Az olvasókör könyvek, sajtótermékek gyűjtésére és megosztására szerveződött társadalmi egylet, amelyben a tagok olvasmányaikat megbeszélhetik. Az olvasókör egyfajta társadalmi egyletként is funkcionál; rendezvényeket, ünnepségeket szerveznek a tagok lakókörnyezetüknek, községüknek vagy városrészüknek.[1]

A kezdetek Nyugat-Európában és MagyarországonSzerkesztés

A 18. század derekától Nyugat-Európában, a despotikus középkori társadalmi rendszer korszerűtlenné válásával, illetve a megindult ipari forradalom hatására megért a helyzet a feudalizmus fölváltására. A tudományok térhódításával a felvilágosult polgárság mind nagyobb szerepet játszott a társadalom átalakításában. Hazánk művelt és forradalmi szellemű rétegeihez a francia felvilágosodás eszméi jutottak el leginkább, gyakran osztrák, német közvetítéssel.[2]

A kávéházak és az olvasókörök előzményeinek tekinthető Lesekabinetek előfizettek a francia forradalmi lapokra. Az olvasókör a Lesekabinet tükörszava, de nem ugyanazt a fogalmat jelöli. Céljaik nagy része hasonló – a tagok kulturális felemelkedése –, de társadalmi alapjuk tekintetében eltérőek.[3]

Ezek az „olvasókabinetek” már a 18. század végén alakulni kezdtek az országban, de tömeges létrejöttüket Széchenyi István kezdeményezte. A "legnagyobb magyar" külföldi útja során ismerkedett meg az angol egyesületek és klubok nagy társadalmi és művelődési jelentőségével. Felismerte, hogy a polgári Anglia magas fokú civilizáltsága és műveltsége nem az angol kormány vagy egyesek, hanem a közös célokért együtt fáradozó egyesületek munkásságának az eredménye. Ezért akarta a hazai szétdarabolt erőket is a közhaszon érdekében egyesíteni… Tulajdonképpen ezért alapított kaszinót barátjával, Károlyi Györggyel már az 1825–27-es országgyűlés idején Pozsonyban, s ezt az országgyűlés befejezése után Pestre helyezte át. A pesti kaszinó megalapítása után szinte azonnal megindult a kaszinók, társalkodóegyletek és olvasótársaságok szervezése. Már 1827-ben létrejött Pesten a Kereskedői Kaszinó. 1828-ban Kaposvárott olvasótársaság, 1829-ben Szegeden kaszinó, Désen olvasóegylet, 1830-ban Győrben kaszinó, Siklóson Baranyai Olvasó Intézet, 1831-ben Eszéken magyar olvasótársaság, 1832-ben Kecskeméten kaszinó, Marosvásárhelyen társalgóegylet, Nyíregyházán és Szepesbélán pedig olvasótársaság keletkezett.

A reformkor politikai eseményei és közéleti mozgalmai, vitái kedvezően hatottak e téren is. Ez nyilván Széchenyi műveinek és a körülöttük zajló vitatkozásoknak, valamint az 1832-ben kezdődő reformországgyűlésnek a hatására történhetett. 1833-ban már 29 kaszinó és olvasótársaság s néhány más egylet létezéséről számoltak be a kormányzatnak a titkos jelentések Erdély és Magyarország területén.[4]

Az olvasókörök működése általábanSzerkesztés

Az olvasókörök két fontos funkciót töltöttek be, az egyik a helyi művelődés segítése, a másik a szabadidős tevékenységek hasznos eltöltése volt.

Helyi művelődésSzerkesztés

Az olvasókörök gyűjtötték költőink, íróink köteteit, de a sekélyes népi adomákat, betyárlegendákat, rémdrámákat tartalmazó ponyvák is megtalálhatók voltak a kis könyvtárakban. Az állomány tartalmi összetétele rendkívül változatos volt, a politika és szépirodalom mellett többféle ismeretkör és tudományág (történettudomány, földrajztudomány, útleírás, filozófia, teológia) képviselve volt, de nem hiányozhattak a különféle hírlapok és folyóiratok sem.

