Ohrana

az Orosz Birodalom titkosrendőrsége

Oroszországban az 1881. március 1-jén elkövetett II. Sándor orosz cár elleni sikeres merénylet hatására 1882-ben egy új titkosrendőrséget (oroszul: Отделение по охранению общественной безопасности и порядка, azaz Közbiztonsági és Közrendvédelmi Részleg) hoztak létre az állami rend és közbiztonság megóvása érdekében. Rövid elnevezése az Ohrana, azaz "őrség" (oroszul охрана) volt.

Ohrana
Gerb rossii.svg
Okhranka group photo.jpg

Alapítva
Megszűnt 1917
Jogutód Cheka
Székhely Szentpétervár
A Wikimédia Commons tartalmaz Ohrana témájú médiaállományokat.
Ilja Repin: A propagandista letartóztatása (1892)

A cári titkosrendőrségnek jogában állt előzetes engedély nélkül házkutatást tartani, állampolgárokat letartóztatni és Szibériába száműzni, vagy felügyelet alá helyezni. A szervezet széles körben alkalmazott besúgókat. II. Sándor ellen nyolc merényletet követtek el. Az Ohrana és a cár elleni merényleteket szervezők közötti küzdelem egyre élesebbé vált, s egyre kifinomultabb titkosszolgálati módszerek kialakulásához vezettek.

"Nem ismerek még egy modern államot, ahol az uralkodó biztonságára ennyire aktív és aprólékos éberséggel vigyáznának, ahol ennyi látható és láthatatlan intézkedéssel óvnák életét" – Maurice Paléologue, a moszkvai francia nagykövet

A 20. század első éveiben már az Ohrana a belső biztonsági feladatok mellett a katonai hírszerzést is irányította.

A Szergej Nyilusz egyházi író által, 1903-ban nyilvánosságra hozott Cion bölcseinek jegyzőkönyvei című pamfletjét az Ohrana ügynökei - Mamaszevics-Mamilov és Matvej Golovinszkij - állították össze a 19. század utolsó éveiben francia antiszemita röpiratokból Pjotr Ivanovics Racskovszkij tábornoknak az utasítására, aki az Ohrana külföldi részlegének vezetője volt. [forrás?]

1911. szeptember 18-án belehalt sérüléseibe Pjotr Sztolipin orosz miniszterelnök, aki ellen négy nappal korábban követett el merényletet Dmitrij Bogrov alias Mordecháj Gerskovics, a cári titkosrendőrség, az Ohrana besúgója.[1]

Az első világháború közeledtével az Ohrana hatalmas mennyiségű anyagi eszközöket kezdett fordítani a hírszerzésre. Berlinben, Bécsben, Bernben, Hágában és más európai nagyvárosokban is hírszerző ügynökségeket telepítettek és kialakították az irányító szerveket is: a németek ellen Péterváron, Vilnában és Varsóban, a monarchia ellen Varsóban és Kijevben. Fontos szerepet játszottak a különböző nagykövetségeken működő katonai attasék, akik általában magas rendfokozatot viselve, bejutottak a császári és királyi udvarokba, és az ott szerzett híreket továbbították haza, elöljáróiknak.

Oroszországot az 1917-es októberi orosz forradalom előtt az Ohrana tartotta a kezében. Sajátos módon a cári titkosrendőrség története és az orosz kommunista titkosszolgálatok története összefonódott. Robert Malinovszkij, az Ohrana ügynökeként vált Lenin egyik közeli munkatársává, a bolsevik Központi Bizottság tagjává és bolsevik duma-képviselőjévé.

Az Ohrana által kialakított módszerek a későbbi szovjet titkosrendőrség, a Cseka, NKVD, KGB eszköztárába is átkerültek.

Az Orosz Birodalom belügyminisztériumának címere, az Ohrana is a belügyminisztérium alárendeltségébe tartozott.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Sebők (2006), 145-148 old.;

ForrásokSzerkesztés

  • Janus Piekalkiewicz: A kémkedés világtörténete (Zrínyi Kiadó)
  • Mihail Heller: Az Orosz Birodalom története (Osiris Kiadó - 2000 Budapest, 1996)
  • Bebesi György: A feketeszázak. Az orosz szélsőjobb kialakulása és története a századelőn (Magyar Ruszisztikai Intézet - Budapest, 1999)
  • Bebesi György: Az Ohrana. A cári monarchia utolsó időszakának politikai rendőrsége (Pécs, 2006)
  • Font M. - Krausz T. - Niederhauser E. - Szvák Gy.: Oroszország története (Maecenas Kiadó 1997)
  • A. I. Szolzsenyicin: Együtt I. Oroszok és zsidók a cári birodalomban (Allprint kiadó, 2004)
  • Harmat Endre. Merénylet a palotában (A Raszputyin-rejtély). Gondolat Könyvkiadó (1969)