Ottakring

Bécs XVI. kerülete

Ottakring Bécs XVI. kerülete. Ottakring Hernals, Josefstadt, Neubau, Rudolfsheim-Fünfhaus és Penzing kerületekkel határos.

Bécs XVI. kerülete
Elhelyezkedése Bécsen belül
Elhelyezkedése Bécsen belül
Bécs XVI. kerülete címere
Bécs XVI. kerülete címere
Egyéb elnevezés: Ottakring
Közigazgatás
Település Bécs
Kerület XVI.
Irányítószám 1160
Polgármester
  • Franz Prokop
  • Stefanie Lamp
Népesség
Teljes népesség103 117 fő (2020. jan. 1.)[1]
Népsűrűség11 921,04 fő/km²
Tszf. magasság247 m
Terület8,65 km²
Elhelyezkedése
Bécs XVI. kerülete (Bécs)
Bécs XVI. kerülete
Bécs XVI. kerülete
Pozíció Bécs térképén
é. sz. 48° 12′ 45″, k. h. 16° 18′ 38″Koordináták: é. sz. 48° 12′ 45″, k. h. 16° 18′ 38″
Bécs XVI. kerülete weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bécs XVI. kerülete témájú médiaállományokat.

Földrajza szerkesztés

Ottakring Bécs nyugati részén található a Gürtel és a Bécsi-erdő közötti területen. Északról Hernals, keletről Josefstadt és Neubau kerületek, valamint délről Rudolfsheim-Fünfhaus és Penzing kerületek határolják. A kerület legmagasabb pontja a 449 méter magas Gallitzin-hegy.

A kerületre jellemző épületek meglehetősen változatosak: a Gürtel közelében sűrűn lakott a kerület valamint gyárak, üzemek találhatók, míg a Gürteltől kifelé villák és kertes házak találhatók.

A kerület területének 36%-a zöldterület, 45.4%-a beépített. Thaliastraße a kerület legfontosabb és legzsúfoltabb utcája, a kerület 1.23%-át mezőgazdasági területként használják fel. Egykor jelentős szőlőültetvény volt Ottakringben, ami miatt a borászat is kiemelkedő volt.

Történelme szerkesztés

Ottakring község szerkesztés

Az eredeti Ottakringet 1.000 éve alapították bajor telepesek, akik a Gallitzin-berg egy szűk erdős részét kiírtották, eredetileg Ottakringen az Ottakring nevű patak folyt, ami a mai Ottakringerstrasse , Abelegasse,Thaliastraße, Lerchenfelderstraße , Minoritenplatz nyomvonalán folyt a Duna-csatornába. A "régebbi Ottakring" teljesen megsemmisült az 1683-as Kahlenbergi csata következtében. A falu a patak Bécshez közelebbi szakaszán épült újjá, erre a településre amely 1980-as évekig maradt fenn, hivatkoztak a bécsiek a 19. és 20. század folyamán mint régi Ottakring.

Bécs részeként szerkesztés

1888-ban Ferenc József elrendelte, hogy Bécshez csatolják a város környéki falvakat. Az alsó-ausztriai kormány megszavazta 1890-ben az Eingemeindung der Vororten zu Wien néven a törvény, amellyel lehetővé tették a bővítést. 1892-ben életbe lépett a törvény. A kezdeti ellenállás ellenére Otttakring és Neulerchenfeld községek Bécs 16. kerületéhez csatolták, 106,861 lakossal.

Bécshez csatolása után a kerület lakossága robanásszerűen megnőtt: 1910-re 177 ezer embert élt Ottakringben, a munkások száma jelentősen megnőtt annak ellenére, hogy nem volt elég munkalehetőség. Ez ösztőnzőleg hatott az iparnak, hogy itt létesítsen gyárakat.

Világháborúk és hatásaik szerkesztés

Az első világháború jelentős lakásépítési programok zajlottak le: 1922 és 1934 között 28 Gemeindebau vagyis önkormányzati lakótelep-építés valósult meg, amikkel 4.517 lakás épült meg. Ezek közül a Sandleitenhof telepen 1587 lakás épült, amivel Bécs akkori legnagyobb lakótelepe volt. A gazdasági válság az 1930-as évekre súlyos hatással volt, mintegy 50%-os munkanélküliséget eredményezett.

