Olivier Le May
Olivier Le May (Valenciennes, 1734. május 26. – Párizs, 1797) 18. századi francia festő, rajzoló és rézmetsző.
| Olivier Le May | |
 | |
| Erminia a pásztoroknál | |
| Született | 1734. május 26. Valenciennes |
| Meghalt | 1797 (62-63 évesen) Párizs |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Olivier Le May témájú médiaállományokat. | |
Élete és munkássága szerkesztés
Szülővárosában, Valenciennes-ben járt a l'Académie de Valenciennes rajztanfolyamaira. 1754 körül Párizsba utazott.
Barátja, Louis Joseph Watteau mutatta be Párizsban a valenciennes-i Jacques Saly szobrásznak, aki szívesen segítette földijeit. Ő ajánlotta Philippe-Jacques de Loutherbourgnak a társaságát, akivel Le May 1755-től szoros barátságra lépett.
Munkásságában nagy hatással voltak rá a holland mesterek, köztük Nicolaes Berchem és Karel Dujardin (1622-1678), akiknek a munkáit a párizsi képtárakban tanulmányozhatta.[1].
Édouard Fromentin[1] adatai szerint Le May 1770 körül Itáliába utazott. Részt vett Jean-Benjamin de Laborde Voyage pittoresque de la France című kiadványának illusztrálásában, rajzaiból 1784-ban François Denis Née készített nyomatokat.
Két festményét szülővárosának adományozta 1785-ben, a királyi festészeti és szobrászati akadémiába (Académie royale de peinture et de sculpture) történt felvétele alkalmából.[2].
Sokat utazott, bejárta Németalföld és Hollandia tengerpartjait, kétszer járt Amerikában is. 1787 júliusában Bordeaux-ból Saint-Domingue francia gyarmatra utazott, ahol egy hetven lapos albumot alkotott kréta- és tollrajzokból. Szívesen tartózkodott Ostendében, bejárta a Rajna völgyét, meglátogatta Bergamo, Verona és Vicenza észak-itáliai városokat.
Több alkalommal lakott Brüsszelben, majd élete végén visszatért Párizsba.
Művei közgyűjteményekben szerkesztés
- A párizsi Louvre-ban a Paysage animé de vaches et de bergers című akvarelljével képviselteti magát.[3]
- Szülővárosában a Musée des Beaux-Arts de Valenciennes mintegy féltucat művét mutatja be.[4][5][6][7][8][9][10]
- Az ausztriai Eferdingben, a Starhemberg kastélyban is megtekinthető egy műve: Château de Meudon à Neder-Hembeek, 1783, G 70[11]
Kiállításai szerkesztés
- 1925. május-június: Párizs, Petit Palais, « Exposition du paysage français de Poussin à Corot », Herminie chez les bergers[12]
- 2014. március – június: Musée des Beaux-Arts de Valenciennes, « Olivier Le May 1734-1797, paysages animés »
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Édouard Fromentin, manuscrit en quatre volumes, vers 1913, Bibliothèque multimédia de Valenciennes.
- ↑ Felvételére Louis Joseph Watteau-val egy időben került sor.
- ↑ « Paysage animé de vaches et de bergers », notice sur le site du musée du Louvre
- ↑ « Paysage animé de vaches et de bergers », notice sur le site dela RMN
- ↑ « Androclès et le lion », notice sur le site dela RMN
- ↑ « Vue du Castello Chigi à Arricia », notice sur le site dela RMN
- ↑ « Vue de la villa Négroni », notice sur le site dela RMN
- ↑ « Carnet de voyage », notices sur le site de la RMN
- ↑ « Paysage avec Herminie et les bergers », notice sur le site dela RMN
- ↑ « Pêche du poisson nommée l'épée », notice sur le site dela RMN. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. november 20.)
- ↑ Reproduit dans Marc Meganck, Toponymes des environs de Bruxelles, Bruxelles Patrimoines, septembre 2014, n° 011 et 012, p. 2. (lire en ligne).
- ↑ A katalógusban 176. szám alatt: Rencontre d'un cavalier et de berger
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Olivier Le May című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk szerkesztés
- François Basan, Catalogue d'une belle collection de dessins italiens, flamands, hollandois et françois : ainsi que de plusieurs tableaux, estampes, volume d'antiquités & autres : le tout rassemblé avec soins & dépenses par M. Neyman, amateur à Amsterdam : dont le vent se sera à Paris, vers la fin du mois de juin 1776, rue Saint Honoré, à l'Hôtel d'Aligre, Paris, 1776.
- Adam von Bartsch, Catalogue raisonné des desseins originaux des plus grands maîtres anciens et modernes qui faisoient partie du Cabinet de feu le prince Charles de Ligne, Vienne, 1794 (lire en ligne).
- Bénard, Cabinet de M. Gilbert Paignon-Dijonval. État détaillé et raisonné de dessins et estampes dont il est composé ; le tout gouverné par les peintres classés par Écoles, et rangés à leurs dates; suivi de deux tables alphabétiques, l'une des peintres, l'autre des graveurs, Paris, Imprimerie de Madame Huzard, 1810.
- Jacques Joseph Hécart, Sur le goût des habitants de Valenciennes pour les lettres et les arts, Valenciennes, chez Lemaître, 1826.
- François Brulliot, Dictionnaire des monogrammes, marques figurées, lettres initiales, noms abrégés, etc avec lesquels les peintres, dessinateurs, graveurs et sculpteurs ont désigné leurs noms, troisième partie, Munich, chez J.G. Cotta, 1834.
- Dictionnaire Bénézit
- Diederik Bakhuÿs (dir.), Trésors de l'ombre. Chefs d'œuvre du dessin français du XVIIIe siècle, Collections de la ville de Rouen, N° 71, Snoeck, 2013, p. 172-173.