Orosz Irén (író)

író

Orosz Irén (Arad, 1907. szeptember 22.Kolozsvár, 2001. április 28.) erdélyi magyar író, szerkesztő.

Orosz Irén
Élete
Született1907. szeptember 22.
Arad
Elhunyt2001. április 28. (93 évesen)
Kolozsvár
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)próza

Életútja

szerkesztés

Szülővárosában négy polgárit végzett (1922), majd női szabó-tanuló, itt ismerkedik meg a munkásmozgalommal, s meggyőződéséért börtönbüntetést szenved (1925–26). Brassóban gyári munkás; az illegális kommunista párt aktivistájaként újra elítélik (1928–30). A politikai fogságból szabadulva Aradon a Virradat és A Reggel című lapok riportere (1931–36), később a Brassói Lapok-Népújság dévai szerkesztője (1937–38).

1945-ben Kolozsvárra, az Igazsághoz kerül rovatvezető riporternek, a Dolgozó Nő és Utunk belső munkatársa, majd nyugdíjazásáig (1967) az Utunk főszerkesztő-helyettese. Írásai az Utunk, Korunk, Dolgozó Nő, Femeia, Igazság, Előre hasábjain jelentek meg. Szocialista vívmány-riportjait szívesen fogadták a szerkesztőségek. Találkozás a hosszú úton című, az illegalitás éveit és hőseit idéző könyvét 1956 után a cenzúra utasítására bezúzták.

Kötetei:

  • Kaleidoszkóp (novellák, Arad, 1936)
  • Zeng a Beszterce völgye. Jegyzetek az épülő V. I. Lenin-vizierőműről; Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1953
  • Találkozás a hosszú úton (1958)
  • Napirendi pont: a boldogság (elbeszélések, 1959)
  • Tavaszi üzenet (elbeszélések, 1961)
  • Kövér pap vadászó macskája (novellák, 1968)