Főmenü megnyitása

Orosz Irén (Arad, 1907. szeptember 22.Kolozsvár, 2001. április 28.) erdélyi magyar író, szerkesztő.

Orosz Irén
Élete
Született 1907. szeptember 22.
Arad
Elhunyt 2001. április 28. (93 évesen)
Kolozsvár
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza

ÉletútjaSzerkesztés

Szülővárosában négy polgárit végzett (1922), majd női szabó-tanuló, itt ismerkedik meg a munkásmozgalommal, s meggyőződéséért börtönbüntetést szenved (1925-26). Brassóban gyári munkás; az illegális kommunista párt aktivistájaként újra elítélik (1928-30). A politikai fogságból szabadulva Aradon a Virradat és A Reggel című lapok riportere (1931-36), később a Brassói Lapok-Népújság dévai szerkesztője (1937-38).

1945-ben Kolozsvárra, az Igazsághoz kerül rovatvezető riporternek, a Dolgozó Nő és Utunk belső munkatársa, majd nyugdíjazásáig (1967) az Utunk főszerkesztőhelyettese. Írásai az Utunk, Korunk, Dolgozó Nő, Femeia, Igazság, Előre hasábjain jelentek meg. Szocialista vívmány-riportjait szívesen fogadták a szerkesztőségek. Találkozás a hosszú úton című, az illegalitás éveit és hőseit idéző könyvét 1956 után a cenzúra utasítására bezúzták.

MűveiSzerkesztés

Kötetei:

  • Kaleidoszkóp (novellák, Arad, 1936)
  • Zeng a Beszterce völgye (jegyzetek az épülő vízierőműről, 1953)
  • Találkozás a hosszú úton (1958)
  • Napirendi pont: a boldogság (elbeszélések, 1959)
  • Tavaszi üzenet (elbeszélések, 1961)
  • Kövér pap vadászó macskája (novellák, 1968)

ForrásokSzerkesztés