Az olvasóköri tagok a folyóiratokat és egyéb sajtótermékeket többnyire helyben használhatták, a könyveket pedig kikölcsönözhették. Gyakorlatilag az olvasókörök a bennük tárolt dokumentumok szempontjából kis könyvtárakként funkcionáltak. A kultuszminisztériumtól alkalmanként központi támogatást is kaptak, mely előbb feliratos könyvesládát jelentett, a későbbiekben pedig bibliotékát, azaz könyves szekrényt juttatott a minisztérium az olvasóköröknek.

Szabadidős, társadalmi tevékenységekSzerkesztés

Az olvasókör helyiségei „klubszobaként” is funkcionáltak: a férfiak tekézhettek, biliárdozhattak, a nők kézimunkázhattak. Ezen kívül lehetőség volt különböző kiállítások szervezésére, például az asszonyok által készített hímzésekből. A téli időszakban a gazdák ezüst- és aranykalászos tanfolyamokra jártak, vagy a gazdálkodással kapcsolatos egyedi tudományos előadásokat hallgathattak. Ünnepeken verseltek, daloltak, különböző kulturális műsorokat szerveztek a tagok, ezen kívül rendeztek mulatságokat, bálokat, például aratóbált is.

Az olvasókörök HódmezővásárhelyenSzerkesztés

 
Szametz András, több hódmezővásárhelyi olvasókör alapítója

Az Alföldön nagy szerepe volt az olvasóköröknek, mert a parasztság számára szinte csak ezek a helyek biztosítottak lehetőséget a művelődésre. Az olvasókörök körül szerveződött az alföldi közösségek társadalmi élete is. Ma úgy mondanánk: civilszervezetként funkcionáltak.

Különösen nagy számban voltak olvasókörök Hódmezővásárhelyen.

1845. január 12-én megalakították a városban az első tartósabb életű kaszinót Hódmezővásárhelyi Kör néven. Mivel nagyon magas volt a tagdíj, ez távol tartotta a gazdák, iparosok, kereskedők nagy részét, tagjai a megyei, városi, és uradalmi értelmiség köréből kerültek ki. A tagok közül sokan Kossuth hívei voltak, ezért az önkényuralom alatt a hatóság nem engedélyezte a további működést, de 1860-tól Hódmezővásárhelyi Kaszinó Egyesület néven a kör újjáéledt.

1867-ben megalakult a Vásárhelyi Iparegylet, melynek tagjai a város önálló iparosai voltak, de beiratkozhattak kereskedők, tisztviselői is. A szakmai továbbképzés mellett a tagok művelődését is fontosnak tartották.

1869-ben megalakult az első valódi olvasókör, melynek elnöke a parasztmozgalom egyik vezetője, Szametz András lett, és huszonnyolc éven keresztül vezette az olvasókört. Vásárhely a 19. század végére az „olvasókörök városa” lett. Hajdu Géza kutatásaiból tudjuk, hogy a városban az 1848–49-es szabadságharc előtt kilenc polgári egyesület alakult, majd folyamatosan gyarapodott a számuk az 1880-as évek végéig. Ekkor néhány évig visszaesett a köralakítási kedv, de 1893-tól ismét évente alakultak újabb olvasókörök.[5] A Faluszövetség kimutatása szerint 1922-ben vásárhelyen 51 kör volt. Az 1938-as kamarai adatok pedig már 64 vásárhelyi kört tartottak nyilván.[6]

A második világháború után ezek a szervezetek sem kerülhették el a megszüntetést, az ötvenes évek elejére gyakorlatilag már egy olvasókör sem működött az országban. Hódmezővásárhelyen a rendszerváltozás után újjáéledt az olvasóköri mozgalom, sorban alakultak újra meg a régi olvasókörök. Mind a belterületen, mind a város igen kiterjedt külterületen (Hódmezővásárhely a második legnagyobb külterületű város az országban) napjainkban megközelítőleg egy tucatnyi olvasókör működik Hódmezővásárhelyen.[7]

 
A susáni olvasókör napjainkban

JegyzetekSzerkesztés

  1. Magyar értelmező kéziszótár, 2003. 1011. o.
  2. Szenti Tibor
  3. Hajdu Géza, 1977. 41. o.
  4. Fülöp Géza, 1978.
  5. Hajdu Géza, 1977. 97. o.
  6. Hajdu Géza, 1977. 101. o.
  7. Hajdu Géza, 2002. 86. o.

ForrásokSzerkesztés