Osztrák Császári Lipót-rend

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 24.

A Lipót-rend polgári és katonai kitüntetés volt, amelyet I. Ferenc osztrák császár és magyar király alapított 1808-ban édesapja, II. Lipót tiszteletére. A rendnek hagyományosan három osztályát különítették el: lovagkeresztre (Ritterkreuz), középkeresztre (Kommandeurkreuz) és nagykeresztre (Großkreuz). Háború esetén ún. haddíszítményes osztályokat adományoztak, ami a háborúban tanúsított vitézséget volt szimbolizálni.

Osztrák Császári Lipót-rend
Leopold-Orden
Adományozza Habsburg Birodalom, majd 1867-től Osztrák–Magyar Monarchia
Típustöbbfokozatú kitüntetés
StátuszMár nem adományozzák
Statisztikák
Alapítás dátuma1808. január 8.
Utolsó kitüntetés dátuma1918. november 11.
Viselési sorrend
Magasabb rangú kitüntetésKatonai érdemkereszt 1. osztálya
Alacsonyabb rangú kitüntetésOsztrák Császári Vaskorona-rend 1. osztálya
A Wikimédia Commons tartalmaz Osztrák Császári Lipót-rend
Leopold-Orden
témájú médiaállományokat.

1901. február 1-jén egy birodalmi határozattal a rend legfelső tagozata, a nagykereszt alá, ám a hadikereszt fölé, egy új szintet, az első osztályú Lipót-rendet helyezték.

Az első világháború során számos osztrák-magyar illetve német nemzetiségű katona kapta meg az elismerést. Utolsó kitüntetettje Ernst Emanuel von Silva-Tarouca volt, aki 1918. november 11-én, órákkal IV. Károly lemondása előtt kapta meg. Az Osztrák–Magyar Monarchia széthullása után többé nem került adományozásra.

Osztrák Császári Lipót-rend nagykeresztje díszdobozban
Osztrák Császári Lipót Rend lovagkereszje hadidíszítménnyel
Osztrák Császári Lipót-rend lovagkeresztje elő és hátulnézete

Kitüntetettek

szerkesztés
  • Balassa János (1814–1868) magyar sebész, egyetemi tanár, az MTA tiszteleti tagja[1]
  • Takács Lajos (1814 Meszlen - 1891.07.12. Ostffyasszonyfa) 1875. május 18-tól Vas vármegye főispánja, később országgyűlési képviselő, ostffyasszonyfai földbirtokos
  • Báró Simonyi József, magyar huszárezredes
  • nemes Bauer Iván (1827-1902), m. kir. állami számvevőszéki tanácsos a Lipót-rend lovagkeresztjét kapta 1894. november 16-án
  • Dőry József, báró (1836-Nagyvárad, 1892-Nagyvárad), Bihar vármegye főispánja (1871-1892). 1883-ban a Lipótrend lovag keresztjével tüntettetett ki.
  • Nemeskéri Kiss Gábor (1844-1929), királyi curiai bíró[2]
  • Kossányi Ödön tábornok, Budapest egykori főparancsnoka
  • Nogáll János (Győr, 1820 – Nagyvárad, 1899) bölcseleti és teológiai doktor, katolikus püspök, tankönyvíró, a nagyváradi Szent Vince Intézet alapítója.
  • Rudnai és divékújfalusi Rudnay Béla (1857–1932) a budapesti magyar királyi államrendőrség rendőrfőkapitány, Hont, Komárom Nógrád vármegyék szabad királyi városok volt főispánja, országgyűlési képviselő
  • Dr.Békássy István (1863-1932) vas megye főispánja
  • Takách-Tolvay József altábornagy (1876–1945)
  • Wlassics Gyula (1852–1937) jogász, közjogi író, miniszter, az MTA tagja. (1903-ban nyerte el a rend nagykeresztjét).
  • Schnell Ágoston pozsonyi fővámhivatali főszámvevő (1892 Október 28.) Koronás Arany Érdemkereszt
  • Magerl Károly (1871-1941) a komáromi 12. gyalogezred alezredes parancsnoka az első világháborúban (1915)
 
Szalagsávok
 
Lovagkereszt
 
Középkereszt
 
Nagykereszt

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés