Tompaorrú krokodil

hüllőfaj
(Osteolaemus szócikkből átirányítva)

A tompaorrú krokodil (Osteolaemus tetraspis) a hüllők (Reptilia) osztályába krokodilok (Crocodilia) rendjébe, ezen belül a krokodilfélék (Crocodylidae) családjába tartozó legkisebb faj.

Tompaorrú krokodil
Evolúciós időszak: Miocén - jelen[1]
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Krokodilok (Crocodilia)
Család: Krokodilfélék (Crocodylidae)
Nem: Osteolaemus
Faj: O. tetraspis
Tudományos név
Osteolaemus tetraspis
Cope, 1861
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tompaorrú krokodil témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tompaorrú krokodil témájú médiaállományokat és Tompaorrú krokodil témájú kategóriát.

Elterjedése szerkesztés

A tompaorrú krokodil Fekete-Afrikában, Nyugat-Afrikában, Közép-Afrikában, Nyugat-Szenegálban, Angolában található meg.

Alfajai szerkesztés

  • Osteolaemus tetraspis tetraspis
  • Osteolaemus tetraspis osborni

Megjelenése szerkesztés

A tompaorrú krokodil 1,5-1,9 méteresre nőhet meg. Testtömege 18-32 kilogramm. A tompaorrú krokodil az egyik legkisebb növésű krokodilféle, de ennek ellenére tekintélyt parancsolóan erőteljes testfelépítésű hüllő.

Életmódja szerkesztés

Főként halakat, kétéltűeket és rákféléket fogyaszt.

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

 
Az állat bőréből készült kézitáska, a londoni Természettudományi Múzeumban

A legtöbb krokodilt a bőréért irtják (jobb esetben tenyésztik), a tompaorrú krokodil e célra nem hasznosítható. Azonban a húsát szívesen fogyasztják, és emiatt vadásszák is – veszélyeztetettségének ez az egyik fő oka.

A krokodilok közül a tompaorrú krokodillal európai törzskönyv foglalkozik. Az utóbbi fajnak 2009-ben viszonylag sok, kb. 150-200 egyede élt az európai állatkertekben, állománya stabilnak tekinthető. Népszerűségét annak köszönheti, hogy kis termetű, így könnyebben tartható az olyan 5-7 méteresre is megnövő fajoknál, mint a nílusi vagy a bordás krokodil. Ráadásul „törpesége” ellenére erőteljes testfelépítésű, impozáns krokodilféle. A program az alfajok meghatározását és elkülönítését, illetve a természetbe való visszatelepítés lehetőségének vizsgálatát tűzte ki célul.

Magyarországon a Szegedi Vadasparkban, a Győri Állatkertben és a Pécsi Állatkertben tartanak törpekrokodilokat.

Szegedre 2008-ban Lipcséből érkeztek az első egyedek, négy krokodil-fióka. Gyorsan növekedésnek indultak, egy év múlva a 80-100 centiméteres testhosszt is elérték. A program irányításával egy nőstény maradt a Vadasparkban, majd 2012-ben a győri Xantus János Állatkertből érkezett mellé egy alfajának megfelelő hím. Együtt létük gyümölcsöző voltát mutatja, hogy a nőstény egy nagy költődombot kezdett el építeni a kifutójában, majd 2013 márciusában ebbe le is rakta a tojásait. A tojásokból 9 tompaorrú kis krokodil kelt ki. A vadaspark sikerének értékét mutatja, hogy az állatkertek nemzetközi adatbázisának (ISIS) adatai szerint az elmúlt egy évben (2013-ban) csak Szegeden sikerült szaporítani a fajt a világon.[2]

Jegyzetek szerkesztés

  1. 'Osteolaemus Cope 1860. Paleobiology Database. Fossilworks. [2018. szeptember 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 17.)
  2. Zoológiai szenzáció: tompaorrú krokodilok keltek a Vadasparkban! (magyar nyelven). Szegedi Vadaspark, 2013. július 30. [2013. augusztus 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 11.)

Források szerkesztés