Otto Klemperer

Német karmester és zeneszerző
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. július 14.

Otto Klemperer (Breslau, 1885. május 14.Zürich, 1973. július 6.) német karmester és zeneszerző. A 20. század egyik legnagyobb karmesterének tartják.[1] Három évig (1947–1950) a budapesti Operaház karmestere volt.

Otto Klemperer
Életrajzi adatok
Született1885. május 14.
Breslau
Elhunyt1973. július 6. (88 évesen)
Zürich
SírhelyIsraelite Cemetery Upper Frisian Mountain
HázastársaJohanna Geisler (1919 – 1956. november 3.)
Gyermekei
  • Werner Klemperer
  • Lotte Klemperer
Iskolái
  • Berlini Művészeti Egyetem
  • Dr. Hoch’s Konservatorium
  • Klindworth-Scharwenka Conservatory
  • Stern Conservatory
Pályafutás
Műfajokszimfónia
Díjak
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje
  • a Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztje csillaggal
  • Goethe Medal for Art and Science (1933, 1932)
  • Pour le Mérite
Tevékenységzeneszerző, karmester
KiadókEMI
A Wikimédia Commons tartalmaz Otto Klemperer témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Klemperer Breslauban született (a mai Wrocławban). Frankfurtban és Berlinben tanult. 1905-ben találkozott Mahlerrel, és barátok lettek. Klemperer 1907-ben, Mahler ajánlásával a prágai Opera vezetője lett. Később Klemperer segítette Mahlert 8. szimfóniájának („Ezrek szimfóniája”) bemutatásában.

A következő húsz évben sok operaházat igazgatott: Hamburg (1910–1912), Barmen (1912–1913); Strasbourg (1914–1917), Köln (1917–1924), Wiesbaden (1924–1927), a berlini Kroll Opera (1927–1931). Berlinben új darabokat vitt színre, többek között Leoš Janáček Feljegyzések a holtak házából, Arnold Schönberg Várakozás, Igor Stravinsky Oedipus Rex és Paul Hindemith Cardillac című műveit.

Amikor 1933-ban a nácik hatalomra kerültek, a zsidó Klemperernek el kellett hagynia Németországot. Nem számított, hogy még abban az évben Paul von Hindenburg birodalmi elnök kitüntette a „Németország előrejutásának munkása” elismeréssel, de az sem, hogy már korábban megkeresztelkedett. Az Egyesült Államokba távozott, ahol állampolgárságot kapott, és visszatért zsidóságához. Kinevezték a Los Angeles Philharmonic Orchestra vezető karmesterének, akikkel elsősorban Beethoven, Brahms és Mahler műveit játszották, ami nagy sikert hozott számára, de előadta Arnold Schönberg zenéjét is.

Túlhajszolt életmódja miatt megromlott az egészsége, depresszióba esett (bipoláris zavar). 1939-ben, Bostonban – tévesen – agytumort állapítottak meg nála, megoperálták. Az operáció után részben lebénult, és egy gyógyintézetben maradt. A New York Times című lap a címlapján közölte, hogy eltűnt, pedig ekkor New Jerseyben tartózkodott. Sikertelen műtétje után elvesztette pozícióját Los Angelesben,[2] és Amerikában nem is kapott rendszeres munkát.

 
Klemperer sírja

A világháború után visszatért Európába, ahol 1947-től 1950-ig a budapesti Operaháznak lett vezető karmestere, és az Opera történetének rövid aranykorát vezette. Ezt követően Montréalban, Kölnben és Londonban vezényelt. 1954-től saját zenekarával, a londoni Philharmonia Zenekarral, melynek 1959 és 1973 között vezető karmestere volt, számos lemezfelvételt készített Beethoven, Brahms és számos más zeneszerző műveiből.

Mint zeneszerző kevéssé ismert, de hat szimfóniát és egy operát (Das Ziel) is írt.[3] 1970-ben izraeli állampolgár lett. Később Zürichbe ment, és ott is maradt haláláig. Az Oberer Friesenberg zsidó temetőben nyugszik.

Fia, Werner Klemperer (1920–2000), amerikai film- és televíziós színész volt. Lotte leánya (1924–2003) egész életét apjának áldozta, türelmesen ápolta betegségében.[4]

  • Emlékeim Mahlerról és másokról; ford. Bónis Ferenc; Zeneműkiadó, Bp., 1964
  1. Keller, Hans, Cosman,. Otto Klemperer, Musical Sketchbook. Oxford: Cassirer (1957. október 5.). OCLC 3225493 
  2. Swed, Mark. „The Salonen-Gehry Axis; The Los Angeles Philharmonic Has Arrived at a Rare Confluence of Musical Distinction and Visionary Architecture”, Los Angeles Times (Los Angeles Times Magazine), 2003. augusztus 31. 
  3. Walton, Chris (2005. október 5.). „CD Reviews: Klemperer, Symphony No. 1 et al.”. Tempo 59 (232), 56–58. o. (Hozzáférés: 2008. szeptember 27.)  
  4. http://www.scena.org/columns/lebrecht/030730-NL-klemperer.html

További információk

szerkesztés