Ortit

Az ortit (névváltozatai:cériumepidot, allanit-Ce) a szoroszilikátok (vagy rétegszilikátok) között az epidotcsoport ásványegyüttesének tagja, víztartalmú kalcium, alumínium, cériumszilikát. A monoklin rendszerben kristályosodik, oszlopos prizmás kristályokban, leggyakrabban mikrokristályos formában jelenik meg, ikerkristályi is ismertek. Első alkalommal egy skót ásványgyűjtő Tomas Allan fedezte fel 1810-ben Grönlandon akitől egyik névváltozata származik.

Ortit
Mikrokristályos ortit
Ásványrendszertani besorolás
Osztály	Szilikátásványok
Alosztály
A Wikimédia Commons tartalmaz Ortit témájú médiaállományokat.

Kémiai és fizikai tulajdonságai

• Képlete: (Ce,Ca,Y9₂(Al,Fe³⁺)₃(SiO₄)₃·OH.
• Szimmetriája: a monoklin kristályrendszerben, kevés szimmetriaelemet mutatnak kristályai.
• Sűrűsége: 3,5-4,2 g/cm³.
• Keménysége: 6,0-6,5 (a Mohs-féle keménységi skála szerint).
• Hasadása: rosszul hasad..
• Törése: egyenetlen, kagylós törésű.
• Színe: barna, fekete.
• Fénye: szurok vagy gyanta fényű.
• Átlátszósága: átlátszatlan.
• Pora: szürkésbarna.
• Különleges tulajdonsága: gyengén radioaktív.
• Elméleti tartalma:
• CaO: 5,4%
• Al₂O₃: 18,3%
• Ce₂O₃: 31,2%
• SiO₂: 28,9%
• Y₂O₃: 5,5%
• Fe₂O₃: 9,3%
• H₂O: 1,4%

Keletkezése

Magmás kőzetalkotó pegmatitokban. Mélységi magmás kőzetek járulékos elegyrésze.

Hasonló ásvány: az epidot.

Előfordulásai

Norvégiában Arendal vidékén. Svédországban Ytterby, Falun és Rydderhyttan közelében. Franciaországban Luzenac és Trimouns környékén. Szlovákiában Brezován. Nagyobb előfordulások ismertek Grönland nyugati partvidékén. Oroszországban az Ural-hegységben. Az Egyesült Államokban Kalifornia és Texas szövetségi államokban. Megtalálható Kanadában Quebec, Ontario és Saskatchewan tartományokban. Előfordulásai vannak Mexikóban és Ausztráliában.

Kísérő ásványok: epidot, muszkovit és a fluorit.

Előfordulásai Magyarországon

Cserépváralja község határában miocén tufák és riolit környezetében egy patakhordalék torlatában radioaktív anomáliát mutattak ki. Több ritkaföldfém társaságában jelentős ortitos homokot különítettek el.

Források

• Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. 1987
• Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1985
• Walter Schumann: Minerals of the World. Sterling Publishing Co. Inc: New York. 1998

A Wikimédia Commons tartalmaz Ortit témájú médiaállományokat.