Ottó László (Pécs, 1966. október 30. –) magyar festőművész. A magyar geometrikus festészet egyik jeles képviselője, aki a nemzetközi Konkrét-konstruktív művészetben is ismert alkotó.

Ottó László
Született 1966. október 30. (53 éves)
Pécs
Nemzetisége magyar
Foglalkozása festőművész

Élete, alkotói pályájaSzerkesztés

1966. október 30-án született Pécsett. Szülei szakmája férfiszabó volt, édesapja tanárként is dolgozott, és festőként is alkotott. Gyermekkorában a műszaki rajz szeretete, a rajzeszközök iránti vonzódása megmutatkozott. Már ekkor hatott rá Victor Vasarely művészete. Rajztudását mégis később a műegyetemi tanulmányok alkalmával sajátította el. A gimnáziumi évek alatt kerékpárversenyző volt. 1986-tól egy évig emigrációban élt Stuttgart melletti Göppingenben. Hazatérve a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán volt hallgató, de a szabadabb alkotás és élet vonzotta.

1989-ben ezen tanulmányokat megszakítva, visszatérve a Mecsek lábához, apja festőeszközeivel kezdett el festeni. Kezdetben tájképeket alkotott, hatást gyakorolt rá a japán fametszetek világa. Különféle festőtechnikákat próbált ki, mint például az air-brush-t. 1991-től már a látványelvű festészetből tovább lépett a geometrikus alkotás felé. Ekkoriban Gyarmathy Tihamér és Kovács Attila festőművészek kiállításai nagy hatást gyakorolnak rá. Jóllehet a művészettörténeti tanulmányok által folyamatosan alakult át látásmódja, Vasarely, Mondrian életműve igen jó iránytűk voltak számára és Mark Rothko festészete is jelentőségteljes volt számára.

1993-ban a Pécsi Művészeti Szabadiskolában Lantos Ferenc festőművésznél tanult, akinek útmutatásai az eddigi saját, öntörvényű tanulást megszilárdították. Felsőfokú tanulmányokra mégsem jelentkezett, életkörülményei ezt nem tették lehetővé, és a szabadságvágya továbbra is a meglehetősen egyéni útalakítás felé vitte.

1994-től ismerte meg Hamvas Béla írásait is, amelyek világnézetét alapjaiban átalakították. Ottó László maga számára is kiművelhetőnek tartotta ezt az univerzális létszemléletet. Egy időszakban a zen-buddhizmus szelleme hatott életére, a japán kultúra szeretete habitusának megfelelt. Festészete is ebben a szellemi atmoszférában érlelődött. Azonban Hamvas esszéi a metafizikai tradícióra, egy egyetemesebb szellemiségre nyit utakat, és ez O.L. kutatási irányultságát is kitágította. A benső elkötelezettsége többféle vallás, létszemlélet megismerése felé terelte. A festészetét mindig ilyen szűrőkön át alakította, és ebben a kutatásban a geometrikus, centrikus képi szerkesztés vált számára a legmegfelelőbbnek. A mandalákat és a jantrákat ebben a korszakban kezdte el tanulmányozni. Az indiai szellemi gyökerek fokozatos megismerése kezdődött, mintegy itt sejtette a mindenre kiterjedő, legkifinomultabb létszemléletek meglétét, a tudatosságon alapuló spiritualitás gyakorlatát. 1994-95-ben Zengővárkonyban lakott, festett csaknem egy évig. Ebben az időszakban a magyar népművészet centrikus motívumait is kutatta, amelyek analógiákat mutattak a mandala jellegű képszerkesztéshez.

1995-től, Pécsre visszaköltözve az előbbiekkel párhuzamosan a modern és a magyar geometrikus festészetet is tanulmányozta, Bak Imre, Konok Tamás és Nádler István festőművészek hatottak rá leginkább, idővel műtermeikbe is ellátogathatott, konzultálhatott velük. Kimondott mesterei nem voltak, egy-egy intenzív hatás segítette önfejlesztését. 1998-ra kialakított egy sajátos stílust: fekete képek, szimmetrikus geometria éles és homályos szélekkel, fent-lent kompozíciós elven, meditatív hatással.

