Főmenü megnyitása

Octavian Goga (Resinár (románul Rășinari), 1881. április 1.Csucsa (románul Ciucea), 1938. május 7.) román költő, drámaíró, antiszemita politikus, miniszter (1919–1920, 1926), a Román Királyság miniszterelnöke (1937–1938).

Octavian Goga
OctavianGoga.jpg
Született 1881. április 1.
Resinár
Elhunyt 1938. május 7. (57 évesen)
Csucsa
Állampolgársága román
Foglalkozása költő, drámaíró, politikus, miniszter, miniszterelnök
Tisztség Románia miniszterelnöke (1937. december 28. – 1938. február 10.)
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
Sírhely Csucsa község

Octavian Goga aláírása
Octavian Goga aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Octavian Goga témájú médiaállományokat.
Goga csucsai kastélya
Goga csucsai mauzóleuma

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Papi családból származott. A középiskolát Nagyszebenben és Brassóban, egyetemi tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészettudományi karán és Berlinben végezte. 1906–1909 között az ASTRA erdélyi román kulturális és irodalmi egyesület titkára volt, emellett 1907-től hét évig ő volt a Țara Noastrǎ című hetilap szerkesztője. Cikkei miatt rövid börtönbüntetésre ítélték, amit a szegedi Csillagbörtönben töltött le.

1914-ben Bukarestbe költözött, és élénk tevékenységet fejtett ki Romániának az Antant melletti hadbalépése érdekében.

1918-ban a Román Nemzeti Tanács tagjaként részt vett a párizsi béketárgyalásokon.

Fontosabb tisztségei:

  • művelődésügyi miniszter (1919),
  • államminiszter (1920),
  • belügyminiszter (1926),
  • miniszterelnök (1937. december 27. – 1938. február 11.).

1920-ban a Román Akadémia tagjává választották, 1924-ben a Nemzeti Könyvdíjjal tüntették ki, 1932-ben a kolozsvári egyetem díszdoktora lett.

Egy ideig Ady Endre barátja volt; Ady halála után megvásárolta a csucsai kastélyt.

Miniszterelnökként, 1938. január 21-én a 169-es rendelettel a zsidó lakosságot állampolgárságuk felülvizsgálatára kötelezte egy 1924-es törvényre hivatkozva. Ennek következtében a zsidó lakosság 36,50%-a (majdnem 400 ezer zsidó) elvesztette román állampolgárságát és hontalanná vált.

1938. május 7-én Csucsán hunyt el, temetését Bukarestben tartották, koporsóján horogkereszttel. 1958-ban csucsai birtokán újratemették, ahol felesége mauzóleumot építtetett számára.

Irodalmi munkásságaSzerkesztés

1902-ben részt vett a Luceafărul szépirodalmi folyóirat alapításában. Első verseskötete 1905-ben, Budapesten jelent meg Poezii (Versek) címmel. Költészetére erőteljesen hatott a magyar népköltészet és a kortárs líra, a leginkább Mihai Eminescu munkássága. Számos szimbolista verset is írt. Két színdarabja közül a Domnul notar társadalmi kérdésekkel foglalkozik, a Meșterul Manole az ismert román népballadának ad modern értelmezést.

Számos, változatos műfajú művet fordított románra, egyebek között:

MagyarulSzerkesztés

  • Költemények; ford. Kibédi Sándor; Lyceum Ny., Cluj-Kolozsvár, 1938
  • Messziről. Versek; ford. Fodor András et al.; Irodalmi, Bukarest, 1968
  • Költemények; ford. Majtényi Erik et al., bev. Ion Dodu Bălan; Minerva, Bukarest, 1972
  • Hív a földünk. Versek; összeáll. Németi Rudolf, ford. Fodor András et al.; Kriterion, Bukarest, 1988 (Román költők)

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés