Főmenü megnyitása

949A tervszámú tengeralattjáró

(Oscar-osztály szócikkből átirányítva)

A 949A (orosz kódneve: Antyej, NATO-kódja: Oscar II) szovjet robotrepülőgép-hordozó atommeghajtású tengeralattjáró. A 949 tervszámú (Granit) tengeralattjáró - melyből 2 példány épült - módosított, továbbfejlesztett változata. A (két 949-essel együtt) 20 tervezett példányból 9, vagy 10 egységet építettek meg (egyes források szerint összesen 13-at), 3 épülő egységet a program 1992-es törlésekor még nem fejeztek be, négyet pedig soha nem bocsátottak vízre. Az Orosz Védelmi Minisztérium bejelentése szerint ezeket a hajókat lebontották.

949A Antyej
A K–186 Omszk felszíni menetben
A K–186 Omszk felszíni menetben
Hajótípus robotrepülőgép-hordozó tengeralattjáró
Üzemeltető A Szovjet Haditengerészet zászlaja Szovjet Haditengerészet
Az Orosz Haditengerészet zászlaja Orosz Haditengerészet
Általános jellemzők
Vízkiszorítás

  • 12 500/14 700 t (felszínen)
  • 16 500/19 400 t (lemerülve)
Hossz
  • 143 m (Oscar I, az első két hajó)
  • 154 m (Oscar II, a többi hajó)
  • Szélesség 18,2 m
    Merülés 9 m
    Hajtómű 2 db nyomottvizes OK–650V atomreaktor, 2 db gőzturbina 73 MW (97 990 LE), 2 db hajócsavar
    Sebesség

    • 32 csomó (59 km/h) alámerülve
    • 16 csomó (30 km/h) felszínen
    Fegyverzet
  • 24 db P–700 Granyit (SS–N–19) robotrepülőgép-indító
  • 4 db 533 mm-es torpedóvető cső
  • 2 db 650 mm-es torpedóvető cső

  • Legénység 94 - 112 fő
    A Wikimédia Commons tartalmaz 949A Antyej témájú médiaállományokat.

    TörténeteSzerkesztés

    Az első hajót 1978-ban kezdték el építeni a Szeverodvinszkben, az Északi Gépgyárban (Szevmas). 1980-ban bocsátották vízre és még ebben az évben szolgálatba lépett. 1982-ben építettek egy újabb hajót. Ezután áttértek a meghosszabbított – 154 m-es – hajótestre, aminek következtében a hajó vízkiszorítása 1400 t-val megnőtt. A 949A Antyej osztály hajói lényegesen (kb. 2 és félszeresen) nagyobbak a hasonló célra hadrendbe állított amerikai tengeralattjáróknál (Los Angeles osztály), így manőverezőképességük, merülési sebességük alulmarad velük szemben.

    JellemzőiSzerkesztés

    Az Antyej osztály tagjainak törzse duplafalú, aminek külső - magas nikkel- és krómtartalmú ötvözött - acélból készült héja 8,5 mm vastagságú. Ennek köszönhetően jól ellenáll a korroziónak és csak kis mértékben módosítja a Föld mágneses mezejét, ez pedig megnehezíti a hajó felderítését a mágnesesanomália-detektorokkal. Továbbá visszhangmentesítő burkolattal van ellátva, hogy csökkentsék a tengeralattjárót eláruló hidroakusztikus jeleket. Erőforrásként a 941-es tervszámú (Acula) (NATO-kód: Typhoon) osztályhoz fejlesztett 2db, nyomottvizes, egyenként 90 MW teljesítményű reaktort kapott, szonár rendszerét 671RTM tervszámú (Shchuka) (NATO-kód: Viktor-III) osztálytól nyerte.

    Az P–700 Granyit (NATO-kódja: SS–N–19) robotrepülőgépek indító tubusai 40°-s szögben megdöntve a törzsben, a torony két oldalán vannak elhelyezve.

    Az osztály tagjai[1]Szerkesztés

    • K–148 Orenburg
    • K–173 Krasznojarszk
    • K–132 Irkutszk
    • K–119 Voronyezs
    • K–410 Szmolenszk
    • K–442 Cseljabinszk
    • K–456 Viljusinszk
    • K–266 Orjol
    • K–186 Omszk
    • K–141 Kurszk
    • K–150 Tomszk
    • K–139 Belgorod
    • K–135 Volgograd
    • K–160 Barnaul

    JegyzetekSzerkesztés

    ForrásokSzerkesztés

    • Ju. V. Apalkov: Podvodnije lodki Szovetszkovo Flota, 1945–1991. gg., III. kötet (3. és 4. generációs atommeghajtású tengeralattjárók), Morknyiga kiadó, Moszkva, 2012, ISBN 978-5-903081-43-1, pp. 21–39.

    Lásd mégSzerkesztés