Mohamed Abdelaziz
Miniszterelnök Abdelkader Taleb Oumar
Hivatalos nyelv arab és spanyol
függetlenség Spanyolországtól
kikiáltása 1976. február 27.
Irányítja Marokkó

Tagság
Népesség
Népszámlálás szerint582 000 fő (2019)[2] +/-
Rangsorban171
Becsült586 000 fő (2014. június)
Rangsorban171
Népsűrűség2 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület266 000 km²
Rangsorban 83
IdőzónaUTC±00:00 (UTC0)
Egyéb adatok
Pénznem Marokkói dirham (MAD)
Hívószám 212
Internet TLD.eh
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugat-Szahara témájú médiaállományokat.

térkép szerkesztése

Hivatalosan az ENSZ Dekolonizációs Bizottságának a felügyelete alatt áll.  Az ENSZ 1960-ban nyilvánította nem autonóm területnek Nyugat-Szaharát, egészen addig Spanyolország egyik tartománya volt. A terület dekolonizációs folyamata megszakadt, amikor Spanyolország elhagyta egykori gyarmatát valamint Marokkó (marcha verde „Zöld Menet”) és Mauritánia bejelentette igényét Nyugat-Szaharára.

Jelenleg a terület legnagyobb része marokkói megszállás alatt áll. Marokkó jelenlétét Nyugat-Szaharában sem az ENSZ sem más országok nem ismerték el. 1976-ban jött létre a Polisario Front, amely először a spanyol gyarmatosítók, majd a marokkói megszállás ellen küzdött. Ők hozták létre a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot, amely 1976-ban kikiáltotta a függetlenséget. A marokkói megszállás után a lakosság jelentős része Algériába menekült, ahol létrejött a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság kormánya. Ennek a kormánynak a jelenlegi miniszterelnöke Abdelkader Taleb Oumar.    

FöldrajzSzerkesztés

 
Nyugat-Szahara domborzati térképe

Az Atlanti-óceánt kísérő keskeny, tengerparti síkság kelet felé 500 m magasságig emelkedő homokos, sziklás vidékbe megy át. Legmagasabb pontja: 823 m. Az ország nagy része sivatag.

Nemzeti parkSzerkesztés

A politikai viszonyok következtében Nyugat-Szaharában a marokkói természetvédelmi törvényeket alkalmazzák. A mauritániai határ mentén, az ottani Banc d'Arguin Nemzeti Parkhoz csatlakozó területen jelölték ki Nyugat-Szahara egyetlen nemzeti parkját: a Dakhla Nemzeti Parkot.[3]

TörténelemSzerkesztés

 
Nyugat-Szahara területe
  Marokkói megszállás alatt
  Felszabadított Zóna

Az egykori spanyol gyarmat (Rió de Oro és Saguiet el-Hamra) 1976 elején vált függetlenné, de nem sokkal ezután Marokkó és Mauritánia háborút indítottak ellene, és területének mintegy 2/3-át megszállták. 1979-ben, Mauritánia vereséget szenvedett az őslakosoktól, majd a békekötés után kivonult Nyugat-Szaharából, miután Marokkó az ország teljes területét elfoglalta, emiatt nem lehetett tagja a formálódó Afrikai Uniónak.

A Polisario Front gerillaharcainak köszönhetően Marokkó uralma Nyugat-Szahara felett meggyengült, de még nem ért véget, a terület végső státuszáról (a teljes függetlenségről vagy a Marokkóhoz tartozásról) egy hosszú évek óta halogatott népszavazás döntene. A felek jelenleg sem tudnak megegyezni a szavazáson részvételre jogosultak számáról. A népszavazás megszervezésében kulcsszerepe van az ENSZ Nyugat-Szaharai különleges kontingensének, a MINURSO-nak, amelynek magyar vezetője is volt Száraz György vezérőrnagy személyében.

A fegyveres konfliktus 1991 óta szünetel, az ország jelenleg két részre – a Marokkó által ellenőrzött nyugati részre és a Felszabadított Zónára – van osztva, a megszállók által létrehozott falrendszer (Berm) mentén. A nyugat-szaharai lakosság jelentős része ma is az algériai Tindouf környékén található menekülttáborokban él.

Bár a kérdésben már az Európai Unió is állást foglalt, amely szerint Nyugat-Szahara nem marokkói terület, mindenesetre ez nem változtatott a fennálló helyzeten.

GazdaságSzerkesztés

Bevételének fő forrását a foszfátbányászat, a halászat és a nomád pásztorkodás jelenti. A száraz éghajlat a mezőgazdasági tevékenységeket korlátozza, így élelmiszerekből, mezőgazdasági termékekből behozatalra szorul. A kereskedelem és az ipari tevékenység a kormányzat ellenőrzése és irányítása alatt áll, viszont az életszínvonal jóval elmarad a marokkóitól.

NépességSzerkesztés

Etnikai megoszlásSzerkesztés

50% fekete-afrikai, 45% berber, 5% arab.

NyelvSzerkesztés

Az országban az arab nyelvet beszélik.

VallásSzerkesztés

Szunnita iszlám.

VárosokSzerkesztés

Nyugat-Szahara városai
Rangsor Név Lakosság Tartomány
Latin
betűkkel
Arab
betűkkel
1994-es
népszámlálás
2004-es
népszámlálás
1. El-Ajún العيون 136 950 194 668 El-Ajún
2. Ed-Dahla الداخلة 29 831 58 104 Ved-ed-Dahab
3. Szmara السمارة 28 750 40 347 Szmara
4. Rász-Búdzs-ed-Dúr بو جدور 15 167 36 843 Búdzs-ed-Dúr
5. Em-Marszí المرسى 4 334 10 229 El-Ajún
6. Havdza الحوزة 2 940 8 769 Szmara
7. Mahbesz المحبس 1 193 7 331 Assa-Zag
8. Geltat-Zemmúr گَلتَة زَمُّور 4 716 6 740 Búdzs-ed-Dúr
9. Bír-Anzáren ? 867 6 597 Ved-ed-Dahab
10. Tichla ? 290 6 036 Avszerd
11. Avszerd ? 672 5 832 Avszerd
12. El-Aargub ? 1 374 5 345 Ved-ed-Dahab
13. Guera الكويرة 509 3 726 Avszerd

További információkSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Világ. Marokkó 33 év után... In.: HVG. 2017/5. szám, 29. oldal, ISSN 1217-9647
  2. Western Sahara Summary Statistics. United Nations Statistics Division
  3. http://www.parks.it/world/EH/Eindex.html