Főmenü megnyitása

Az oszét nyelv (Oszétul Ирон æвзаг, Iron ævzhag vagy Иронау, Ironau, perzsául: آسی) az iráni nyelvek közé tartozó nyelv, amelyet főképp az Oroszország és Grúzia nemzetközileg elismert határán elterülő kettéosztott Oszétiában beszélnek.

Oszét
Ирон ӕвзаг
BeszélikÉszak-Oszétiában, Dél-Oszétiában
Beszélők száma580 000 fő
NyelvcsaládIndoeurópai nyelvcsalád
   Indoiráni nyelvek
    Iráni nyelvek
     Északkelet-iráni nyelvek
Írásrendszer Cirill írás
Nyelvkódok
ISO 639-1os
ISO 639-2oss
ISO 639-3oss
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ирон ӕвзаг témájú médiaállományokat.

Az oszét beszélők száma mintegy hétszázezer. Mintegy hatvan százalékuk az Oroszországhoz tartozó Észak-Oszétia-Alániában, mintegy 20%-uk a jogilag Grúziához tartozó, de facto független Dél-Oszétiában él. (A 2008 augusztusában kirobbant dél-oszétiai háború során azonban sokan északra menekültek, ami átrendezhette az arányokat.)

Tartalomjegyzék

RokonaiSzerkesztés

 
A kaukázusi régió etnolingvisztikai térképe, középen sötétsárgával az oszétok

Az oszét az alán nyelvből származik. Az alánok az ókortól ismert szarmaták közé tartozó nép volt

Az iráni nyelveken belül a kelet-iráni nyelvek csoportjához tartozik, így rokona például a pastu és a jagnobi. Az egyik fő mai iráni nyelv a Kaukázusban a kurd, a tati és a talis mellett.

A Tádzsikisztánban beszélt jagnobi – a legközelebbi rokona – mellett az egyetlen túlélő nyelv az északkeleti iráni nyelvek, vagy más néven szkíta nyelvek közül. Ezek közé tartozhatott például a szkíták, a masszagéták, a szakák, szarmaták, alánok és a roxolánok. Közeli rokonai közé tartozhatott a jóval keletebbre élt hvárezmiek és szogdok nyelve.

A jagnobi nyelvhez hasonlóan az oszét a -ta toldalékkal képzi a többes számot és ez közös vonása a már kihalt szogd nyelvvel. Többek közt ennek alapján feltételezik, hogy az ezen rokon nyelveket beszélő iráni népek valamikor hatalmas folytonos területen élhettek Közép-Ázsia sztyeppéin.

NyelvtanaSzerkesztés

Vaszilij Abajev oszét nyelvész a következőt írta az oszét nyelvről:

A kaukázusi nyelvekkel való sok évszázados közelség és érintkezés hozzájuk hasonlóvá alakította az oszétot néhány vonásban, különösen a fonetikában és a szókincsben. De megőrizte nyelvtani struktúráját és alapszókincsét: rokonságához az iráni családdal számos egyedi vonása ellenére nem férhet semmi kétely.

Az Encyclopedia Britannica 2006[1] szerinrt az oszét az óiráni nyelv sok archaikus vonását megőrizte, mint példáaul a nyolc eset és az igei prefixumok. Az esetek azonban nem egyeznek meg az eredeti indoiráni esetekkel, amelyeket a kiejtési változások erodáltak. A mai esetek, kivéve a nominativust mind egy eredeti casus generalis esetből származnak, amely aztán hét különálló esetre vált szét a használat folyamán.

Középkori oszétSzerkesztés

Az oszét nyelv legkorábbi ismert emléke egy a 10-12. századból származó felirat, amelyet Arhüznél, a Bolsoj Zelencsuk folyó közelében találtak. A szöveg görög ábécével íródott, speciális digráfokat használva:

ΣΑΧΗΡΗ ΦΟΥΡΤ ΧΟΒΣ
ΗΣΤΟΡΗ ΦΟΥΡΤ ΠΑΚΑΘΑΡ
ΠΑΚΑΘΑΡΗ ΦΟΥΡΤ ΑΝΠΑΛΑΝ
ΑΝΠΑΛΑΝΗ ΦΟΥΡΤ ΛΑΚ
ΑΝΗ ΤΖΗΡΘΕ

Átírva:

Saxiri Furt Xovs
Istori Furt Bæqætar
Bæqætari Furt Æmbalan
Æmbalani Furt Lakani čirtī

A szöveg a következőt jelenti: „K., S. fia, I fia, B. fia, A. fia, (ez) az ő emlékművük”

 
Az 1923 és 1938 közt használt latin betűs oszét írással készült könyvrészlet 1935-ből: A könyv az oszét néprajzról szól, a részlet közmondásokat tartalmaz.
 
A "Ræstdzinad" című oszét újság első számának első oldala, Sjögren cirill ábécéjében, 1923.

NyelvjárásaiSzerkesztés

Két fő nyelvjárása van: az iron és a digor. Ezek közül az iron a sokkal elterjedtebb és ezen alapul az oszét irodalmi nyelv is, amelynek megteremtője Koszta Hetagati (1859 - 1906), az oszétok nemzeti költője volt.[2]

Az oszét nyelvjárása volt a korábban Magyarországon beszélt jász is.

Az oszét írott szöveg azonnal felismerhető az æ használatáról - ezt a betűt egyetlen más nyelv cirill betűs írása sem használja.

Az oszét írásbeliségSzerkesztés

Az orosz hódítás előtt oszétul ritkán írtak. Az orosz hódítást követően az oszétok a cirill írást kezdték használni. Az első cirill betűkkel írt oszét könyv 1798-ban jelent meg. Ugyanakkor a Kaukázustól délre a grúz ábécét is használták: 1820-ban I. Jalguzidze közölt egy módosított grúz ábécét, amelyhez három speciális betűt adott hozzá. Ezt a grúz alapú ábécét Dél-Oszétiában használták is 1937 és 1954 között.

Miután rövid ideig a latin ábécével is kísérletet kezdtek a szovjet hatóságok végül visszatértek az Andreas Sjögren által kidolgozott modern cirill íráshoz, amelyben a legtöbb diakritikus jelet digráfokkal helyettesítettek.

Az 1937 óta használt cirill ábécé:

А Ӕ Б В Г Гъ Д Дж Дз Е Ё Ж З И Й К Къ Л М Н О П Пъ Р С Т Тъ У Ф Х Хъ Ц Цъ Ч Чъ Ш Щ Ъ Ы Ь Э Ю Я
a ӕ б в г гъ д дж дз е ё ж з и й к къ л м н о п пъ р с т тъ у ф х хъ ц цъ ч чъ ш щ ъ ы ь э ю я

Az 1923 és 1937 között használt latin ábécé::

A Æ B C Č D E F G H I J K L M N O P Q R S Š T U V X Y Z Ž
a æ b c č d e f g h i j k l m n o p q r s š t u v x y z ž

JegyzetekSzerkesztés

  1. Ossetic language. (2006). In Encyclopædia Britannica. Hozzáférés ideje: August 26, 2006, from Encyclopædia Britannica Premium Service: http://www.britannica.com/eb/article-9057571 Archiválva 2007. december 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
  2. Abaev, V. I. A Grammatical Sketch of Ossetic translated by Stephen P. Hill and edited by Herbert H. Paper, 1964 - Abajev: Az oszét nyelv grammatikai vázlata

További információkSzerkesztés