Sárgaarcú ara

madárfaj
(Orthopsittaca manilata szócikkből átirányítva)

A sárgaarcú ara (Orthopsittaca manilatus), korábban vöröshasú ara, a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó Orthopsittaca nem egyetlen faja.[1][2][3]

Sárgaarcú ara
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Öregcsalád: Papagájszerűek (Psittacoidea)
Család: Papagájfélék (Psittacidae)
Alcsalád: Araformák (Arinae)
Nemzetség: Ararokonúak (Arini)
Nem: Orthopsittaca
Bonaparte, 1854
Faj: O. manilatus
Tudományos név
Orthopsittaca manilatus
(Boddaert, 1783)
Szinonimák
  • Ara manilata
  • Orthopsittaca manilata
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sárgaarcú ara témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgaarcú ara témájú médiaállományokat és Sárgaarcú ara témájú kategóriát.

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Pieter Boddaert holland ornitológus írta le 1783-ban, a Psittacus nembe Psittacus manilatus néven. Sorolták az Ara nembe Ara manilata néven is.[4]

Előfordulása szerkesztés

Dél-Amerikában, Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Peru, Suriname, Trinidad és Tobago és Venezuela területén honos.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők, síkvidéki esőerdők és szavannák, valamint ültetvények és vidéki kertek. Vonuló faj.[5]

Megjelenése, felépítése szerkesztés

Testhossza 51 centiméter, testtömege 290–360 gramm.[6]

Szaporodása szerkesztés

Egy fészekalja 3–5 tojás, amin a tojó 25 napig kotlik. A fészeklakó fiókák csak további 11 hét múlva repülnek ki.

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5]

Jegyzetek szerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. november 18.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. november 18.)
  3. Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5.  
  4. Avibase. (Hozzáférés: 2022. november 18.)
  5. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. november 18.)
  6. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. november 18.)

További információk szerkesztés