Ormánság

tájegység Dél-Baranyában

Az Ormánság, vagy Ormányság tájegység Baranya megyében, a Dráva árterületén, a Dráva-sík kistáj része. Baranyára jellemző aprófalvas vidék. Legnagyobb települései az 1868 lakosú Vajszló és a 2941 lakosú Sellye.

Ormánság
ormánsági népviselet a 19. században
ormánsági népviselet a 19. században
Népesség
Vallási megoszlás római katolikus, református
Etnikai megoszlás magyarok, romák

Nevét a „hegycsúcs”, „hegytető”, vagy „lápos terület” jelentésű finnugor eredetű orom, ormágy, vagy ormány szavakból, vagy a török orman ("erdő") szóból származtatják. A finnugor etimológia szerint első lakói a vizes területekből kiemelkedő ormákra építkeztek,[1] a terület a honfoglalás korában erdőség volt.

Lakossága hagyományosan református.[2] Egyedülálló festett kazettás templomaik (Drávaiványi,[3] Adorjás, Kórós,[4] Kovácshida) az ősi magyar jelképrendszer elemeit hordozzák.

LakosságSzerkesztés

A népszámlálási adatok szerint a vidék nagy részét magában foglaló Sellyei kistérség lakosságának 87,4%-a magyar, 12%-a horvát, 6%-a roma.[5] A romák valós aránya viszont lényegesen magasabb a népszámlálási adatoknál. Gilvánfa lakossága szinte teljesen beás cigány, emellett tucatnyi településen vannak már túlsúlyban,[6] és ez a sors várhat a többi településre is, ha a jelenlegi népesedési folyamatok állandósulnak. A valamikor egyeduralkodó őshonos református magyarság az egykézésnek köszönhetően ma már csak a vidék lakosságának 20%-át adja. Helyüket katolikus magyar zsellérek, völgységi svábok és cigányok foglalták el,[7] így ma már lakosságának kétharmada római katolikus.[8]

1867 után a polgárosodó Siklós környéki drávaszögi emberek szoknyát és pantallót viseltek, míg az ormánságiak továbbra is a cifra paraszti viseletet. Ezért utóbbiak csúfneve lett a pupák.[9]

TelepülésekSzerkesztés

Nyugat-Ormánság Kelet-Ormánság

Vers a tájegységrőlSzerkesztés

Az 1930-as években született az alábbi vers a tájegységről:[10]

népdal


45 kisfalu néz a nagyvilágba
Jön-e már valaki, ki sorsát megszánja?
Jön-e már valaki, ki népét felrázza?
Lesz itt a magyarnak új feltámadása?

Ormánsági falvak, ti kicsik és nagyok,
én is a ti bús lányotok vagyok.
Szomorú a lelkem, mert amerre jártam
csak pusztulást, nyomort és cifraságot láttam.

Házakat láttam üresen, bezárva,
magyar lesz-e ennek újra gazdája?
Meg földet is láttam szántatlant, ugaron
hát kevés a dolgos kéz itt már Ormánságon?

Sok szomorú kérdés, minek is folytassam...
Mindnyájuk szívét miért szomorítsam?
Inkább gyertek velem, gyertek menjünk vissza
munkáskezű régi vidám Ormánságba.

1930-as évek

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Etimológia
  2. [1]
  3. Archivált másolat. [2005. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. július 4.)
  4. Archivált másolat. [2005. május 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. július 4.)
  5. 2001-es népszámlálás (nemzetiségek)
  6. Elfeledett tájakon: Az Ormánság, 1999 [2017. december 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 11.)
  7. Fülep Lajos: A magyarság pusztulása
  8. 2001-es népszámlálás (vallás, felekezet)
  9. Zentai, 18. o.
  10. Járóföld - Hazai Tájakon: Ormánság, 2. (helyi idős hölgy elmondása alapján), 1997 [2017. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 10.)

Külső hivatkozásokSzerkesztés