Ozava Szeidzsi (小澤 征爾, nyugaton Seiji Ozawa, vezetékneve Odzava átírással is) (Fengtien, Liaoning tartomány, Kína 1935. szeptember 1.) japán karmester.

Ozava Szeidzsi
Seiji Ozawa 1963.jpg
Életrajzi adatok
Született 1935. szeptember 1. (85 éves)
Senjang
Házastársa
  • Kyoko Edo (1962–1966)
  • Miki Irie (1968–)
Gyermekei
  • Seira Ozawa
  • Yukiyoshi Ozawa
Szülei Kaisaku Ozawa
Iskolái Toho Gakuen School of Music
Pályafutás
Műfajok klasszikus zene
Hangszer zongora
Díjak
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagja
  • Kulturális érdemrend (2008)
  • Emmy-díj
  • Praemium Imperiale (2011)
  • Barátságért Érdemrend
  • Kikuchi Kan Prize (1999)
  • Kennedy Center Honors
  • Person of Cultural Merit (2001)
  • Aszahi-díj (1985)
  • Hans von Bülow Medal
  • Grammy Award for Best Opera Recording (2016)
Tevékenység karmester, zeneszerző
Kiadók Deutsche Grammophon

Ozava Szeidzsi weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ozava Szeidzsi témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Ozava Szeidzsi japán szülők gyerekeként született meg Kínában. Már fiatal korában magánúton zongorázni tanult, Johann Sebastian Bach zenéit tanulta Noboru Toyomasunál. Miután befejezte a Seijo Junior iskolát, 16 évesen a Toho School of Music tagja lett mint zongorista. Amikor két ujja alkalmatlanná vált a zongorázásra, figyelme a karmesterség és a zeneszerzés felé fordult: elkezdett tanulni Hideo Saitónál. Néhány évvel később, 1954-ben már első szimfonikus zenekarának, a Nippon Hosso Kyokainak lett karmestere.

Ezután rövid időn belül a Japán Filharmonikusok karmestere, négy évvel később pedig, 1958-ban, első díjat nyert a Toho School of Musicnál zeneszerzőként és karmesterként. Ezek után Párizsba költözött; 1959-ben első díjat kapott Besançonban. Ezt követően Charles Munch invitálására a Berkshire Music Center-be, Tanglewoodba ment tanulni. 1960-ban elnyerte a Koussevitzky-díjat, Tanglewood legmagasabb díját, mint külföldi tanuló. Rövid idő múlva Berlinbe ment, Herbert von Karajan tanítványaként. Tanulmányai után Leonard Bernstein meghívta a New York-i filharmonikusokhoz, s a következő négy évet ott töltötte.

Az 1960-as években karrierje kiteljesedett: 1962-ben bemutatkozott a San Franciscó-i Szimfonikus zenekarban a Ravinia Fesztiválon. 1965-ben, miután elhagyta a New York-i Filharmonikusokat, a Ravinia Fesztivál művészeti igazgatója lett, ezzel egy időben betöltötte a Torontói Szimfonikus Zenekar művészeti igazgatói székét is 1969-ig. Ebben az időszakban igazgatta a Philadelphiai, valamint a Bostoni és a Japán Filharmonikus zenekart is.

1970-ben a San Franciscó-i Szimfonikusok zenei igazgatója, ebben az évben egyben a Berkshire Zenei Fesztivál zenei igazgatója is. 1973-ban elnyerte a Bostoni szimfonikusok zenei igazgatói posztját. 1976-ban Európában és Japánban turnézott a Bostoni szimfonikusokkal. 1980-ban elnyerte a Japán Filharmonikus Zenekar zenei igazgatói székét.

2002-ben elhagyta a Bostoni Filharmonikusokat, és a Bécsi Operaház zenei igazgatója lett. A 2002-es Újévi koncertet már az ő vezényletével láthatta a világ. Számos fiatal tehetség tanult nála. Karmesterségére jellemző az energia, személyes varázs; a zenekart általában pálca nélkül dirigálja.

2016. február 15-én Grammy díjat kapott az év legjobb operafelvételéért, Ravel: A gyermek és a varázslat-ért.[1][2]

DíjaiSzerkesztés

  • 1958 – a The Toho School of Music első helyezése karmesterként és zeneszerzőként.
  • 1959 – a franciaországi Besançonban megtartott nemzetközi karmesterverseny első helyezése.
  • 1960 – Koussevitzky-díj Tanglewoodban a külföldi karmesterek hallgatói között.
  • 2000 – a Harvard Egyetem tiszteletbeli doktora.
  • 2001 – a francia Académie des Beaux-Arts de l’Institut tiszteletbeli tagja.
  • 2004 – a Sorbonne Egyetem tiszteletbeli doktora.

JegyzetekSzerkesztés

  1. 58th Annual GRAMMY Awards Winners & Nominees. The GRAMMYs. (Hozzáférés: 2016. február 23.)
  2. Conductor Seiji Ozawa wins Grammy Award for best opera recording | The Japan Times (amerikai angol nyelven). The Japan Times. (Hozzáférés: 2016. február 23.)