Főmenü megnyitása

Az olmützi alkotmányt (más néven oktrojált alkotmányt) I. Ferenc József császár adta ki császári pátenssel 1849. március 4-én. Két alkotmányos dokumentum alkotja: az Osztrák Császárság birodalmi alkotmánya és az alapjogi pátens. E két kremsieri tervezeten alapuló alkotmányos jogforrást nevezzük együttesen olmützi oktrojált alkotmánynak. Szakítva a népszuverenitással visszatért a monarchikus legitimitáshoz.

ElőzményeiSzerkesztés

V. Ferdinánd király 1848-ban Olmütz (magyarosan Alamóc) városban mondott le unokaöccse, Ferenc József főherceg javára. Mindezt azért tette, mivel a Habsburgoknak nem volt érdeke, hogy V. Ferdinánd legyen a király. Mivel V. Ferdinánd szentesítette az áprilisi törvényeket, az ő keze "meg volt kötve".

Főbb rendelkezéseiSzerkesztés

Az olmützi oktrojált (azaz uralkodói rendelettel kiadott vagy kényszerített) alkotmány számos egyéni szabadságjogot biztosított – így a törvény előtti egyenlőséget, a nyelvi és nemzeti egyenlőséget, eltörölt minden hűbéri alárendeltséget, – alapjában véve azonban centralizált és abszolutista állam megteremtését jelentette.

Rendelkezéseinek éle különösen a „lázadó” magyarok ellen irányult: a Szent Korona országait felosztotta Magyar Királyságra, Erdélyi Fejedelemségre – az uniót Erdéllyel semmisnek nyilvánítva, – Katonai Határőrvidékre és Dalmát–Horvát–Szlovén Királyságra. A császári házhoz lojális Horvátország pedig Dalmácia mellett megkapta a Magyar Királyságtól elvett Fiume kikötővárost is.

A császárt abszolút vétójog illeti meg és ő gyakorolja a kizárólagos törvényhozó- és végrehajtó hatalmat, de utóbbinál megmarad a miniszteri ellenjegyzés- és felelősség (politikailag a birodalmi gyűlés, jogilag a birodalmi bíróság előtt). Itt a császár által kinevezett birodalmi tanács (Reichsrat) pusztán az ő tanácsadó testülete lesz. A birodalmi gyűlés kétkamarás (lásd kremsieri terv). Ha épp nem ülésezik a Reichstag, fenyegető veszély esetén a császár törvényerejű rendeletet bocsáthat ki, de csak valamennyi miniszter ellenjegyzésével együttesen, s erről be kell számolniuk a birodalmi gyűlés előtt. Ez is a tartományok föderalizmusára épül, fenntartja a közösségi kormányzatot, de nincsenek kerületek.

A bírósági szervezet megegyezik a kremsieri nemzetgyűlés alkotmányával,.

Az alkotmány sohasem lépett életbe, bevezetését a szabadságharc végéig elhalasztották, majd 1851-ben hatályon kívül helyezték.

ÉrtékeléseSzerkesztés

Az alkotmány Ferenc József kísérlete volt arra, hogy császársága alá tagolja Magyarországot, ahol koronázott királynak ekkor még V. Ferdinándot tekintik. V. Ferdinánd király 1848 decemberében Ferenc József javára lemondott császári címéről, ugyanakkor a magyar királyság átruházása jogilag ilyen módon nem volt kivitelezhető, ahhoz a magyar országgyűlés jóváhagyása és a Szent Koronával történő megkoronázás is szükséges lett volna. A trónfosztás kimondásáig Magyarország Ferdinándot tekintette Magyarország királyának.

ForrásSzerkesztés