Olajfa (növényfaj)

növényfaj
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. február 15.

Az olajfa, európai olajfa vagy olíva (Olea europaea) az olajfafélék családjában (Oleaceae) az olajfa nemzetség (Olea) egyik faja.

Olajfa
Olajfa (Olea europaea)
Olajfa (Olea europaea)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superasteridae
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Olajfafélék (Oleaceae)
Nemzetség: Olajfa (Olea)
Faj: O. europaea
Tudományos név
Olea europaea
L., 1753
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Olajfa témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Olajfa témájú médiaállományokat és Olajfa témájú kategóriát.

Származása, elterjedése

szerkesztés

A Földközi-tenger keleti medencéjének (Levante) partvidékein őshonos, de már az ókor folyamán elterjedt Délkelet-Európában, Ázsia nyugati részein (Észak-Irántól a Kaszpi-tengerig) és Észak-Afrikában. A név már a görögök mükénéi korából ismert, a lineáris B e-ra-wa alakjából levezethető a görög nyelv ἐλαία [elaia] szava, amelyből a latin oliva és rengeteg más nyelv olaj jelentésű szava származik.

Megjelenése, felépítése

szerkesztés

Örökzöld fa vagy cserje. Magassága ritkán haladja meg a 15 métert, többnyire 8-15 méter. Törzse egyenetlen és bütykös. Levelei ezüstös zöldek, nyúlánkan hosszúkásak: 1–3 cm szélesek és 4–10 cm hosszúak. Virágai kicsik és fehérek. Olajbogyónak, olívabogyónak vagy egyszerűen csak olívának nevezett csonthéjas termése 1–2,5 cm hosszú, vékony húsú.

Életmódja, termőhelye

szerkesztés

A talajra nem igényes; a macchia részeként a többé-kevésbé kopár mészkősziklák sovány váztalajain is megél (mésztűrő). A Mediterráneum leghosszabb életű fája; nem ritkák az ezer éves példányok.[1]

Felhasználása

szerkesztés
 
Az olajfa levele és termése

A termés mezokarpiumából préseléssel kinyert zsírosolaj a népszerű olívaolaj (Oleum olivarum). A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben szerepel levéldrogja (Olivae folium), mely oleuropaein hatóanyagot tartalmaz.[2][3]

  1. Járainé Komlódi Magda: Legendás növények. Gondolat zsebkönyvek, 23. old.
  2. Olajfa levél (pdf). OGYI. (Hozzáférés: 2014. január 16.)
  3. Dános Béla: Farmakobotanika. 3. jav. kiad. Budapest: Argumentum. 2006. 286. o. ISBN 963 446 204 9  

További információk

szerkesztés