Főmenü megnyitása

Oplatka András

magyar származású svájci történész, újságíró, műfordító, egyetemi tanár, az MTA külső tagja

Oplatka András vagy Andreas Oplatka (Budapest, 1942. február 5. –) magyar származású svájci történész, újságíró, műfordító, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Kutatási területe a reformkor, ezen belül is Széchenyi István élete, a kelet-közép-európai rendszerváltások története, valamint az oral history módszerei és problematikája. 1996 és 2002 között a svájci Neue Zürcher Zeitung budapesti tudósítója.

Oplatka András
Oplatka András 2015-ben
Oplatka András 2015-ben
Életrajzi adatok
Született1942február 5. (77 éves)
Budapest
Ismeretes mint történész, újságíró, műfordító
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Zürichi Egyetem, Bécsi Egyetem
Pályafutása
Szakterület történettudomány
Kutatási terület magyar reformkor, a 20. századi rendszerváltások és az oral history
Tudományos fokozat PhD (1968)
Munkahelyek
Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem egyetemi tanár (2005-től)
Bécsi Egyetem óraadó oktató
Más munkahelyek Neue Zürcher Zeitung
Szakmai kitüntetések
Magyar Humboldt-díj (2005)
Akadémiai tagság külső tag (2013)
Oplatka András weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Oplatka András témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

Általános iskolai tanulmányait Budapesten végezte, majd tizennégy évesen, az 1956-os forradalom leverését követően családjával Svájcba emigrált. Középiskolai tanulmányait már Zürichben végezte. 1962-ben felvették a Zürichi Egyetemre, ahol germanisztikát, történelmet és pedagógiát hallgatott. 1965-ben a Bécsi Egyetemen is tanult. 1968-ban védte meg doktori disszertációját, amit Franz Grillparzer drámáinak felépítéséről és stílusváltásairól írt. Ezt követően az egyik legnagyobb svájci napilap, a Neue Zürcher Zeitung külpolitikai rovatának munkatársa, illetve szerkesztője lett. Újságírói pályafutása alatt négy országban volt kiküldött tudósító: három évet Stockholmban, majd hét évet töltött a lap párizsi, négy évet moszkvai, valamint 1996 és 2002 között hat évet budapesti tudósítójaként. A napilaptól 2004-ben vonult vissza. Cikkeiben és publicisztikáiban sokat foglalkozott Magyarország helyzetével és demokratikus átalakulásával.

Újságírói munkássága mellett történészként és egyetemi oktatóként is tevékenykedik. 2003-tól a Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem oktatója, ahol sajtótörténeti, valamint Kelet-Európa történelmét tárgyaló kurzusokat kezdett tartani. 2004-ben a Bécsi Egyetemen habilitált a Széchenyi Istvánról szóló életrajzi kötetével, ami később magyarul is megjelent. Ezt követően az Andrássyval párhuzamosan a Bécsi Egyetemen is vezetett médiatörténeti és oral historyval kapcsolatos szemináriumokat. 2005-ben megkapta egyetemi tanári kinevezését az Andrássy Egyetemre. 2013-ban a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta.

Ezenkívül számos 19. és 20. századi magyar író, költő művét fordította németre, így többek között Jókai Mór (Az új földesúr), Mikszáth Kálmán (más mellett A Noszty fiú esete Tóth Marival) és Karinthy Frigyes (Tanár úr kérem) munkáit. Emellett könyvet írt a rendszerváltások több fontos alakjáról, így az észt Lennart Meriről vagy Németh Miklósról.

Főbb publikációiSzerkesztés

  • Ungarische Erzähler (műfordítások, 1974)
  • Hat Gorbatschow eine Chance? (1987)
  • Der Eiserne Vorhang reisst. Ungarn als Wegbereiter (1990)
  • Die Rückkehr der Geschichte (1992)
  • Nachrufe auf den Ostblock. Zehn Essays (1998)
  • A többnyelvűség svájci modellje (szerk., 1998)
  • Lennart Meri. Ein Leben für Estland (szerk., 1999)
  • Graf Stephan Széchenyi (2004, magy. 2005)
  • Egy döntés története. Magyar határnyitás 1989. szeptember 11. nulla óra (2008, németül 2009)
  • Németh Miklós. "Mert ez az ország érdeke". Rendszerváltás a kormányfő szemével; Helikon, Bp., 2014

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés