Overland Route
Az Overland Route a Union Pacific Railroad és a Central Pacific Railroad / Southern Pacific Railroad által közösen üzemeltetett vasútvonal volt Council Bluffs (Iowa) / Omaha, Nebraska[1] és San Francisco, Kalifornia között, az 1869. május 10-én megnyitott első transzkontinentális vasútvonal (más néven a "Csendes-óceáni Vasút") vonalán. A vonalon közlekedő személyvonatok közé tartozott az Overland Flyer, amelyet később Overland Limitedre neveztek át, és amely Chicagóval is összeköttetést biztosított. Bár ezek a személyszállító vonatok már nem közlekednek, az Overland Route továbbra is az Észak-Kaliforniától Chicagóig tartó, ma már teljes egészében a Union Pacific tulajdonában lévő vonal általános elnevezése.[2]
Története
szerkesztésA név a Central Overland Route-ra utal, amely egy postakocsi-vonal volt, amelyet az Overland Mail Company üzemeltetett a Utah állambeli Salt Lake City és a nevadai Virginia City között 1861 és 1866 között, amikor a Wells Fargo & Company átvette a postakocsi üzemeltetését. A Wells Fargo három évvel később megszüntette ezt a postakocsi-szolgáltatást.
Míg a Council Bluffs/Omaha és San Francisco közötti "Pacific Railroad" útvonalat 1869-ben nyitották meg, az "Overland" elnevezést hivatalosan csak majdnem két évtizeddel később fogadták el az útvonalon közlekedő napi különvonatokra, amikor a Union Pacific 1887. november 13-án elindította az Overland Flyer nevű járatát Omaha és a Utah állambeli Ogden között, ahol az utasok és az átmenő kocsik átkerültek a Southern Pacifichez, amely 1885-ben 99 évre szóló bérleti szerződés keretében vette át a CPRR üzemeltetését ezen a vonalon. Az UP 1895. november 17-én Overland Limitedre változtatta meg az elnevezést, és a szolgáltatás majdnem hét évtizeden keresztül napi vonatként, ilyen vagy olyan formában folyt ezen a néven.[3][4] Az első tizenkét évben, amikor az SP találkozott az UP Overland vonataival, az UP azonban "Ogden Gateway Route"-nak nevezte a szolgáltatását, és a nyugati irányba közlekedő vonatokat Pacific Express, a kelet felé tartó vonatokat pedig Atlantic Express néven közlekedtette, mielőtt végül 1899-ben az Overland Limited nevet vette fel a saját szakaszára is.
Az Omahától San Franciscóig tartó útvonal eredeti 1911 mérföldes (3075 km) szakasza az észak-amerikai kontinens nyugati kétharmadának legeldugottabb (és egyben legfestőibb) tájain haladt keresztül. Míg a korai, alacsony viteldíjú, a kivándorlókat szállító vonatoknak eredetileg egy teljes hétig (vagy még tovább) tartott az út, addig 1906-ra a villanyvilágítású, teljesen Pullman Overland Limited mindössze 56 óra alatt tette meg az utat.[5]
E. H. Harriman 1897-ben megvásárolta a csődbe ment Union Pacific-et; 1901-ben átvette a Central Pacific és a Southern Pacific irányítását is. Az Overland Route átépítése következett: több száz mérföldnyi dupla vágány, több száz mérföldnyi jelző, és több tucatnyi átépítés a lejtők és az ívek terén a távolság csökkentése érdekében. (Az átépítés valójában már a CP/SP felvásárlása előtt elkezdődött - a Trains 1969. májusi számában található térkép szerint a Howell és Bossler közötti útvonalat már 1899-ben átépítették).
1926-ra az UPRR útvonala Council Bluffs/Omaha és Ogden között teljes hosszában kétvágányúvá vált, kivéve az Aspen alagutat (Evanstontól keletre, Wyoming államban), amely 1949-ig szűk keresztmetszet maradt. Az útvonal CPRR/SPRR része szintén nagyrészt kétvágányú volt ebben az időszakban, olyan projektek befejezésével, mint az 1909-es Hood átépítés Rocklin és Newcastle között, kettős alagútépítés a Sierra Grade mentén, beleértve Ciscót és a csúcsot (41-es alagút). Az 1924-es megállapodás után Nevadán át közös vágányokat használtak a Western Pacific Railroad Feather River Route-jával.[6]
Az eredeti vasútvonal legfontosabb fejlesztései közé tartozott a Lucin Cutoff, egy teljesen új, 102,9 mérföldes (165,6 km) szakasz Ogdentől nyugatra Lucinig, néhány mérföldre keletre a nevadai határtól. Ez magában foglalt egy 12 mérföldes (19 km), fából készült cölöpökre épített, a Nagy-sóstó fölött átívelő hidat is. Az 1904-ben megnyitott vonal 43,8 mérföldet (70,5 km) vágott le a régi vonalból, 3919 foknyi ívet szüntetett meg, és 1515 láb (462 m) szintkülönbséget tett feleslegessé, így a legmeredekebb SP emelkedés Luciantól keletre mérföldenként 90 lábról 21 lábra csökkent.
Az 1860-as évekbeli eredeti pálya számos más szakaszát azonban nehezebb volt javítani, különösen a Sierra Nevada felett a kaliforniai Colfax és a nevadai Reno között. Az újabb második vágány itt-ott jobb nyomvonalat követ, de az eredeti útvonal alig változott (kivéve a fából készült hóakadályok eltávolítását, illetve azok nem gyúlékony betonra történő cserélését), egészen az 1993-as felhagyásig, amikor az 1. vágány 6,7 mérföldes, a csúcsot Norden és Eder között átszelő szakaszát, amely az eredeti, 1659 láb (506 m) hosszú csúcsalagutat (6. sz. alagút) is magában foglalta, felhagyták. A forgalmat ehelyett a könnyebben karbantartható 2-es vágányon és a "Nagy Lyuk" (41. sz.) nevű, 10 322 láb (3146 m) hosszú alagúton keresztül továbbították, amelyet a Júda-hegy alá vezettek a hágótól egy mérföldre délre, amikor a vonalnak ezt a részét 1925-ben kétvágányúvá építették át. Ezektől az átalakításoktól eltekintve a Sierra-vonalon a vonat utasai ugyanazt láthatják, mint az 1868-as megnyitásakor az első utazók.
Források
szerkesztés- ↑ Executive Order of Abraham Lincoln, President of the United States, Fixing the Point of Commencement of the Pacific Railroad at Council Bluffs, Iowa. dated March 7, 1864. 38th Congress, 1st Session SENATE Ex. Doc. No. 27
- ↑ Union Pacific Railroad: UP common rail names. (Hozzáférés: 2010. május 8.)
- ↑ Ad for the Pacific Express and Overland Limited. McClure's, 1896. [2013. január 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 20.)
- ↑ „Ad for Pacific Express and Overland Limited”, Lewiston Evening Journal , 1901. május 29. (Hozzáférés: 2012. március 20.)
- ↑ The Official Guide of the Railways and Steam Navigation Lines of the United States, Porto Rico, Canada, Mexico and Cuba. New York: National Railway Publication Co., 654. o. (1906. július 1.)
- ↑ (November 23, 2009). "Union Pacific Donner Pass Track Improvement and Tunnel Clearance". Sajtóközlemény.
Irodalom
szerkesztés- Beebe, Lucius Morris. The Overland Limited. Howell-North Books (1963). ISBN 0831070382