Az oxidáló anyagok nemzetközi piktogramja
Veszélyes áruk címkéje oxidáló anyagok jelölésére

A kémiában oxidálószernek nevezik az olyan anyagot, amely más anyagot oxidálni képes – azaz képes felvenni az általa leadott elektront. Közönséges oxidálószer az oxigén, a hidrogén-peroxid és a halogének.

Az egyik értelemben az oxidálószer olyan kémiai részecske, amely kémiai reakcióban egy vagy több elektront vesz fel. Ebben az értelemben az oxidálószer a redoxireakció egyik résztvevője. A másik értelemben az oxidálószer olyan kémiai anyag, amely elektronegatív atomot – ez gyakran oxigén – ad át a szubsztrátra. Az égés, számos robbanás és a szerves redoxireakciók is ilyen atomtranszferrel járnak.

ElektronakceptorokSzerkesztés

 
A tetraciánkinodimetán szerves elektronakceptor

Az elektronakceptorok elektrontranszfer-reakciókban vesznek részt. Az oxidálószert ilyenkor elektronakceptornak, a redukálószert pedig elektrondonornak nevezzük. Klasszikus oxidálószer a Fe(C5H5)+2 ferrocéniumion, mely egy elektron felvételével ferrocénné – Fe(C5H5)2 – alakul. A kereskedelemben is kapható egyik legerősebb szerves elektronakceptor a „magic blue”, ez a gyök kation a N(C6H4-4-Br)3 származéka.[1]

Atomtranszfer reagensekSzerkesztés

A köznapibb értelemben az oxidálószerek oxigénatomot adnak át a szubsztrátnak. Ilyenkor az oxidálószert oxigénező reagensnek vagy oxigénatom-transzferáló (OAT) ágensnek is lehet nevezni.[2] Ezek közé tartozik például a MnO4 (permanganát), CrO2−4 (kromát), OsO4 (ozmium-tetroxid) és különösen a ClO4 (perklorát). Vegyük észre, hogy a fenti vegyületek mindegyike oxid.

Egyes esetekben a fenti oxidok elektronakceptorként is szolgálhatnak, erre példa a MnO4MnO2−4 (manganát) átalakulás.

Gyakori oxidákószerekSzerkesztés

Gyakori oxidálószerek és termékeikSzerkesztés

Oxidálószer Termék(ek)
O2 oxigén többféle, többek között a H2O és CO2 oxidok
O3 ózon többféle, többek között ketonok, aldehidek és H2O; lásd ozonolízis
F2 fluor F
Cl2 klór Cl
Br2 bróm Br
I2 jód I, I3
ClO hipoklorit Cl, H2O
ClO3 klorát Cl, H2O
HNO3 salétromsav NO nitrogén-monoxid
NO2 nitrogén-dioxid
SO2 kén-dioxid S kén
(Claus-eljárás, ultramarin gyártása, de inkább redukálószer)
hatértékű króm
CrO3 króm-trioxid
CrO2−4 kromát
Cr2O2−7 dikromát
Cr3+, H2O
MnO4 permanganát
MnO2−4 manganát
Mn2+ (savban) vagy
MnO2 (lúgban)
RuO4 ruténium-tetroxid
OsO4 ozmium-tetroxid
szerves laboratóriumi szintézisekben
H2O2 és más peroxidok többféle, köztük oxidok és H2O
Tl(III)-vegyületek Tl(I)-vegyületek, szerves laboratóriumi szintézisekben

JegyzetekSzerkesztés

  1. N. G. Connelly, W. E. Geiger (1996). „Chemical Redox Agents for Organometallic Chemistry”. Chemical Reviews 96 (2), 877–910. o. DOI:10.1021/cr940053x. PMID 11848774.  
  2. Smith, Michael B.. Advanced Organic Chemistry: Reactions, Mechanisms, and Structure, 6th, New York: Wiley-Interscience (2007. január 7.). ISBN 978-0-471-72091-1 

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben az Oxidizing agent című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.