Oleg Konsztantyinovics Antonov

Oleg Konsztantyinovics Antonov (oroszul: Олег Константинович Антонов; Troici, 1906. február 7. – Kijev, 1984. április 4.) orosz származású szovjet gépészmérnök, repülőgéptervező. Az Antonov tervezőiroda alapítója, 1984-es haláláig annak vezetője és főkonstruktőre volt.

Oleg Konsztantyinovics Antonov
Oleg Antonov ukrán postai bélyegen
Született	1906. február 7. Troici
Elhunyt	1984. április 4. (78 évesen) Kijev
Állampolgársága	orosz szovjet
Nemzetisége	orosz
Házastársa	Elizaveta Shahkhatuni
Foglalkozása	gépészmérnök
Tisztsége	a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja
Iskolái	Nagy Péter Szentpétervári Műszaki Egyetem
Kitüntetései	Sztálin-díj Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban Németország Fölött Aratott Győzelemért érdemérem Lenin-rend Szocialista Munka Hőse Októberi Forradalom érdemrend Honvédő Háború Érdemrend I. fokozata Munka Vörös Zászló érdemrendje Moszkva Védelméért emlékérem Medal "For the Development of Virgin Lands" Munka Veteránja Érdemérem emlékérem az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban való bátor részvételért Lenin-díj Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulójának emlékére adott jubileumi érem Medal "To a Partisan of the Patriotic War" Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem huszadik évfordulójára emlékérem Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem harmincadik évfordulójára emlékérem A szovjet fegyveres erők 50. évfordulója emlékérem A szovjet fegyveres erők 60. évfordulója emlékérem Moszkva 800. évfordulója emlékérem Emlékérem Kijev 1500. évfordulójára Honoured worker in science and technology of the Ukrainian SSR
Sírhelye	Bajkove temető
Oleg Konsztantyinovics Antonov aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Oleg Konsztantyinovics Antonov témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az Orosz Birodalomban, a Moszkvai kormányzóság Podolszki járásának Troicij nevű falujában született. 1922-től Szaratovban élt. 1915-ben iratkozott be a szaratovi reáliskolába, ahol két évet végzett el. Ezt követően a szaratovi gimnáziumban tanult 1922-ig. 1923-tól a Légiflotta Barátainak Társaság Szaratovi kormányzósági szervezete vitorlázórepülő részlegének felelős titkára volt.

1965-ben egyike volt annak a 77 aláírónak, akik nyílt levélben tiltakoztak az ukrán értelmiségiek elleni megtorlások ellen; Vaszil Sztusz fogsága idején pedig segítette a költő családját.