Páger Antal (színművész)

(1899–1986) Kossuth-díjas magyar színész

Páger Antal (Makó, 1899. január 29.[6]Budapest, 1986. december 14.) Kossuth-díjas magyar színművész, kiváló művész.

Páger Antal
A „Férfihűség” című filmben (1942)
A „Férfihűség” című filmben (1942)
Született 1899. január 29.
Makó
Elhunyt 1986. december 14. (87 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Házastársa
Foglalkozása filmszínész
Kitüntetései Kossuth-díj (1965)
Sírhelye Farkasréti temető (25-1-84/85)
Színészi pályafutása
Aktív évek 1919–1986
Híres szerepei
Díjai
Lásd: #Díjak és kitüntetések

A Wikimédia Commons tartalmaz Páger Antal témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Családja szerkesztés

Iparoscsaládban, Makón született. Édesapja, Páger Sándor csizmadia volt, édesanyja, Czimbrik Rozália jegyszedőként dolgozott a makói Hollósy Kornélia Színháznál, fiát gyakran elvitte az előadásokra. Hét testvére közül négy korán meghalt.

Életpályája szerkesztés

Gyermekkorában a zene és a festészet érdekelte, később fordult a színház felé. Iparos apja nem pártolta fia művészi érdeklődését, összetörte hegedűjét és festőállványát (Páger azután 45 évig nem vett ecsetet kezébe).

Az érettségit és a frontszolgálatot követően Budapesten akart továbbtanulni. Lakatossegédként dolgozott, majd aratómunkásnak állt, hogy a leendő tandíjára valót összeszedje. Az egyetem orvosi karán nem volt már hely, így a jogi karra iratkozott be. Az évnyitóig visszautazott szülővárosába, ahol szórakozásból részt vett néhány műkedvelő előadáson. Az egyik ilyet követően felkereste a székesfehérvári színház titkára, és felajánlotta neki, hogy menjen el Fehérvárra színésznek.

Az első világháború alatt az olasz fronton szolgált. Utána visszakerült társulatához, Székesfehérvárra (19191922), majd játszott a kecskeméti színházban (19221924), a Pécsi Nemzeti Színházban (19241925). Nagyváradon, az 19251926-os évadban, majd 1926 és 1930 között a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt, ahol már vezető színésznek számított és 1200 pengőt keresett havonta. Szegedről Beöthy hívta 1931-ben Budapestre, ahol kezdetben az Andrássy úti Színházban, majd a Magyar Színházban játszott egy-egy évadot. Hamarosan sztárnak számított: 1937 és 1939 között a Vígszínházban akkoriban horribilisnak számító gázsit, fellépésenként 250 pengőt kapott.

A színházi szerepek mellett kedveltté vált a filmszakmában is. 1932-ben lépett először a felvevőgép elé. Kabos Gyulával és Dajka Margittal eljátszotta a Piri mindent tud című film egyik főszerepét, ám a filmvígjáték a jó poénok ellenére anyagilag megbukott. Úgy gondolta, hogy többé már senkinek nem kell a filmszakmában. Ám ezután több mint kétszáz filmet, tévéjátékot forgatott élete során. Megsokasodott filmszerepei közepette végezte színpadi feladatait. Pontos, korrekt munkáját, ugyanakkor hallatlan mély belső átéléssel megformált szerepeit megszerette a filmszakma, s a közönség kedvencévé is vált, így egyre több filmes feladatot kapott. Az 1944 előtti filmek legtöbbet foglalkoztatott színészeinek egyike volt. „Rengeteget dolgoztam, de megkértem, és meg is adták, ami kijárt” – vallotta egy riporteri kérdésre. A magyar filmgyártás akkori rendszere a kevés próbával tökéletes alakításokat és a kevés korrektúrát, új felvételt igénylő színészi munkát értékelte a leginkább, mert egy-egy felvétel elhúzódása a magas kauciók és stúdióbérlési felárak folytán jóval nagyobb előállítási költséget jelentettek, így a kezdők bizonytalankodására nem, vagy csak alig volt lehetőség. A filmgyártók inkább vállalták a magasabb, ún. sztárgázsit is, mint a néhány napos felvételcsúszást. Talán ennek a rendszernek köszönhetően jelent meg annyiszor a filmvásznon az akkori idők legnagyobb színészei között Páger is, annak ellenére, hogy akadt film, amiért 25 ezer pengőt kapott!