1934-ben az osztrák polgárháború alatt jelentős bizonytalanságot és harcokat hozott. A helyi lázadók legyőzték az Osztrák Szociáldemokraták militánsait, az épületek viszont sértetlenek maradtak. A Kreitnergassén viszont jelentős harcok dúltak.

A második világháború alatt Bécs légvédelmét a Harmadik Birodalom délkeleti szárnya figyelte, a Gallitzin-hegy melletti Gaugefechtsstandról.

A háború után Ottakring Bécs francia megszállási övezetébe került. A kerület újjáépítése lassan indult csak újjá, a Negerdörfel nyomortelepet lebontották és új lakásokat építettek.

Napjainkban szerkesztés

Komoly változást hozott Ottakringnek, hogy 1998-ra meghosszabbították a 3-as metróvonalat a kerületbe, amellyel közvetlen összeköttetést kapott a belvárossal, vonzóvá vált a befektetőknek így a metróállomás környékét rehabilitáltak.

Részei szerkesztés

 
Ottakring
  • Neulerchenfeld
  • Ottakring

Gazdaság szerkesztés

Ahogy Ottakringet Bécshez csatolták, úgy az ipar gyorsan megvetette a lábát. 1898-ben a Thaliastrassén dohánygyárat nyitottak meg, más jelentős helyi cégek a közé tartozott a fényképeeket gyártó Herlango illetve az ipari gépgyártással foglalkozó Österreichische Industriewerke Warchalowski és Eißler & Co. AG. A kerület legnagyobb munkaadója a textilipar volt. A második világháború után számos ipari létesítményt áthelyeztek más kerületekbe. A kerület mai napig legismertebb cégei az Ottakringer Sörgyár és a Julius Meinl kávépörkölő.

Látnivalók szerkesztés

  • Jubiläumswarte a Gallitzinbergen
  • A wilhelminenbergi kastély
  • Az ottakringi múzeum
  • Ottakringi temető

Képek szerkesztés

Népesség szerkesztés

Népességnövekedés
forrás: Statistik.at[2]


Közlekedés szerkesztés

Vasút szerkesztés

Az U3-as metróvonalnak Wien Ottakring állomáson van az egyik végállomása.

Fontosabb közutak szerkesztés

  • Flötzersteig Straße (B223: Flötzersteig, Joachimsthalerplatz, Wernhardtstraße, Gutraterplatz, Spetterbrücke, Gablenzgasse; Pfenninggeldgasse és Koppstraße ill. Gablenzgasse)
  • Lerchenfelder Gürtel (B221)
  • Wiener Vororte Straße (B222: Julius-Meinl-Gasse, Lobmeyrgasse, Sandleitengasse, Maroltingergasse)

Híres emberek szerkesztés

Irodalom szerkesztés

  • Felix Czeike, Walter Lugsch: Studien zur Sozialgeschichte von Ottakring und Hernals. Jugend und Volk, Bésc 1955.
  • Felix Czeike: Wiener Bezirkskulturführer: XVI. Ottakring. Jugend und Volk, Bésc 1981, ISBN 3-7141-6233-X.
  • Christine Klusacek, Kurt Stimmer: Ottakring: vom Brunnenmarkt zum Liebhartstal. Mohl, Bésc 1983, ISBN 3-900272-37-9.
  • Ferdinand Kovarik: 100 Jahre Ottakring bei Wien. Eigenverlag, Bésc 1991.
  • Carola Leitner (Hg.): Ottakring: Wiens 16. Bezirk in alten Fotografien. Ueberreuter, Bésc 2006, ISBN 3-8000-7178-9
  • Alfred Schiemer: Auf Ottakrings Spuren: historische Streifzüge zwischen Gürtel und Gallitzinberg. Ed. Volkshochschule, Bésc 1999, ISBN 3-900799-26-1
  • Friedrich Slezak: Ottakringer Arbeiterkultur: an zwei Beispielen. Slezak, Bésc 1982, ISBN 3-85416-085-2
  • Karl Ziak: Von der Schmelz auf den Gallitzinberg: Gang durch die Gassen meiner Kindheit und durch die Geschichte Ottakrings. Jugend und Volk, Bésc 1969
  • Michael Haitszinger, Klaus Prokop: elfsechzig | Ottakring - Mensch & Bezirk. Eigenverlag, Bésc 2017, ISBN 978-3-200-05335-9.

További információk szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Ottakring című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikk szerkesztés