Olajfa (növényfaj)

növényfaj

Az olajfa, európai olajfa vagy olíva (Olea europaea) az olajfafélék családjában (Oleaceae) az olajfa nemzetség (Olea) egyik faja.

Olajfa
Olajfa (Olea europaea)
Olajfa (Olea europaea)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superasteridae
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Olajfafélék (Oleaceae)
Nemzetség: Olajfa (Olea)
Faj: O. europaea
Tudományos név
Olea europaea
L., 1753
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Olajfa témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Olajfa témájú médiaállományokat és Olajfa témájú kategóriát.

Származása, elterjedése szerkesztés

A Földközi-tenger keleti medencéjének (Levante) partvidékein őshonos, de már az ókor folyamán elterjedt Délkelet-Európában, Ázsia nyugati részein (Észak-Irántól a Kaszpi-tengerig) és Észak-Afrikában. A név már a görögök mükénéi korából ismert, a lineáris B e-ra-wa alakjából levezethető a görög nyelv ἐλαία [elaia] szava, amelyből a latin oliva és rengeteg más nyelv olaj jelentésű szava származik.

Megjelenése, felépítése szerkesztés

Örökzöld fa vagy cserje. Magassága ritkán haladja meg a 15 métert, többnyire 8-15 méter. Törzse egyenetlen és bütykös. Levelei ezüstös zöldek, nyúlánkan hosszúkásak: 1–3 cm szélesek és 4–10 cm hosszúak. Virágai kicsik és fehérek. Olajbogyónak, olívabogyónak vagy egyszerűen csak olívának nevezett csonthéjas termése 1–2,5 cm hosszú, vékony húsú.

Életmódja, termőhelye szerkesztés

A talajra nem igényes; a macchia részeként a többé-kevésbé kopár mészkősziklák sovány váztalajain is megél (mésztűrő). A Mediterráneum leghosszabb életű fája; nem ritkák az ezer éves példányok.[1]

Felhasználása szerkesztés

 
Az olajfa levele és termése

A termés mezokarpiumából préseléssel kinyert zsírosolaj a népszerű olívaolaj (Oleum olivarum). A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben szerepel levéldrogja (Olivae folium), mely oleuropaein hatóanyagot tartalmaz.[2][3]

Képek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Járainé Komlódi Magda: Legendás növények. Gondolat zsebkönyvek, 23. old.
  2. Olajfa levél (pdf). OGYI. (Hozzáférés: 2014. január 16.)
  3. Dános Béla: Farmakobotanika. 3. jav. kiad. Budapest: Argumentum. 2006. 286. o. ISBN 963 446 204 9  

Források szerkesztés

További információk szerkesztés