1933-ban ismerkedett meg az akkor az első feleségétől már elvált Páger a 21 éves Komár Juliskával, akivel 1933. május 16-án az Erzsébetvárosban házasságot kötött.[7] Ekkor ugyanis az Akácfa utcában lakott. Utána kezdték el építeni az úgynevezett Páger-villát az Orbán-hegyen, a Tamás [ma: Tamási Áron] utcában, majd itt születtek meg lányai, Judit (1940) és Júlia (1942) is. Valamikor 1956 és 1961 között[3][4] elváltak.

A háború előtt a művészvilágban jobboldali nézeteket képviselt, antiszemita művekben is szerepelt. Egyik pártba sem lépett be, de színészi hírneve botlásait is felnagyította. A szovjet csapatok érkezése előtt, 1945. március 28-ról 29-re virradó éjjel lépte át az osztrák határt.[8] Még abban az évben belügyminiszteri rendelettel filmjeit irredentizmus vádjával indexre tették, és megtiltották azok további forgalmazását.

Emigrációban szerkesztés

1948. január 24-én – két évi ausztriai és hét hónapi franciaországi tartózkodás után – Argentínában telepedett le. Buenos Airesben festő-grafikusként dolgozott. Önálló tárlata volt Venezuelában, Brazíliában a São Pauló-i Biennálén pedig 45 képpel szerepelt. 1948–54 között az argentínai Magyar Színjátszó Társaság vezetője volt. 1951-ben megkapta az argentin állampolgárságot. 1954. augusztus 14-én a Buenos Aires-i Casa de Catalunya színháznál az ő rendezésében, díszlettervezésével és főszereplésével bemutatták Curt Goetz A montevideói ház c. színdarabját. Az 1955-ös évtől kezdődően csak vendégjátékokon vett részt.

Hazatérése szerkesztés

Sikerei ellenére igazi otthonra nem talált az emigrációban, és sokszor gondolt a hazatérésre, rettegve a várható megaláztatásoktól. 1956 augusztusában Bécsből, kormányengedéllyel, a számára biztosított különrepülőgéppel hazatért Magyarországra. Az októberi forradalom eseményeitől távol maradt, így hazatelepülése a kommunista kulturális diplomácia sikere volt. Az emigráció okairól és a hazatelepüléséről részletes levelet írt Makóra, Gerzanits Elemer barátjának.[9]

Hazatérése után hamar kiderült, hogy népszerűsége töretlen, első színházi fellépésén a közönség hatalmas tapsviharral fogadta. Második fénykorában több mint száz tévéjáték és film főszerepét játszotta el, miközben szinte haláláig a Vígszínház színpadán volt, utoljára a Kőműves Kelemen Vándorának énekes-táncos szerepében láthatta a közönség.

Visszakapta egykori villáját, újra megnősült, harmadik felesége Szilágyi Bea (1908–1987), színművésznő, a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára; a Színház- és Filmművészeti Szövetség főtitkára volt. A 2.1.2. M-18667/5-ös dossziéban, a „Meszlényi” álnevű besúgó 1959. március 18-i jelentése szerint már házasok voltak, de 1975-ben[5] már egészen biztosan.[4]

Klasszikus és modern darabokban, tragédiában, komédiában, groteszkben egyaránt kiválóan alakított. Számtalan kisembert formált meg hitelesen, naturalizmusba hajló parasztábrázolása újdonságnak számított. Időskori szerepei mély humánumot sugároztak. A hatvanas évek elejétől több magyar filmsiker részese volt: Dálnoki Miklós Béla szerepét játszotta a Honfoglalás című filmben, Kéri építészmérnököt a Fűre lépni szabadban, Tamburás szerepét a Hattyúdalban, Elnök Jóskát a Húsz órában. 1964-ben a cannes-i fesztiválon a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat kapta – megosztva Saro Urzìval – Vajkay Ákos megformálásáért Ranódy László Pacsirta című filmjében.