2001-től szentendrei galériák mutatták be festményeit, ahol a hazai műgyűjtők hamar felfigyeltek rá. Ekkor kezdődhetett a Pécsről való kitörés, a budapesti jelenlét megalapozása. 2002-03-ban Japánban járt, összesen fél évig élt ott. Ez nagy hatást gyakorolt rá, ugyanakkor az elkövetkezendő évek egy rezignált és kísérletező periódust hoztak, pécsi visszavágyódással, visszaköltözéssel.

2005-től ismét Budapesten alkot, igen jó lendülettel, amihez egy németországi, svájci utazás járult hozzá, illetve az ez alkalommal beszerzett új akrilfestési technika alapanyagai. 2006-tól Düsseldorfba települ ki. A sok utazás, múzeumok és galériák kiállításainak megtekintése, a kortárs művészet tanulmányozása rendkívüli, európai távlatokat nyitottak meg számára. A monokróm festészet, a konkrét-konstruktív művészet, a minimal art művei érdekelték leginkább, és ezek hatására egy új alkotói korszakot tudott nyitni, egyfajta letisztultság felé.

2007-től kapcsolódik a nemzetközi konstruktív-konkrét művészethez, meghívásokat kap kiállításra, külföldön geometrikus művészekkel, galériásokkal, műgyűjtőkkel köt barátságot. A hazai műgyűjtői mecenatúra segíti a külhoni kiállítás-szervezéseket megvalósítani. 2008-tól mégis budapesti kiindulási centrumot választ, mert érzi, hogy a művészi előmenetel felépítése lassú folyamat, és a haza élettér (szülőföld, Budai-hegyek), a stabilitás érzete szükséges a művészi alkotómunka nyugalmához. Így tovább alakíthatja szellemi tanulmányait, festészetét, és viszi külföldre képeit. 2009-ben egy tanulmány megírásába fog, Művészet és létszemlélet címmel (Egy alkotó látásmódja a geometrikus festészet világából metafizikai nyitottsággal). Viszont az ekkoriban kezdődő gazdasági világválság a művészeti életre is kihatással volt, és az számára is új történéseket eredményeztek: rövid időszakú balatoni műtermi alkotás után, a Mecsek északi oldalán, egy faluban talál otthonra. Új műveket fest a megkezdett út, a konkrét művészet külföldi tárlataira. 2011-ben a Fekete-erdő északi részén is alkot az ottani ideiglenes műtermében.

2012-ben ismét visszaköltözik Budapestre. Termékeny tanulmány-korszak: mind a konkrét festészethez, mint a centrikus, mandala-jantra képi világhoz új irányokat, támpontokat fedez fel. A magyar népművészet geometrikus formakincsét sajátos módon újraértelmezve, azokat a középpontos szimmetriával rendelkező képmezőbe helyezi. A magyar lélek formáit is alkalmazó festészet jelentenek, számára. A spirituális létszemlélete a tradicionális örök törvény elvein alapulnak, kutatva a vallásokat megelőző univerzális-tudatosság alapállását. Azonban fontos számára, hogy ezt európaiként élje meg, valamint az, hogy a kereszténység szellemisége áthassa ezen viszonyulását. Ezt a szellemi állapotot szeretné festészetében megjeleníteni, a befogadó szemlélő számára megélhetővé tenni.

Művészete, alkotói korszakaiSzerkesztés

Két fő alkotó elve:

  • Az archaikus, szakrális geometria alapjaira felépülő univerzális festészet (ez a modernitás esztétikai, geometriai sajátosságaira nem támaszkodó elv).
  • Konkrét-konstruktív művészetben értelmezhető a modernitáshoz kapcsolódó univerzális festészet.

A két alkotói metódusnak vannak átjárhatóságai, köztes megjelenítési lehetőségei, egymás ellenében nem értelmezendő, a cél, hogy a mindenkori néző, befogadó megtalálja a neki megfelelő szellemi lehetőséget, emelkedést nyújtó képi világot.

A különböző korszakaira jellemző stílusok:

  • 1987-1989 Kezdeti rajztanulmányok
  • 1989- Tájképek, az absztrakció felé
  • 1991- Első geometrikus képek
  • 1993-2004 Non-figuratív festészet
  • 1995-1998 "Romantikus-geometria", fekete festmények, monokrómia
  • 1995-2001 Mandala és Yantra festmények
  • 2001- Gesztus festmények, fekete-táj
  • 2002- Fent-lent fekete képek olajjal
  • 2005- Fekete pigmentekkel kikevert egyedi akril-festékekkel való alkotás
  • 2006 Monokróm képek
  • 2007- Konkrét festészet
  • 2008- Yantra-ipsum festmények (sorozatok)
  • 2013- Yantra festmények, archaikus, szakrális geometriával

Kezdetben olajjal, tojástemperával is festett, majd az akril festés technikáját fejlesztette: pigmentekből és akril-diszperzióval, adalékokkal maga keverte ki az adott festésmódhoz a megfelelő festéket, a fényesség-mattság viszonylatait.

Geometrikus rasztereire jellemző a centrikusság, a középpont szerepe. A mértékek, osztások matematikai számsorok segítségével éri el (Fibonacci-számok). Az indiai építészeti raszter-szisztémát is alkalmazza (Manduka-Mandala - 8x8, Paramasaayika-Mandala - 9x9). A keresztszemes hímzések raszter-rendszere, strukturáltsága az előbbi mértékekkel kombinálva szintén alapot adnak a szerkesztéshez.

Ottó képei egy megismerésvágy hordozóinak tűnnek, amelyek túlmutatnak önmagukon, anélkül, hogy ezt az „azon-túl-levést” megnevezni akarnák. Geometriája kevésbé konstruktivista, mint szimbolikus, egy próbálkozás, hogy a nemlétezőnek racionális formát adjon, járható utakat keressen az ismeretlenbe.
– Peter Lodermeyer (művészettörténész)

Művei közgyűjteményekbenSzerkesztés

  • Paksi Képtár (Paks)
  • Museum Modern Art (Hünfeld)
  • Universalmuseum Joanneum (Graz)

Egyéni kiállításaiSzerkesztés

  • Művészetek Háza (Pécs, 2001)
  • MEO Art Fair (Budapest, 2003)
  • Ao Gallery (Kóbe, 2003)
  • Suzuki Gallery (Kiotó, 2003)
  • Kaede Gallery (Oszaka, 2004)
  • Light&Loft Gallery (Budapest, 2005)
  • Pécsi Kisgaléria (Pécs, 2006)
  • Szinyei Szalon (Budapest, 2006)
  • Art-Szem Modern Galéria (Budapest, 2008)
  • Museum of Modern Art (Hünfeld, 2009-10)
  • dr. julius ap (Berlin, 2011)
  • Nádor Galéria (Budapest, 2012)
  • Galerie Leonhard (Graz, 2012)

Csoportos kiállításaiSzerkesztés

  • MEO Art Fair (Budapest, 2002)
  • A.P.A. (Budapest, 2002)
  • Hypothekenbank (Essen, 2006)
  • Yehudi Menuhin Forum (Marl, 2006)
  • LA Galéria (Budapest, 2006)
  • Galerie M (Emmendingen, 2007)
  • Inda Galéria (Budapest , 2007)
  • Godot Galéria (Budapest, 2007)
  • KogArt Ház (Budapest, 2007)
  • Kunst Zürich (Zürich, 2008)
  • Kunststation Kleinsassen (Kleinsassen, 2008)
  • Galerie Konkret (Sulzburg, 2008)                
  • B55 Galéria (Budapest, 2009)
  • Kunst Zürich (Zürich, 2009)
  • MTA-MADI Galéria (Győr, 2009)
  • Vízivárosi Galéria (Budapest, 2009)
  • Vasarely Múzeum (Budapest, 2009)
  • Kunstverein Wiligrad (Lübstorf, 2009)
  • Künstlerforum (Bonn, 2009)
  • Museum of Modern Art (Hünfeld, 2009)
  • Galerie La Ligne Zürich, 2009)
  • Kunsthaus (Nürnberg, 2010)
  • dr. julius ap (Berlin, 2010)
  • Galerie La Ligne (Zürich, 2010)
  • Kunsthalle Messmer (Riegel am Kaiserstuhl, 2010)
  • Glasmuseum (Rheinbach, 2010)
  • Musées Sens (Sens, 2010)
  • Galerie Konkret (Sulzburg, 2010)
  • Stadtgalerie Villa Dessauer (Bamberg, 2010)
  • Atelierhaus Banhof Sagehorn (Oyten, 2010,
  • National Museum (Kielce, 2011)
  • Centre d'Art Contemporain Frank Popper (Marcigny, 2011)
  • Muzeum Warmii (Reszel, 2012)

További információkSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés