Oroszsebes
Oroszsebes (1899-ig Orosz-Bisztra, szlovákul: Ruská Bystrá) község Szlovákiában, a Kassai kerület Szobránci járásában.
| Oroszsebes (Ruská Bystrá) | |
 | |
| A görögkatolikus fatemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Kassai |
| Járás | Szobránci |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1405 |
| Polgármester | Ján Sakulič |
| Irányítószám | 072 64 |
| Körzethívószám | 056 |
| Forgalmi rendszám | SO |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 108 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 10 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 418 m |
| Terület | 11,96 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 51′, k. h. 22° 18′Koordináták: é. sz. 48° 51′, k. h. 22° 18′ | |
| Oroszsebes weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Oroszsebes témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Szobránctól 22 km-re északkeletre, a Vihorlát lábánál, a néhai Zemplén és Ung vármegyék határán található.
Története szerkesztés
1405-ben említik először.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Orosz Bisztra. Tót falu Zemplén Vármegyében, birtokosai Gróf Keglevits, és Hevesy Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik a’ Gálszétsi járásban. Határja három nyomásbéli, ’s ha trágyaztatik meglehetősen terem, legelője elég, fája is tűzre, malma helyben, itatója alkalmatos, vagyonnyait eladhattya Eperjesen, Sóváron, de mivel határja szorgalmatos mivelést kíván, második Osztálybéli.”[2]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Orosz-Bisztra, orosz falu, Zemplén vgyében, 118 g. kath., lak., 244 h. szántófölddel. Fekszik Hrabóczhoz közel, hegyek közt. Ut. p. Nagymihály.”[3]
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Oroszsebes, azelőtt Oroszbisztra, Ung vármegye határán fekszik. Ruthén kisközség, 46 házzal és 338 gör. kath. vallású lakossal. Postája Ublya, távírója és vasúti állomása Kisberezna. A homonnai uradalomhoz tartozott s annak sorsában osztozott. Újabbkori birtokosai a gróf Dessewffyek voltak, azután a tanulmányi alapé lett, a mult század első felében Tomsics Józsefé, 1824-től kezdve Ipsépy Tamásé és most özv. Isépy Tamásnénak van itt nagyobb birtoka. 1663-ban a pestisjárvány, 1831-ben pedig a kolera pusztította. Van egy ősrégi gör. kath. fatemploma, mely hozzávetőleg a XVI. században épült.”[4]
A trianoni diktátumig Zemplén vármegye Szinnai járásához tartozott, majd az újonnan létrehozott csehszlovák államhoz csatolták. 1939 és 1945 között ismét Magyarország része.
Népessége szerkesztés
1910-ben 312, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.
1996-ban 158 lakosa volt.
2001-ben 151 lakosából 144 szlovák volt.[5]
2011-ben 118 lakosából 112 szlovák.
Nevezetességei szerkesztés
- Szent Miklós tiszteletére szentelt, görögkatolikus fatemploma a 18. században épült.
További információk szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség
- ↑ Kárpát-medencei Magyar Kutatási Adatbázis. [2004. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 12.)
