Ódry Lehel

operaénekes, librettista
(Odry Lehel szócikkből átirányítva)

Pacséri Ódry Lehel, Ódry András Boldizsár Lehel (Nemesmilitics, 1837. november 30.[1]Arad, 1920. február 5.) magyar operaénekes (bariton), operarendező. Ódry Árpád édesapja.

Ódry Lehel
Ódry Lehel.jpg
Életrajzi adatok
Született 1837. november 30.
Nemesmilitics
Elhunyt 1920. február 5. (82 évesen)
Arad
Pályafutás
Műfajok opera
Hangszer ének
Hang bariton
Tevékenység operaénekes, operarendező
A Wikimédia Commons tartalmaz Ódry Lehel témájú médiaállományokat.

ÉletútjaSzerkesztés

 
Hamletként
 
Nyolcvanévesen

Nemes Ódry Gergely és Pinkovits Karolina fiaként született, 1837. december 3-án keresztelték a nemesmiliticsi római katolikus templomban. Eleinte a pécsi katonai nevelőintézetben, később Halason tanult. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt apja anyagi veszteségeket szenvedett, ezért gyermekei nevelését nagyanyjuk vette át. Ódry a gimnáziumot Baján folytatta 14 éves koráig, amikor is saját akaratából vaskereskedő-inas lett, ahol fel is szabadult. Vándoréveit Bécsben és Pesten töltötte. Ezalatt a kereskedelmi könyvvitelt is megtanulta, és könyvviteli minőségben egy pesti gyárban működött.

1857-ben hazatért, és vaskereskedést akart nyitni, de apja ebben nem támogatta. Ezért egy színtársulathoz szegődött; nagy kedvet érezve a színi pályához, melyen csakhamar feltűnt ritka szép bariton hangjával. Molnár György 1858. október 8-án pécsi társulatához szerződtette. 1862-ben Somssich Pál ajánlatára a Nemzeti Színház énekkarának lett tagja Radnótfáy Nagy Sámuel intendánssága alatt, aki Stoll Péter színházi énektanárral képeztette. 1862-ben Kolozsvárott szerepelt. 1863–64-ben a Nemzeti Színház karénekese, majd magánénekese lett.

A Nemzeti Színháznál nem tudván tehetségét kamatoztatni, a kolozsvári színházhoz szerződött, ahol a közönségnek 1865-től 1869-ig kedvence volt, szólistaként lépve színre. Ekkor ismét a Nemzeti Színház operájához tért vissza, ahol rokonszenves hangjával és alakító tehetségével rövid idő alatt főszerepekben tűnt ki, és a magyar dalművészet egyik legjelesebb képviselője lett. 1872-ben elhagyta a Nemzetit és csak egy évi külföldi távollét után tért oda vissza.

A Hamletben lépett fel újra, amit a Bolygó Hollandi, Brankovics György (melynek címszerepét Erkel Ferenc neki írta), a Mignonban Lothario szerepe, a Sába királynőben Salamon király és más erőteljes alakításai követtek. Erkel valamennyi operájának bariton szerepét énekelte. 1876-ban új szerződésre lépett a Nemzeti Színházzal és időközben a dalműrendező Böhm elhalálozván, Ódry vette át e tisztséget. Közreműködött az írók és művészek társaságának létesítése és fennállása körül; annak ünnepélyein folyton tevékeny részt vett. 1895-ben nyugdíjazták.

Drámaírással is foglalkozott: népszínműveket és vígjátékokat írt (Piros Panna, A fehér páva, A virágasszony leánya).

MagánéleteSzerkesztés

Első neje Radeczky Jozefa volt, akitől törvényesen elvált. 1882. március 7-én Budapesten, a Kálvin téri református templomban feleségül vette a nála 15 évvel fiatalabb Moskovszki Irmát, Moskovszky János és Mohola Anna lányát, az esküvői tanúk Türr István és Munkácsy Mihály voltak.[2]

Főbb szerepeiSzerkesztés

MunkáiSzerkesztés

  • Az életből és a színpadról. Bpest, 1875. Két kötet
  • Brankovics György, Szerbia despotája. Eredeti dalmű négy felv., zenéjét szerzé Erkel Ferencz, a szövegét Obernyik Károly drámája után Ormai Ferencz és Odry. Bpest, 1875 (Nemzeti Színház Könyvtára 82. Először adták 1874. máj. 20. a budapesti nemzeti színházban)
  • Piros Panna. Énekes népszínmű három felv. Bpest, 1877 (Népszínház Könyvtára 8.)
  • Az ének- és játékmester. Újpest, 1893

KéziratbanSzerkesztés

  • Szórakozott, vígj. egy felv., Nemesek kapitánya és Falu nyelve c. népszínművek; A házi politika, vígj.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés