Orbán Sándor (botanikus)

1947. november 3-án Nyíregyházán született, ahol aztán az általános és középiskolai tanulmányait is végezte. 1966-ban a Vasvári Pál Gimnáziumban érettségizett és még ez évben sikeres felvételi nyomán beiratkozott az ELTE TTK biológus szakára, ahol 1971-ben sikeresen államvizsgázott és okleveles biológus diplomát szerezett. Az egyetemen a botanika tudománya felé irányult az érdeklődése, részt vett a Növényrendszertan és Ökológiai Tanszék csévharaszti produkcióbiológiai kutatásaiban, témavezetője Simon Tibor professzor volt. A szegedi országos tudományos diákköri konferencián dolgozatával országos 3. helyezett volt. Kutatásaiból a végzés után két tudományos közlemény is megjelent.

Az egyetem elvégzése után a Természettudományi Múzeum Növénytárához került segédmuzeológusnak és a nemzetközi hírű mohagyűjtemény kezelője lett. Ez időtől kezdett mohákkal foglalkozni, s szerencsére olyan hírneves tanítómesterei akadtak – dr. Boros Ádám, Vajda László személyében –, akik egész életére meghatározták tudományos pályafutását. Egyetemi doktori fokozatot 1974-ben az ELTE-n szerezett a "Mniaceae család fajainak taxonómiai feldolgozása" című disszertációjával. 1975-ig elvégezték a mohaherbárium teljes rendezését, a Boros herbárium beosztását, részt vett több kiállítás megszervezésében. Nevezetes volt a Gyógyító Növények kiállítás, melynek teljes forgató könyvét készítette el. A növénytár többi kutatójával együtt részt vett a Hortobágyi Nemzeti Park növénytani kutatásában, melyben a mohaflorisztika mellett ökológiai vegetációdinamikai és mohafenológiai vizsgálatokat folytatott. Három tudományos cikk és a Hortobágy flóráját leíró könyv mohafejezete készült e kutatások nyomán.

A növénytárban kezdett el foglalkozni a Calymperaceae trópusi elterjedésű mohacsalád afrikai fajainak revíziójával és feldolgozásával, mely trópusi család érdekességére Pócs Tamás akkori egri professzor hívta fel a figyelmet, felajánlva saját gyűjtéseit a munkájához.

Boros Ádám halála után 1974-1977 között a Revue Bryologique folyóirat szerkesztője felkérésére referálta a közép-európai régióban megjelent bryológiai publikációkat. 1975-76-ban szerkesztője volt a Studia Botanica Hungarica című folyóiratnak.

Pócs Tamás meghívására 1976-ban került az egri Tanárképző Főiskolára, ahol főiskolai adjunktus lett, és közel 40 évig oktatta a növényrendszertan tárgyat. 1979-ben egyéni levelezőként újra az ELTE TTK hallgatója lett és a következő évben okleveles biológiatanár képesítést szerezett. (Mivel ez kiegészítője volt az 1971-es diplomámnak, ezért szintén az 513/1971 oklevélszámot kapta.) Az oktatás mellett tovább folytatta kutatómunkáját, melyben figyelmem egyre jobban a stratégia ökológiai és trópusi bryológiai vizsgálatok felé irányultak.

Kandidátusi értekezését 1984-ben védte meg a Magyar Tudományos Akadémián, disszertációja címe: "A magyarországi mohák stratégiáinak ökológiai összefüggései". Ugyanebben az évben főiskolai docensi kinevezést kapott.

Főiskolai pályázatra "Segédanyagok a növényrendszertan oktatásához" készített összeállítást, mely első díjat nyert, valamint közép és általános iskolások számára készült Kirándulási Kalauz egyik fejezetét (Túrák a Bükk-hegységben) is megírta.

1978-ban fő szervezője volt a Central and East European Bryological Working Group-nak, és munkatársaival megszervezték első konferenciáját Egerben. Azóta kétévente más-más helyen tartják a konferenciákat, 1985-ben a budapesti IAB kongresszushoz kapcsoltan volt ismét Egerben, majd 1993-ban szintén volt Egerben CEBWG konferencia. Ezek szervezését szintén ő és munkatársai végezték. Az 1985-ös konferencia anyagát Podani Jánossal közösen szerkesztették meg és adták ki az Abstracta Botanica-ban.

1977-1981 megjelentek a Calymperaceae család Syrrhopodon nemzetsége revíziójának első eredményei. 1979-ben botanikai gyűjtőúton vett részt a Spitzbergákon, mintegy 150 virágos növény és 200 mohapéldánnyal gazdagította főiskolai gyűjteményüket.

1983-ban jelent meg a Vajda Lászlóval közösen megírt könyve a "Magyarország mohaflórájának határozó kézikönyve". Népszerűségét mutatja, hogy a könyv közel kétszáz független idézettel rendelkezik.

Számos tudományos közleménye látott napvilágot stratégiaökológiai és taxonómiai revíziók eredményeképpen. A mohák jelző szerepének és stratégiáinak vizsgálatához 1986-ban és 2005-ben témavezetőként OTKA támogatást sikerült elnyernie.

Oktatási tevékenysége a főiskolán az évek során több új tantárggyal gazdagodott, elsősorban olyan tárgyakkal, melyeket a tananyagok modernizálása során vezették be a főiskolán a biológia oktatásba. A tanszéki oktató és tudományos munka mellett részt vett a főiskola irányításában, 1981-89-ig mint főigazgató-helyettes, először a főiskola oktatási feladatainak koordinálását látta el, majd 1985-től a tudományos ügyek főigazgató-helyettese volt. Ebben az időszakban dolgozták ki a főiskola kutatási stratégiáját, melyben fontos szerepet kapott az az elvárás, hogy minden oktató végezzen tudományos munkát és lehetőség szerint minél hamarabb szerezzen tudományos minősítést. Ez a törekvés bekerült az előléptetési, kinevezési követelményekbe is. 1988-tól főiskolai tanári kinevezést kapott az oktatási kormányzattól.

1989-1994-ig főigazgatóként az intézmény első számú vezetője lett. A rendszerváltozás időszaka miatt nem voltam könnyű helyzetben, demokratizálós és liberalizálódás, pártsemleges intézmény létrehozása, új működési szabályzatok, SZMSZ, struktúraváltás, új felsőoktatási törvény előkészítése, rengeteg új feladatot adott. Első gondja volt az intézmény nevének megváltoztatás, mely ekkor lett Eszterházy Károly Főiskola, második fontos esemény volt, hogy sikerült megszerezni a jelenlegi B-épületet teljes egészében a főiskola számára, harmadik, hogy sikerült a katolikus egyház egri érsekével megegyezni a Líceum épületének tartós használatáról, negyedik, hogy megindultak az egyeztetések az intézmény egyetemmé fejlesztésével kapcsolatban. Főigazgatóságom alatt megkezdődött a Természettudományi Kar kialakítása az Almagyar dombon azzal, hogy 1993-ban elkészült az új épület, jelenleg D-épület, melyben helyet kaptak a biológiai tanszékek és gyűjteményeik, valamint a Természettudományi Könyvtár. Így az összes természettudományos tanszék egy új Campust hozott létre a Leányka úton.

1991-1994-ig a Főigazgatói Kollégium elnökeként részt vett a pedagógusképzés reformjának kidolgozásában.

1994-ben a jogszabályi változások miatt nem pályázta meg a főigazgatói megbízásom meghosszabbítását, így átadta a vezetést Zám Éva főigazgató asszonynak.

1996. július 1-től újra főigazgató-helyettesi megbízást kapott, melyben feladata a főiskola tudományos tevékenységének irányítása volt. Fő feladat volt ebben az időben az oktatók publikációs tevékenységének fellendítése és a tudományos minősítések megszerzése. Nem sokkal korábban vezették be az egyetemeken szerezhető PhD tudományos fokozatot, melyet átminősítéssel vagy beiskolázással lehet megszerezni.

1998-tól a négy tanszékből álló Biológiai és Környezettudományi Intézet vezetőjévé nevezték ki, ettől az időtől egyben a Növénytani Tanszék vezetője is lettem. 2002. július 1-jétől a megalakult Természettudományi Főiskolai kar kari főigazgatója, 2006-tól rövid ideig a TTK dékánja volt. 2007-től az újonnan alakult Biológiai és Földrajzi Intézet igazgatója volt 2010-ig.

1996. február 23-án a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen sikeres egyetemi tanári habilitációt szerezett, 1997-től egyetemi tanári kinevezést kapott. Ő volt az egri főiskolán oktató tanárok egyik első tagja, aki egyetemi tanári kinevezést kapott.

Oktatási és kutatási tevékenysége során eddig 55 hallgató tudományos diákköri és diplomamunkájának elkészítését irányítottam. Országos Tudományos Diákköri Konferenciákon 10 hallgatója ért el első, második, harmadik helyezést. Volt tanítványai közül Vojtkó András főiskolai tanár, Marschall Zoltán adjunktus, Pénzesné Kónya Erika egyetemi docens, Dulai Sándor főiskolai tanár, Vizslán László adjunktus, Kis Gabriella tudományos munkatárs, Sass-Gyarmati Andrea tudományos munkatárs, a főiskolánk oktatói-dolgozói lettek és folytatják a korábban megkezdett bryológiai kutatómunkát. Külső konzulensként Galambos István és Jakab Gusztáv doktori disszertációjának elkészítését irányította. Jelenleg 2 fő sikeres doktori védése megtörtént, közülük Pénzesné Kónya Erika sikeresen védte meg PhD disszertációját 2008-ban, Sass-Gyarmati Andrea pedig 2015-ben. Jelenleg három szakdolgozó munkáját irányítja és oktatóként részt veszek a Környezetei Nevelési Doktori Iskola képzésben.

Az utóbbi negyven évben tizennégy nagyobb tanulmányúton és tudományos expedíción vett részt. Gyűjtőútak és tanulmányutak voltak időrendi sorrendben: Déli-Kárpátok: Semenic-hegység (1972), Retyezát (1974), Spitzbergák (1979), Kelet Afrika Tanzánia (1989), USA Phoenix (1991), Seychelles szigetek (1993), Réunion és Madagaszkár (1994), Réunion (1996), Erdély és Moldova (2002), Venezuela (2005), India (2007), Brazília (2008, 2011), Mauritius (2016).

A fenti tanulmányi és gyűjtő utak során kb. 8 ezer mohapéldányt sikerült begyűjtenie, melyek a nagy hazai herbáriumokba kerültek feldolgozás és meghatározás után. A trópusi gyűjtések Calymperaceae család anyagát ő maga dolgozta fel, gyűjteményük értékes részévé vált a meghatározott több, mint kétezer példány. Diaképeiből számos fórumon tartott élménybeszámoló, tudományos ismeretterjesztő előadásokat, ezek száma meghaladja a harmincat.

Negyven nemzetközi és hazai országos szintű tudományos konferencián tartott előadásokat és mutatott be posztereket kutatásai eredményeiből.

Több folyóirat és konferencia kiadvány szerkesztője volt pl. főszerkesztője az Acta Academiae Pedagogicae Agriensi folyóirat természettudományi köteteinek. Jelenleg szerkesztő bizottsági tag az Acta Botanica Hungarica és az Acta Biologica Plantarum folyóiratnak. Tudományos és felsőoktatás politikai tevékenységei eredményeképpen, több mint száz közleménye és cikke jelent meg, kilenc könyv szerzője. Ez utóbbiak közül legjelentősebb "Magyarország mohaflórájának kézikönyve", melyet Vajda Lászlóval közösen készítettek, valamint az 1999-ben megjelent Általános Briológia című tankönyv.

Az elmúlt több mint 40 éves főiskolai oktatói és kutatói tevékenysége nyomán 168 publikációja jelent meg nyomtatásban magyar és idegen nyelven, az idegen és magyar nyelvű szakcikkei mind referáltak, a munkáira való független hivatkozások száma meghaladja a ötszázat. 139 szakmai cikk és tanulmány, 10 könyv és könyvrészlet, 19 ismeretterjesztő és egyéb publikáció.

Több tudományos társaság tagjai sorába választotta, így tagja a Magyar Biológiai Társaságnak, alelnöke a Miskolci Akadémiai Bizottságnak 1988-2017-ig, az MTA Botanikai Bizottságnak, elnöke a TIT Bugát Pál Egyesületnek 1991-től, külföldön tagja az Internationale Association of Bryologists társaságnak, az Amerikai Bryológiai és Lichenológiai társaságnak, valamint az Internationale Association of Endangered Bryophytes társaságnak. 1994-ben az Országos Akkreditációs Bizottság, 1997-ben a Felsőoktatási és Tudományos Tanács tagjává választották. 2003-tól ismét a MAB Biológiai szakbizottság tagja lett, 2006-tól az MRK (Magyar Rektori Konferencia) Természettudományi Tanácsadó Testületének tagjává választották.

1994-ben Egerből egy közeli községbe, Felsőtárkányba költöztek, ahol Pócs Tamás akadémikus családja is él 1991-től. Bekapcsolódva a község életébe több helyi lakossal karöltve megalapították a Boldogasszony Papucsa Természetjáró Egyesületet 1996-ban, melynek közel tíz évig volt az elnöke. Az egyesület azóta is működik és tagként részt vesz a rendezvényein.

Számos OTKA, Pro Renovanda, MKM, K+F, Programfinanszírozási Tankönyvpályázatot, NKFP pályázatot nyert el az utóbbi tizenöt évben és volt témavezetője és több pályázatnak nem témavezetőként volt a résztvevője.

Ezek közül kiemelkedőek „Az Egri Bikavér eredetvédelmével kapcsolatos kutatások” NKFP pályázat, melyet Széchenyi Terv pályázatként sikerült elnyerniük 2002-ben. A pályázat közel kétszáz milliós támogatást hozott az egri főiskolának, melynek eredményeként kiépítésre került az EGERFOOD kutatási bázis és tudásközpont. A kutatás legnagyobb eredménye az EGRI BIKAVÉR superior technológiájának és eredetvédelmének kidolgozása és közel száz publikáció, több PhD értekezés megszületése a témában.

1999. február 26-án benyújtotta az MTA-hoz doktori értekezését, melynek címe „A Calymperaceae család afrikai fajainak taxonómiai monográfiája”. 2000. április 28-án volt a nyilvános vitája, melynek nyomán október 1-étől az MTA Doktori Tanácsa számára MTA doktora tudományos címet adományozott.

Munkája során több jelentős kitüntetésben részesültem, 1975-ben Miniszteri Dicséret, 1986-ban Kiváló Munkáért, 1993-ban Pro Academia Pedagogica Agriensis, 1994-ben Kiváló TársaIsmeretterjesztő, s mindezek közül legmagasabb az 1995. január 20-án a Néprajzi Múzeumban átvett Apáczai Csere János díj, melyet eredményes oktató, tudományos és felsőoktatás fejlesztési munkájáért kapott meg, valamint 1996. decemberében az Eszterházy Károly Emlékplakett kitüntetés. 1997-2001. időszakra Széchenyi professzori ösztöndíjat nyert el. 1998 TIT Bugát Pál Emlékérmet, 2003-ban Szent-Györgyi Albert díjat kapta meg. 2010 MAB (Miskolci Akadémiai Bizottság) Tudományos Díj, 2011 Kiss Péter Díj. A fentiek közül a legrangosabb a Szent-Györgyi Albert Díj, melyet magas szintű tudományos és tudományszervezési munkájáért kapott meg.

A tudományos és szakmai munkám mellett, fontos szólni a családi életéről is, mely 1973-ban kezdődött, mikor házasságot kötöttem Nyerges Ágnessel, aki azóta is hű társa és sok tekintetben segítője is. Társa volt több tudományos expedícióban (Seychelles-szigetek, India, Venezuela, Brazília, Mauritius), segített a gyűjtött anyagok preparálásában, szárításában. Felesége az Egri Dohánygyár minőségellenőre volt 2007-ig, a gyár megszűnéséig.

