Főmenü megnyitása

Olaszi temető

megszűnt temető Nagyváradon

Az olaszi temető vagy váradolaszi temető (románul: Cimitirul Olosig) temető volt Nagyvárad Olaszi városrészében. Működésének két évszázada alatt a város és a (vár)megye egyházi, irodalmi és közéleti elitjének temetkezőhelye („Nagyvárad Házsongárdja”) volt.[1] A mai városrészek közül a Rogériusz negyed területére esik.

Olaszi temető
Oradeaolosig01.JPG
Közigazgatás
Ország Románia
Település
Létrejötte 1779
Megszűnése 2009
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Olaszi temető (Nagyvárad)
Olaszi temető
Olaszi temető
Pozíció Nagyvárad térképén
é. sz. 47° 04′ 20″, k. h. 21° 55′ 24″Koordináták: é. sz. 47° 04′ 20″, k. h. 21° 55′ 24″
A Wikimédia Commons tartalmaz Olaszi temető témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

TörténelemSzerkesztés

Az 1779-ben megnyitott temető[1][2] Olaszi két korábbi temetőjét váltotta ki (a kisebb a mai Pasteur, korábban Kórház utcában feküdt; a nagyobb az Olaszi temető helyén a város szélén). A 19. század végéig mezők vették körül, csak a déli oldalán állt egy házsor. 1863-ban hozzácsatoltak egy katonai temetőt; a városvezetés kezdeményezésére a római katolikus temetőt megnyitották a görög katolikusok, reformátusok és ortodoxok előtt is.

 
A temetőből összegyűjtött sírkövek 2011-ben

A kommunista időszakban a Rogériusz negyed tömbházaival körülépített temetőt 1970-ben bezárták. Ezt követően állapota a folyamatos és rendszeres vandalizmus miatt leromlott, az akkori városvezetés hallgatólagos támogatásával.[2][3] Tempfli József apátplébános 118 egyházi és közéleti személyiség földi maradványait mentette ki.[4] A forradalom után, 1995-ben felosztották a történelmi egyházak között (a református és a görögkatolikus egyház körbe is kerítette a területét) és parkosították, de a helyzeten ez sem javított, sőt a parkrendezési munkálatoknak is több kripta áldozatul esett. A református templom építése során sírkövek és a csontok nagy részét összegyűjtötték, hogy a torony alatti kriptában helyezzék el. Az ezt követő években ugyanakkor számos régi síremléket megmentettek, a négy kápolnából kettőt (a des Echerolles–Kruspér- és a Rimanóczy-kápolnát) felújították.[2][3][4] Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából a megmaradt nyolc honvédsírt a református templom melletti új sírkertben helyezték el.[4]

FelszámolásSzerkesztés

A nagyváradi önkormányzat 2009-es döntése alapján az akkor már jelentősen elhanyagolt olaszi és szőlősi temetőket felszámolták,.[5] Előbbi helyén később parkot alakítottak ki, amit II. Mihály havasalföldi fejedelemről neveztek el (Parcul Mihai Viteazul); ez tiltakozást váltott ki a város magyar közösségéből.[6][7][8] Végül az Olaszi park (Parcul Olosig) nevet kapta.

Az olaszi és szőlősi temetőkből 2009-ben exhumált 255 személy maradványaiból 53 esetében jelentkeztek a hozzátartozók, ők saját sírhelyet kaptak a Rulikowski temetőben; a fennmaradó 202-t 2014-ben ugyanott közös sírba temették, mely fölé emlékművet emeltek, rajta a nevekkel.[9][5]

SzemélyekSzerkesztés

Itt nyugodtak:

Bihar megye életének történelmi családjai, pl. Rhédey, Hoványi, Nadányi, Gorove, Gerliczy, Haller, Markovits, Fráter, Rimanóczy családok[1]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e f g h i j k l m laszi temető Nagyváradon (magyar nyelven). Jel-kép-tér. Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar, 2017. október 31. (Hozzáférés: 2018. augusztus 12.)
  2. a b c Horváth Krisztián: Az olaszi temető eltűnése (magyar nyelven). Váradi Magazin, 2014. január 16. [2018. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 13.)
  3. a b Megsemmisülő magyar temető Nagyváradon (magyar nyelven). Szent Korona Rádió, 2008. augusztus 27. [2014. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 13.)
  4. a b c Kordics Imre: Nagyváradi temetősors (magyar nyelven). Magyar Emberi Jogok Alapítvány. [2016. október 16-i dátummal az [ eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 13.)
  5. a b c Tömegsírba hantolták a száznál is több exhumált holttestet Nagyváradon (magyar nyelven). Főtér, 2014. március 5. (Hozzáférés: 2018. február 12.)
  6. Szőke Mária: Mihai és az Olaszi temető (magyar nyelven). Reggeli Újság, 2015. március 26. [2017. április 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 12.)
  7. Felhívás – Gyertyagyűjtás az olaszi temetőben (magyar nyelven). Reggeli Újság / Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, Erdélyi Magyar Néppárt, 2015. október 28. [2017. április 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 12.)
  8. Tiltakozás az Olaszi parkért (magyar nyelven). Reggeli Újság, 2013. november 4. [2017. április 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 12.)
  9. Smaranda Chişbora: Morţii din Olosig şi Seleuş, reînhumaţi în Cimitirul Municipal, au un monument funerar (FOTO) (román nyelven). Bihoreanul, 2014. április 15. (Hozzáférés: 2018. február 12.)
  10. Magyar katolikus lexikon V. (Homo–J). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2000.  
  11. Iosif Vulcan – intemeietorul revistei Familia (román nyelven). Oradea in imagini. [2018. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 13.)