Oïl nyelvek

Az oïl nyelvek az újlatin nyelvek családjához tartozó nyelvek csoportja, amelyeket Franciaország északi felében beszélik, valamint ezzel határos belgiumi, luxemburgi és svájci régiókban.

Az oïl nyelvek földrajzi eloszlása, a francia nyelven kívül (zöld és sárga színárnyalatokkal). Megjelennek olyan dialektusok is, amelyeknek nincs regionális nyelvi státuszuk. A kék kontúrral határolt területek a frankoprovanszál dialektusokéi, a barna kontúrosok az okcitán nyelvéi, a fekete kontúrosok pedig más nyelvekéi.

Csoportosításuk és státuszuk

Egyes források szerint az oïl nyelvek a következőképpen helyezkednek el az újlatin nyelvek családfájában:

• újlatin nyelvek
  • itáliai–nyugati újlatin nyelvek
    • nyugati újlatin nyelvek
      • galloibériai nyelvek
        • galloromán nyelvek
          • gallorétoromán nyelvek
            • oïl nyelvek

Más szerzők szerint ez a családfa-ág a következőképpen néz ki:

• újlatin nyelvek
  • itáliai–nyugati újlatin nyelvek
    • nyugati újlatin nyelvek
      • galloromán nyelvek
        • francia és dialektusai (vallon, pikárd stb.)

Az Ethnologue a következőképpen osztja fel az oïl nyelveket:

• francia alcsoport, a következő nyelvekkel:
  • francia nyelv
  • akádiai francia nyelv
  • pikárd nyelv
  • vallon nyelv
  • cárfátít vagy judeo-francia nyelv
• déli alcsoport:
  • frankoprovanszál nyelv

Kétnyelvű (francia és vallon) térnév-táblák a belgiumi Fosses-la-Ville városban

Gallo nyelvű tájékoztatás Bretagne-ban, a rennes-i metróban)

A hivatalos francia nyelvi politika koncepciójában ehhez az alcsoporthoz a következő, immár regionális nyelvi státusszal bíró nyelvek tartoznak:

• franc-comtois (Franche-Comté régióban)
• vallon (a belgiumi Vallóniával határos régióban)
• champenois (Champagne történelmi tartományban-ban)
• pikárd (Pikárdiában)
• normand (Normandiában)
• gallo (Bretagne keleti részében)
• poitevin-saintongeais (poitevin Poitouban és saintongeais a Saintonge történelmi tartományban, mindkettő a mai Poitou-Charentes régióban)
• lotaringiai (Lotaringiában)
• bourguignon-morvandiau (Burgundiában, ahol a morvandiau e nyelv a Morvan dombvidéken beszélt változata)

E koncepció szerint a frankoprovanszál is a regionális nyelvek egyike, de nem tartozik az oïl nyelvek közé.

Az oïl nyelvek közé sorolja a történeti nyelvészet az anglonormand nyelvet is, amelyet Angliában beszéltek és írtak a középkorban, miután ezt az országot elfoglalták Hódító Vilmos seregei.

Történeti áttekintés

Az „oïl nyelv” terminus legrégebbi fennmaradt előfordulása Dante Alighieri De vulgari eloquentia 1303 és 1305 között írott művében található. Ez alatt ő az ófrancia irodalmi nyelvet értette, amellyel két más hozzá közel álló irodalmi nyelvvel együtt foglalkozott, az „igen” szó megfelelőivel különböztetve meg őket: oïl az ófranciában (amelyből oui lett a maiban), oc az okcitán nyelvben és si az olasz nyelvben. A korai újlatin nyelvekkel foglalkozó nyelvészek is ezt a terminus használták egyes számban az ófranciára, és a mai oïl nyelveket ennek dialektusaiként tekintették. A mai történeti nyelvészetben folytatják a dialektus elnevezést e nyelvek középkori szakaszára.

Az első a francia irodalomhoz tartozónak tekintett szövegeket különböző oïl dialektusokban írták. A Cantilène de Sainte Eulalie (Szent Eulália szekvenciája) (9. sz.), melyet az első francia irodalmi szövegnek tekintenek, pikárd elemeket is tartalmazó vallon dialektusban íródott, akárcsak a La Vie de Saint Léger (Szent Leodegár élete) (10. sz.). A Le Sermon sur Jonas (Prédikáció Jónásról) (10. sz.) vallon írás, a Roland-ének legrégibb fennmaradt változata (12. sz.) pedig anglonormand.

Párizs régiójában (Île-de-France) a középkorban egy françois-nak nevezett oïl dialektust beszéltek. A francia nyelv az oïl dialektusok közös elemeiből jött létre, és fokozatosan terjedt el a mai Franciaország egész területén a françois tekintélyének köszönhetően, mivel ez volt a királyok nyelve is. E folyamat velejárója az volt, hogy a többi oïl dialektust elfojtották és lenézték. A róluk kialakult nézet csak a 20. század felétől kezdve indult változásnak, minek következtében elérték a mai státuszukat.

Külső hivatkozások

• (franciául) Défense et promotion des langues d'oïl (Az oïl nyelvek védelméért és előmozdításáért). Hozzáférés: 2014. április 23.
• (franciául) Chansons d'Oïl (Oïl énekek). Hozzáférés: 2014. április 23.