Házasságukból két fiúgyermek született, Norbert 1979-ben, Balázs 1983-ban. Jelenleg már komoly felnőtt emberek, Norbert gyógyszerész és pár évvel ezelőtt az ELTE-n szerzett PhD fokozatot, most Győrben gyógyszertár vezető. Az Egri Bikavér eredetvédelmével kapcsolatos kutatásokban HPLC vizsgálatokkal részt vett, ebből több közös publikáció jelent meg nyomtatásban. Nős, három fiúgyermek atyja, felesége Orbánné Drávucz Mónika agrármérnök. Unokáid Bence 10, Márton 8, Áron pedig 6 éves, életrevaló gyerekek. Balázs fiad zeneművész és zenetanár képestést szerzett a Liszt Ferenc Zeneakadémián gordon szakon, ő jelenleg a Darmstadti Operaház szólóbőgőse, felesége Renáta Bueno Tavares karmester és kórusvezető.

Irodalom

Orbán Sándor

Oktató-nevelő munka

Az Egri Tanárképző Főiskola Évkönyve 1979-1982., p. 62-64. (1982)

Orbán Sándor

Tudományos életünk sikeres esztendeje.

Szervezeti Életünk (Egri Főiskola éves kiadványa) 10/1:59-60. (1985)

Orbán Sándor

A tudományos bizottság munkájáról.

Az Egri Tanárképző Főiskola Évkönyve 1982-85. p. 86-88. (1986)

Orbán Sándor

Nesze neked, egri egyetem

Heves Megyei Népújság (1989)

(pengeváltás egy ismert egri újságíróval az egri egyetem ügyében)

Orbán Sándor

Mézesmadzag és epeömlés. Azaz miért nem kedvel engem a -bori?

Heves Megyei Népújság (1990)

(vita egy egri újságíróval az egyetem lehetőségéről)

Orbán Sándor

Összefoglaló vélemény a Felsőoktatási Törvény tervezetéről

pp. 8-9.

Magyar Felsőoktatás, 5. (1991)

Orbán Sándor

A tanárképző főiskolák valamint a tudományegyetemek vezetőinek állásfoglalása az egységes egyetemi szintű tanárképzés ügyében

MAGYAR FELSŐOKTATÁS 92:(7) p. 16. (1992)

Orbán Sándor

Állásfoglalás az egyetemi szintű tanárképzés ügyében

HÍRLEVÉL 1:(3) pp. 5-6. (1993)

Orbán Sándor

A tanárképző főiskolák állásfoglalása az ötéves egyetemi szintű képzés bevezetésével kapcsolatban 1995-től 2000-ig

HÍRLEVÉL 1:(8) p. 30. (1994)

Orbán Sándor

Reform ideas in the Education System of Hungary: Education and Training in Europe

UNTERRICHT, STUDIUM, FORTBILDUNG 8: pp. 205-212. (1994)

Orbán Sándor, Vadon Lehel

V. Az Intézmény tudományos életének fejlődése és jelenlegi helyzete, főiskolánk külkapcsolatai.

In: ESTEFÁNNÉ VARGA Magdolna (szerk.)

50 éves a tanárképzés Egerben. Eger: EKTF Líceum Kiadó, 1998. pp. 119-131.

Orbán Sándor

A főiskolai kutatások helyi, országos és nemzetközi szerepe

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK (MTESZ HEVES MEGYEI SZERVEZETE) 3: p. 16-25. (2000)

Orbán Sándor

Az Eszterházy Károly Főiskola tudományos munkájáról

In: Zimányi Árpád (szerk.)

Eszterházy Károly Főiskola Évkönyve 1996-2000. 201 p.

Eger: EKF Líceum Kiadó, 2001. pp. 45-48.

Hauser, Z. - Zám É. (2013): Fordulat és átalakulás a felsőoktatásban (1991-2000). In Petercsák T. (szerk.) Az Egri Domus Universitatis és Líceum. - Oktatás, Tudomány, Művészet. Líceum Kiadó, Eger, 2013. p. 400-414.

Lőrinczné Thiel K. – Mátyás F. – Kis-Tóth L. – Koncsos F. (2013): A változások évtizede a főiskolán (2001-2012). In: Petercsák T. (szerk.): Az Egri Domus Universitatis és Líceum. - Oktatás, Tudomány, Művészet. Líceum Kiadó, Eger, 2013. p. 415-445.