Oštri Zid

település Horvátországban

Oštri Zid falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Berekhez tartozik.

Oštri Zid
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségBerek
Jogállásfalu
Irányítószám43233
Körzethívószám(+385) 44
Népesség
Teljes népesség80 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság192 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 40′ 22″, k. h. 16° 49′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 40′ 22″, k. h. 16° 49′ 30″
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Belovártól légvonalban 25, közúton 30 km-re délre, községközpontjától 9 km-re délre, a Monoszlói-hegység keleti lejtőin, Šimljana és Gornja Garešnica között fekszik.

Története szerkesztés

A régészeti leletek tanúsága szerint területe ősidők óta lakott. A falutól mintegy egy kilométerre északkeletre található a „Šančevi” nevű régészeti lelőhely, ahonnan az előkerült legrégebbi leletek az újkőkorszakból származnak. A felsőbb rétegekből bronzkori és középkori leletek is előkerültek. A stratégiai fekvésű helyen az egykori erődítéseknek ma is láthatók a nyomai. Ez alapján egyértelmű, hogy itt előbb egy őskori erődített település állt, melyet egészen a középkor végéig tovább erősítettek és használtak. Azt, hogy Ošrti Zid területe a középkorban is lakott volt alátámasztja egy 1732-es feljegyzés is, melyben egy a régi faluból származó nagyméretű épület maradványait említik a településen. A középkorban ez a vidék Garics várának uradalmához tartozott. A térséget 1544-ben megszállta a török. A lakosság az ország biztonságosabb területeire menekült.

A mintegy száz évnyi török uralom után az elhagyatott területre a 17. századtól folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. Az első telepesek 1650 körül az ország délnyugati részéről érkeztek. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Ostrizid” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Osterzid” néven találjuk.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Osterzid” néven 34 házzal, 103 katolikus és 82 ortodox vallású lakossal találjuk.[3] A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Garesnicai járásának része lett. A településnek 1857-ben 228, 1910-ben 395 lakosa volt. Lakói mezőgazdaságból, állattartásból éltek. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 79%-a horvát, 14%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben a településnek 102 lakosa volt.

Lakossága szerkesztés

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
228 238 215 313 385 395 367 428 385 382 370 304 239 177 147 102

Nevezetességei szerkesztés

A falutól egy km-re északkeletre egy nagy kiterjedésű régészeti lelőhely található. A lelőhely központi része egy 40-50 méter átmérőjű halom, mely körül jól látszanak a kör alakú árok és a téglából épített egykori védőfalak nyomai, melyek különösen délnyugati irányban terjednek ki, ahol az egykori erődítmény bejárata lehetett. A központi platón kívül végzett feltárások során még további két platót találtak, melyek közül az egyik a legnagyobbnak, a másik pedig a legmagasabbnak bizonyult. Az itt több rétegben talált leletek megerősítették azt a korábbi feltételezést, hogy ez a hely az újkőkortól fogva a középkor végéig bezárólag évezredeken át folyamatosan lakott volt. A legrégebbi leletek az i. e. 4000 körüli időből, míg a legkésőbbiek a 15. századból származtak.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés