Főmenü megnyitása

Oszlop (Ausztria)

község Ausztriában, Burgenland tartományban, a Kismartoni járásban

Oszlop (németül Oslip, horvátul Uzlop) község Ausztriában, Burgenland tartományban, a Kismartoni járásban.

Oszlop (Oslip)
Oslip Kirche.JPG
Oszlop címere
Oszlop címere
Közigazgatás
Ország Ausztria
Tartomány Burgenland
Rang község
Járás Kismartoni járás
Alapítás éve1300
Polgármester Johann Schumich (ÖVP)
Irányítószám 7064
Körzethívószám 02684
Forgalmi rendszám EU
Népesség
Teljes népesség
  • 1250 fő (2016. jan. 1.)
  • 1243 fő (2018. jan. 1.)[1] +/-
Népsűrűség73 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság127 m
Terület17,83 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Oszlop (Ausztria)
Oszlop
Oszlop
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 47° 49′ 45″, k. h. 16° 37′ 08″Koordináták: é. sz. 47° 49′ 45″, k. h. 16° 37′ 08″
Oszlop weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Oszlop témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

Kismartontól 11 km-re keletre fekszik. Alsó- és Felsőoszlopból egyesítették.

Nevének eredeteSzerkesztés

Neve a szláv zaslop (= zúgó mögötti hely, itt vízimalom zúgójára vonatkozhatott) szóból származik.

TörténeteSzerkesztés

A kőkorszaktól a római korig folyamatosan lakott település. Árvízvédelmi munkálatok közben a kotrógép egy az i. e. 5800 és 5500 között lakott település alapjaira bukkant. A falutól északra az Eszterházy család szőlőskertjében található vadaspark területén az i. e. 6. évezredben élt vonaldíszes kultúra népének tárgyai kerültek elő. A leletek alapján a település egészen a népvándorlás koráig, a 6. századig lakott volt. a településmaradványok közelében megtalálták a hozzá tartozó temető maradványait is. A római korban itt vezetett át a nevezetes borostyánkő út. A Burgenlandi Tartományi Múzeumban látható egy itt talált római mérfölkő. Az oszlopi kőbánya is használatban volt már a római időkben. Területén egykori vaslelőhely is volt.

A mai települést 1300-ban "Zazlup" néven említik először. Az okiratból kitűnik, hogy ekkor két Oszlop ("duo Zazlup") létezett, tehát a falu Alsó- és Felsőoszlopból állt. Felsőoszlop a mai malom, a minoriták egykori malma környékén, a régi vár közelében, a Ruszti dombvonulat lejtőjén állt. Alsóoszlop a plébániatemplom környékén állt egyházi tulajdonú falu volt. A két települést később a falu mai főutcája összekötötte. Oszlop régi temploma 1310-ben már állt, a mai templom legrégibb része pedig 1313-ban épült.

Oszlopnak egykor vára is volt, amely a zaszlopi Trockman családé, 1377-ben Szentgyörgyi Tamásé, 1393-tól a Kanizsaiaké, valószínűleg 1430 körül rombolták le, 1486-ban már romokban állt, helye nem ismert.

Egy 1515-ös úrbéri jegyzék szerint a település egy része a kismartoni uradalomhoz tartozott. 1529-ben és 1532-ben a falut török elpusztította, utána horvátokkal telepítették be, bár a korabeli források szerint már 1527-ben a török elől menekülő horvátok érkeztek ide. 1569-ben, amikor a betelepülés befejeződött az itt élő 67 családból 61 horvát volt. 1605-ben a császárhoz hű települést Bocskai hajdúi dúlták fel, felgyújtották és kirabolták. A 17. századtól a falu az Esterházy család birtoka volt. 1683-ban utolsó bécsi hadjárata során a török újra elpusztította, lakói részben megölte, részben elhurcolta. Újabb szenvedést okozott Oszlopnak a kuruc hadak 1705 és 1709 közötti dúlása. 1713-ban súlyos pestisjárvány sújtotta, mely számos áldozatot követelt. A 19. század közepétől az ország más részeihez hasonlóan itt is gazdasági fellendülés következett.

Vályi András szerint " OSZLOP. Horvát falu Sopron Várm. földes Ura H. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Sopronhoz 2 mértföldnyire, határja terem leg inkább búzát, rozsot, árpát, zabot, pohánkát, jó szőlő hegye van, fája nints."[2]

Fényes Elek szerint " Oszlop, horvát falu, Sopron vmegyében, a Vulka mellett, közel a Fertőhöz, 980 kath. lak., s paroch. templommal. Földei rónán feküsznek és termékenyek. F. u. h. Eszterházy."[3]

1910-ben 1288, többségben horvát lakosa volt, jelentős német kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Kismartoni járásához tartozott. 1921-ben a trianoni és saint germaini békeszerződések értelmében Ausztria része lett. Mindkét világháború számos halálos áldozatot követelt az itt lakóktól. 1945-ben sokat szenvedett a heves harcoktól is. A német tüzérség fehéregyházi és sérci állásaiból intenzíven lőtte az oszlop térségében előretörő szovjet csapatokat. Ennek következtében számos ház megrongálódott. Sok szenvedést hoztak a megszálló szovjet erők gátlástalan túlkapásai is, ez az állapot 1946-ig tartott.

A háború után megindult a házak újjáépítése, az utcák kiépítése, a csatornázás. Iskola és ravatalozó épült. 1984-ben a Ruszti-dombvonulat aljában árvízvédelmi munkák kezdődtek, ugyanebben az évben felépült a kultúrház is. Később új épületet kapott a községi hivatal és a tűzoltóság is.

2001-ben 1323 lakosa volt, ebből 545 német, 19 magyar, 733 horvát, 5 szlovák, 4 cseh, 17 egyéb nemzetiségű.[4]

NevezetességeiSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés