A kémiában oxidálószernek nevezik az olyan anyagot, amely más anyagot oxidálni képes – azaz képes felvenni az általa leadott elektront. Közönséges oxidálószer az oxigén, a hidrogén-peroxid és a halogének.

Az oxidáló anyagok nemzetközi piktogramja
Veszélyes áruk címkéje oxidáló anyagok jelölésére

Az egyik értelemben az oxidálószer olyan kémiai részecske, amely kémiai reakcióban egy vagy több elektront vesz fel. Ebben az értelemben az oxidálószer a redoxireakció egyik résztvevője. A másik értelemben az oxidálószer olyan kémiai anyag, amely elektronegatív atomot – ez gyakran oxigén – ad át a szubsztrátra. Az égés, számos robbanás és a szerves redoxireakciók is ilyen atomtranszferrel járnak.

ElektronakceptorokSzerkesztés

 
A tetraciánkinodimetán szerves elektronakceptor

Az elektronakceptorok elektrontranszfer-reakciókban vesznek részt. Az oxidálószert ilyenkor elektronakceptornak, a redukálószert pedig elektrondonornak nevezzük. Klasszikus oxidálószer a Fe(C5H5)+2 ferrocéniumion, mely egy elektron felvételével ferrocénné – Fe(C5H5)2 – alakul. A kereskedelemben is kapható egyik legerősebb szerves elektronakceptor a „magic blue”, ez a gyök kation a N(C6H4-4-Br)3 származéka.[1]

Atomtranszfer reagensekSzerkesztés

A köznapibb értelemben az oxidálószerek oxigénatomot adnak át a szubsztrátnak. Ilyenkor az oxidálószert oxigénező reagensnek vagy oxigénatom-transzferáló (OAT) ágensnek is lehet nevezni.[2] Ezek közé tartozik például a MnO4 (permanganát), CrO2−4 (kromát), OsO4 (ozmium-tetroxid) és különösen a ClO4 (perklorát). Vegyük észre, hogy a fenti vegyületek mindegyike oxid.

Egyes esetekben a fenti oxidok elektronakceptorként is szolgálhatnak, erre példa a MnO4MnO2−4 (manganát) átalakulás.

Gyakori oxidálószerekSzerkesztés

Gyakori oxidálószerek és termékeikSzerkesztés

Oxidálószer Termék(ek)
O2 oxigén többféle, többek között a H2O és CO2 oxidok
O3 ózon többféle, többek között ketonok, aldehidek és H2O; lásd ozonolízis
F2 fluor F
Cl2 klór Cl
Br2 bróm Br
I2 jód I, I3
ClO hipoklorit Cl, H2O
ClO3 klorát Cl, H2O
HNO3 salétromsav NO nitrogén-monoxid
NO2 nitrogén-dioxid
SO2 kén-dioxid S kén
(Claus-eljárás, ultramarin gyártása, de inkább redukálószer)
hatértékű króm
CrO3 króm-trioxid
CrO2−4 kromát
Cr2O2−7 dikromát
Cr3+, H2O
MnO4 permanganát
MnO2−4 manganát
Mn2+ (savban) vagy
MnO2 (lúgban)
RuO4 ruténium-tetroxid
OsO4 ozmium-tetroxid
szerves laboratóriumi szintézisekben
H2O2 és más peroxidok többféle, köztük oxidok és H2O
Tl(III)-vegyületek Tl(I)-vegyületek, szerves laboratóriumi szintézisekben

JegyzetekSzerkesztés

  1. N. G. Connelly, W. E. Geiger (1996). „Chemical Redox Agents for Organometallic Chemistry”. Chemical Reviews 96 (2), 877–910. o. DOI:10.1021/cr940053x. PMID 11848774.  
  2. Smith, Michael B.. Advanced Organic Chemistry: Reactions, Mechanisms, and Structure, 6th, New York: Wiley-Interscience (2007. december 3.). ISBN 978-0-471-72091-1 

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben az Oxidizing agent című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.