Halála szerkesztés

1986. december 14-én délután otthon készült az esti előadásra. Ebéd után érezte, hogy hőemelkedése van. Szólt feleségének, hogy nem érzi jól magát, és aggódott, hogy rendbe jöjjön az esti előadásra. Hamarosan felszökött a láza, és nem használt a gyógyszeres lázcsillapítás sem. Orvos jött hozzá. Végül úgy döntött, hogy lemondja az esti előadást. Mentővel a Kútvölgyi kórházba szállították, de egy óra múlva meghalt. Csaknem 88 éves volt.

Főbb színpadi szerepei szerkesztés

 
Muráti Lili (Mária) és Páger Antal (Tamás), az Egy nap a világ című színdarabban (1942)
 
Bordy Bellával A varieté csillagai című 1939-es filmben (a fénykép 1938-ban készült)

Válogatott filmográfia szerkesztés

Játékfilmek szerkesztés

Tévéfilmek, televíziós sorozatok szerkesztés

Szinkronszerepei szerkesztés

Év Cím Szereplő Színész Szinkron év
1938 A pék felesége Aimable Castanier Raimu 1974
1941 Mindez Évával kezdődött Jonathan Reynolds Charles Laughton 1978
1947 Eszményi férj (2. magyar szinkron) Goring apja C. Aubrey Smith 1981
1955 Kaland az Aranyöbölben Nagypapa Vladimír Hlavatý 1982[10]
1961 Majdnem baleset (2. magyar szinkron) n. a. n. a. 1977
1969 Elátkozottak (1. magyar szinkron) Joachim Von Essenbeck Albrecht Schoenhals 1973
1971 A rendőrség megköszöni (1. magyar szinkron) Stolfi tanácsos Cyril Cusack
Az acélgyűrűcske Kuzma bácsi Oleg Zsakov 1975
1972 A hatalom játékai Lapp Heinrich Gretler 1978
Goriot apó Goriot apó Charles Vanel 1975
Hová fussak? Hyam Malsh Herschel Bernardi
Öreg hangászok Tedo Ramaz Cshikvadze
Ostromállapot[11] Carlos Ducas O. E. Hasse 1974
1973 A Dominici-ügy Gaston Dominici Jean Gabin
A királynő nehéz napja (1. magyar szinkron) Charles, Jeanne apja André Valtier 1975
Két férfi a városban (1. magyar szinkron) Germain Cazeneuve Jean Gabin 1974[12]
Vörös kányafa Ljuba apja Ivan Rizsov 1975
1974 A békesség kora Simone O. E. Hasse 1976
Gyilkosság az Orient expresszen Dr. Constantine George Coulouris 1977
1976 Kiváló holttestek n. a. n. a.
Solness építőmester Knut Brovik Albert Lippert 1980
1978 Meghökkentő mesék – I/9. rész: A mennyország útja (1. magyar szinkron) Mr. Foster Roland Culver 1981
Thomas Guérin, nyugdíjas Thomas Guérin Charles Vanel 1980
1979 Egy kis romantika[13] Julius Laurence Olivier 1981

