Odesszai katakombák
Az odesszai katakombák (ukrán: Одеські катакомби) egy alagútrendszer az ukrajnai Odessza alatt, amely a város környékére is kiterjed. A katakombarendszer három szinten húzódik, a mélysége pedig eléri a 60 métert. Ez a világ legnagyobb labirintusrendszere,[1] amely fő- és mellékfolyosóinak, zsákutcáinak, elágazásainak hossza a becslések alapján kb. 2500 km,[2] de egy ukrán weboldal 3000 km-re becsüli a hálózatot.[3] Eddig csak mintegy 1700 km hosszú szakaszt térképeztek fel. A katakombák zöme, 95-97%-a a bányászat során keletkezett, a maradék vagy természetes (karszt) eredetű barlang, vagy létesített bunker, csatorna, pince stb.
Mivel az egész alagútrendszer a mai napig sincs teljesen feltérképezve, nincs benne világítás, időnként tévednek el benne önálló vállalkozásra induló emberek, főleg gyerekek, vagy kíváncsiskodó kalandorok. A mentések gyakran 2-3 napig is tartanak, és nem mindig végződnek sikerrel. Napjainkban több mint ezer ismert bejárata van a labirintusrendszernek.
Történelem szerkesztés
A 19. században a legtöbb odesszai ház mészkőből épült, amelyet a közelben bányásztak. A házak építésekor, hogy ne kelljen messziről idecipelni a mészköveket, egyre inkább a város alól bányásztak. Ahogy a bányászok kitermelték a mészkövet, alagutak kezdtek kialakulni. A város alatt nemsokára kialakult egy kusza labirintus, melyet senki nem tervezett előre. A föld alatti hálózat pedig idővel a városon kívüli területekre is kiterjedt. A bányászott kőzetből felépült házak színe miatt Odesszát sokáig „sárga városnak” is nevezték.
A kitermelés a 20. század elején is folytatódott, egészen az 1917-es orosz forradalom kitöréséig. A katakombák ideális búvóhelyül szolgáltak a forradalmároknak. Lenin öccse, Dmitrij Uljanov is vezetett itt szemináriumokat. A polgárháború idején itt volt a föld alá kényszerített bolsevikok forradalmi parancsnoksága, itt működött a nyomdájuk is. [4]
A második világháború alatt a szovjet partizánok búvóhelyéül szolgálták, akik hosszú ideig használták bázisul a németek és a románok ellen. Itt dolgozott az odesszai pártbizottság, itt volt a partizánok fegyver- és élelmiszerraktára, s innen biztosították a rádió-összeköttetésüket is Moszkvával. [4] A német hadvezetés ágyúkkal lövette a katakombák bejáratát, az aknákat törmelékkel szóratta be, a kutakba, amelyeknek a katakombákkal is volt összeköttetésük, olajat öntetett, de a föld alatti várost nem tudta bevenni. [4]
A bányajáratokat a két világháború között és a II. világháború után csempészek és bűnözők is használták raktárként, illetve fegyver- és árucsempészethez.
A 20. század végétől sok gondot okoznak a katakombák, mivel gyakran beomlást okoznak. A 21. század elejére teljesen megszűnt a város alatti bányászat, ekkor már csak a környező falvakban engedélyezett. Mivel ezek a bányajáratok is összeköttetésben vannak a régiekkel, ezért a katakombarendszer hossza továbbra is nő.
Múzeumok szerkesztés
A bűnözéssel, csempészettel vagy a szép nők elrablásához és eladásához kapcsolódóan sok legenda él. Ebben a népszerű témakörben létesült Odessza központjában a Földalatti Odessza Titkai Múzeum ("Музей Тайны подземной Одессы"), 25 méterrel a föld alatt, a Razumovszkij (переулок 2-й Разумовский) utca 33. szám alatt.[5] Míg Odessza közelében, Nerubajszke faluban a Partizándicsőség Múzeum (Музей партизанской славы) betekintést nyújt az alagútrendszer katonai múltjára. Itt a katakombák 12-14 méter mélyen vannak. Ez a múzeum 1969-ben létesült, és a helyén rejtőztek a régió legnagyobb partizánegységei a nagy honvédő háborúban.[6]
Galéria szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ https://www.atlasobscura.com/places/odessa-catacombs
- ↑ http://www.showcaves.com/english/ua/subterranea/OdessaCatacombs.html
- ↑ catacombs.od.ua
- ↑ a b c Panoráma: Szovjetunió, 1974
- ↑ Сеть музеев «Тайны подземной Одессы» (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2020. június 8.)
- ↑ catacombs
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Одесские катакомбы című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.