Orosz–török háború (1568–70)

(Orosz–török háború, 1568–70 szócikkből átirányítva)

Az orosz-török háború (1568-70) az első komolyabb konfliktusa Oroszországnak és az Oszmán Birodalomnak. Bár ennek még komolyabb jelentősége nem volt, azt viszont sikerült elhárítania az oroszoknak, hogy az oszmán-török hatalom a Fekete-tengeren át benyomuljon Kelet-Európába.

Orosz-török háború (1686-1700)
Orosz–török háborúk
Az Oroszország elleni első nagy támadás kidolgozója: Szokoli Mehmed nagyvezír
Az Oroszország elleni első nagy támadás kidolgozója: Szokoli Mehmed nagyvezír
Dátum1568 - 1570
HelyszínAsztrahán és Azov vidékén, a mai Oroszországi Föderáció és Ukrajna területén
Casus belliA török nagyvezír egy Dont a Volgával összekötő csatornát akart kiépíteni, hogy kiterjessze a kelet-európai kánságok felé is hatalmát a birodalom
EredményOrosz győzelem a törökök felett
Terület-
változások
Érvényben maradt a status quo
Harcoló felek
 Oszmán Birodalom
 Krími Tatár Kánság
 Oroszország
Parancsnokok
Szokoli Mehmed nagyvezír
Kaszim pasa
I. Devlet Girej krími kán
Serebjanov knyáz
Haderők
2000 szpáhi
15 000 janicsár
több ezer irreguláris vitéz
50 000 tatár
Kb. 15 000 fő
A hadműveleteket Szokoli csak közvetve irányította.

Az oroszok a törökökkel lényegében a 15. század vége óta harcban álltak. A krími tatár területek felől a törökök és a tatárok sokszor be-betörtek akár az ukrán, akár az orosz földekre. Effajta portyaháborúk még nálunk, Magyarországon is gyakoriak voltak.

Nagy Szulejmán 1566-ban ismét Bécs elfoglalására vezette hadait. Szigetvárt augusztus 1-jén vette ostrom alá, de az ostrom alatt meghalt, az országban kitört a járvány és noha Szigetvárt az oszmánok elfoglalták, a támadást le kellett állítani.
Utódja II. Szelim folytatni kívánta a szulejmáni tervet. Nagyvezíre Szokoli Mehmed (1505-1579) viszont azt tervezte, hogy csatornát épít Donon és Volgán, amellyel biztosítja Asztrahán elfoglalását. 1556-ban IV. (Rettegett) Iván seregei leigázták az területet. Úgy gondolta, hogy az asztraháni tatár területek megszerzésével még jobban megnövelheti a birodalom erejét és talán az is lehetővé válik, hogy további kelet-európai területek kerüljenek török uralom alá, de már Szulejmán is foglalkozott egy esetleges oroszországi hódítás gondolatával.

1568-ban egy nagyszámú török sereg szállt partra Azovban Kaszim pasa vezetésével. A sereg 15 ezer janicsárból és 2000 szpáhiból, valamint aszabokból és akindzsikből állt, s csatlakozott hozzá egy 50 ezer fős krími tatár sereg is. Mellettük egy hatalmas munkástömeg állt, akik megkezdték a hídfőállás kibiztosítását, valamint az építési munkálatokat. Az oroszok ekkor északon a livóniai háborúban is le voltak kötve svédekkel, lengyelek és hűbéreseikkel folytatott harcokban.
Asztrahánt kb. 15 ezer orosz védte a törökök támadásától, Serebjanov knyáz vezetésével. A védők megtartották a várat és egy alkalommal ki is törtek. A janicsárokat és a többi törököt szétkergették, s előretörtek a munkások területére, ahol a csatornát építették. Ott a tatárokat úgyszintén visszaverték és az ott dolgozó török munkásokat is elkergették. A sereg roncsára végül a cserkeszek támadásai mértek megsemmisítő csapást.

A természet is az oroszokat segítette: a viszontagságos időjárás nem kedvezett a csatorna építésének, ezért a vert török sereg hajóra szállt és hazaindult. A Fekete-tengeren viharba kerültek és a hajók elsüllyedtek.

Iván nem akart a törökökkel háborút, ezért 1570-ben küldöttei aláírták a konstantinápolyi békét, melyben az oszmán szultán letett a Don-Volga csatorna megépítéséről. A balszerencsés hadjáratban részt vett krími kán, Devlet folytatta viszont a háborút az oroszok ellen, amelyben török segédcsapatok is közreműködtek. A tatár-török sereg Moszkva ellen vonult 1572-ben, de a mologyi csatában katasztrofális vereséget szenvedtek az orosz hadaktól. A véres ütközetből alig ötezer török és tatár menekült ki.

További információk szerkesztés