Díjak és kitüntetések szerkesztés

Hangjátékok szerkesztés

  • Z. Szabó Béla: Alkonyati párbeszéd (1943)
  • Baróti Géza: Szenzáció (1962)
  • Kazakievics: Nappali fénynél (1962)
  • Fischer, Leck: Az örök gond (1964)
  • Kamondy László: Ember a küszöbön (1964)
  • Salamon Pál: Két ember (1964)
  • Németh László: Eklézsia-megkövetés (1965)
  • Krúdy Gyula: Palotai álmok (1966)
  • Gergely Sándor: Szakadék szélén (1966)
  • Dickens, Charles: Dombey és fia (1967)
  • Brandys, Kazimiers: Elszállt az élet (1968)
  • F. Rácz Kálmán: Narancs az ágyon (1969)
  • Boros Lajos-Vámos Miklós: Felfüggesztés (1971)
  • Mesterházi Lajos: Hobby (1971)
  • Csurka István: Amerikai cigaretta (1972)
  • Duras, Marguerite: Andesmas úr délutánja (1972)
  • Stephen Wasylyk: John Smith balesete (1975)
  • Szakonyi Károly: Adáshiba (1975)
  • Szakonyi Károly: Portások (1975)
  • Bendová, Krista: Egy öreg ház három csodája (1976)
  • König, Eduard: Emberek a pálmafán (1976)
  • Joachim Walther: A zöldövezet (1976)
  • Kazimierz Kowalski: Nagyapó kölcsönruhában (1977)
  • Zoltán Péter: Luther (1977)
  • Kopányi György: Lekésett szüret (1978)
  • Schwajda György: Hajnali négykor (1979)
  • Tadeusz Zimecki: Szólíthatlak nagyapónak? (1979)
  • Tolnai Lajos: Polgármester úr (1980)
  • Mándy Iván: Éjszaka (1981)
  • Saint-Exupery: A kis herceg (1981)
  • Iván Radoev: Az emberevő (1982)
  • Mándy Iván: Szép álmokat, kislány (1982)
  • Mikszáth Kálmán: Akli Miklós (1982)
  • Szabó Lőrinc: A szökevény (1982)
  • Tamási Áron: Rendes feltámadás (1982)
  • Heijermans, Herman: Remény (1983)
  • Madách Imre: Az ember tragédiája (1983)
  • Magnusson, Ove: Nyugdíjasok lázadása (1983)
  • Szép Ernő: Május (1983)
  • Vészi Endre: A lepecsételt lakás (1983)
  • Katajev, Valentyin: Gyöngyvirág (1984)
  • Móra Ferenc: A rab ember fiai (1984)
  • Ördögh Szilveszter: Jövőnk árnya (1984)
  • Ágh István: Dani uraságnak (1985)
  • Jókai Mór: Az arany ember (1985)
  • Kopányi György: Karácsonyi komédia (1986)
  • Alexander Blok: Az ismeretlen nő (1987)

Emlékezete szerkesztés

 
Sírja a Farkasréti temetőben (25/I-1-84/85)

Jegyzetek szerkesztés

  1. Házasságkötések múlt héten (Pécsi Lapok), 1924. október 26. (adt.arcanum.com)
  2. Intim Pista: Maga csak tudja (Színházi élet), 1931
  3. a b Délamerikai Magyarság 34. évfolyam 4038. szám, 1961. június 8. (adt.arcanum.com)
  4. a b c d Ablonczy László: Honát és a színpadot vágyta hontalanságában, Valóság, 54. évfolyam 8. szám, 2011. augusztus (adt.arcanum.com)
  5. a b Kitüntetés, Magyar Hírlap 8. évfolyam 314. szám, 1975. december 2. (adt.arcanum.com)
  6. Születése bejegyezve a makói polgári anyakönyv 122/1899. száma alatt.
  7. Budapest VII. kerületi polgári házassági anyakönyvek, 1933. év, 674. folyószám.
  8. Halász Bálint: Páger Antal élete legendák nélkül
  9. Páger Antal: Levél Makóra Gerzanits Elemérhez. www.sulinet.hu. (Hozzáférés: 2019. szeptember 12.)
  10. A magyar szinkron 1982-ben készült, és a televízióban 1983. június 29-én adták le.
  11. A magyar szinkron 1974-ben készült, és a hazai mozikban 1975. szeptember 25-én mutatták be.
  12. A magyar szinkron 1974-ben készült, és a hazai mozikban 1975. március 13-án mutatták be.
  13. A magyar szinkron 1981-ben készült, és a hazai mozikban 1982. április 15-én mutatták be.
  14. Átadták a tv- és filmkritikusok díjait, Népújság 33. évfolyam 26. szám, library.hungaricana.hu - 1982. január 31.
  15. Egyetlen mozi sincs a makói térségben - Delmagyar.hu

Források szerkesztés

További információk szerkesztés