Méhbangó

Méhbangó
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon fokozottan védett; Természetvédelmi érték: 250 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények;
Törzs:	Zárvatermők;
Osztály:	Egyszikűek;
Rend:	Spárgavirágúak;
Család:	Kosborfélék;
Nemzetség:	Ophrys;
Tudományos név
	Ophrys apifera; Huds.
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Méhbangó témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Méhbangó témájú médiaállományokat és Méhbangó témájú kategóriát.

A méhbangó (Ophrys apifera) a kosborfélék családjába tartozó, Európában, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában honos, réteken, cserjésekben élő, Magyarországon fokozottan védett növényfaj.

Megjelenése szerkesztés

A méhbangó 20-50 (70) cm magas, lágyszárú, évelő növény. Ikergumói a talajban találhatók. Tőlevelei hosszúkás- vagy tojásdad-lándzsás alakúak, hosszuk 6-10 cm, szélességük 2-3,5 cm.

Május-júniusban virágzik. Virágzata nyúlánk, ritkás fürt, amelyet 3-12 rózsaszínes-sötétbarnás virág alkot. Külső lepellevelei (szirmai) rózsaszínek vagy fehérek, hosszuk 11-17 mm, szélességük 5-9 mm. A belső lepellevelek aprók, ár alakúak, 3-4 mm hosszúak és 1,3-1,6 mm vastagok; színük zöldes, felületük szőrös. A sötétbarna mézajak hossza 9-14 mm, erősen domború. Alakja tojásdad, háromosztatú, a középső lebeny jóval nagyobb, a két oldalsó erősen szőrözött, tompán púpos. Tövénél világosbarna vagy barnásvörös folt látható, amelyet sárgásan szegélyezett lilásbarna rajzolat vesz körbe. Felülete bársonyos papillákkal fedett. A mézajak csúcsa erősen visszagörbült, rajta egy kihegyezett, kopasz függelék található.

Termése 21-30 mm hosszú és 5-6,5 mm vastag toktermés, benne átlagosan 7700 (3200-16800) apró maggal.

A rendszeres önmegporzás miatt igen gyakoriak a rendellenes változatok, a mézajak mérete, domborúsága, mintázata; a lepellevelek mérete, színe nagyon változatos lehet. A Zalai-dombságon elterjedt a vékony szálas belső lepellevelű aurita, valamint a redukált mézajakrajzolatú immaculata alak, amelyek összesen az egyedek harmadát teszik ki. Előfordulnak deformált mézajkak, rendellenes belső lepellevelek (trollii, botteronii, friburgensis alakok) is.

Elterjedése szerkesztés

Eurázsiában és Észak-Afrikában él, elterjedésének határa nyugaton a Brit-szigetekig, északon Észak-Németországig, keleten Észak-Iránig terjed. 1570 m magasságig megtalálható. Magyarországon elsősorban dombvidéki (állományainak 63%-a), ritkábban síksági (25%) vagy alacsonyabb hegyvidéki (12%). Leggyakoribb a Zalai-dombságon, de előfordul a Pilisben, a Vértesben, a Bakonyban, a Mecsekben, a Villányi-hegységben, a Duna-Tisza közén és a Kisalföldön is. Az 1950-es évekig csak 3 helyről volt ismert és azokról is kipusztult, de az utóbbi évtizedekben a tematikus keresésnek köszönhetően számos populációját megtalálták.

Életmódja szerkesztés

Változatos élőhelyeken található meg: száraz gyepekben, karsztbokorerdőkben, lápréteken. Megtelepedik másodlagos élőhelyeken is, felhagyott szőlőkben, gyümölcsösökben, kőbányákban, árokszéleken. A meszes talajt kedveli, élőhelyein a talaj pH-ját 7,4-7,9 közöttinek (átlagosan 7,7) mérték. Fényigényes. Pionír jellegű faj, sokszor a talaj megbolygatását követően telepszik meg egy-egy termőhelyen.

Magvai márciusban csíráznak, fejlődéséhez feltétlenül szüksége van a gombaszimbionta jelenlétére is. Zöld levelet először két évvel később fejleszt, virágzásra pedig csírázást követően a 9-11. évben kerül sor először. Élettartama 12-22 év. Egy adott évben virágzó egyedek arányát 6-57% közöttinek mérték. Aszály idején kevesebb növény virágzik, sőt teljesen el is maradhat. A kedvezőtlen években az állomány fele is a föld alatt lappanghat, de ennek időtartama ritkán haladja meg a két évet.

Tőlevelei késő ősz és kora tavasz között fejlődnek ki. Áttelelés után a következő évben május-júniusban virágzik, virágzási középnapja június 16. Önmegporzással szaporodik, bár virágai vonzzák egyes méhfajok (Eucera longicornis, E. pulveracea, Tetralonia cressa) hímjeit, de látogatásuk során sem beporzás, sem a pollíniumok eltávolítása nem következik be. A lecsüngő pollíniumok a szél okozta rázkódás során tapadnak a lenti bibéhez, ezért szélcsendes időben a virágzás elhúzódhat. A megtermékenyülés hatékonysága 70-90%-os. A virágzás idején levelei kezdenek megsárgulni majd hamarosan elhalnak. A termések augusztusra érnek be. Nemzetségének több fajával hibridizálódhat, de Magyarországon hibrideket még nem figyeltek meg.

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

A méhbangó nagy területen elterjedt és állományai viszonylag stabilak, egyedszámának nagymértékű csökkenése nem várható. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján "nem fenyegetett" státusszal szerepel. Magyarországon eddig összesen 58, 1990 óta 54 állományát mérték fel, visszaszorulása 5%-os. Teljes egyedszáma néhány ezres nagyságrendűre becsült. 1982 óta fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.

Habitusa
Virágzata
Virága
Aurita változata
Termése
Ábrázolása egy svájci botanikakönyvben (1899)

Kapcsolódó cikkek szerkesztés

Magyarországon védett és fokozottan védett növények listája

Források szerkesztés

Molnár V. Attila: Magyarország orchideáinak atlasza. Kossuth Kiadó, Budapest, 2011 ISBN 978-963-09-6694-8
méhbangó Természetvédelem.hu
Méhbangó TERRA Alapítvány
Ophrys apifera - Bee orchid First Nature
Bee Bearing Ophrys The IUCN Red List

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap