Pálóc

község Szlovákiában

Pálóc (szlovákul: Pavlovce nad Uhom) község Szlovákiában, a Kassai kerület Nagymihályi járásában.

Pálóc (Pavlovce nad Uhom)
Pálóc katolikus temploma
Pálóc katolikus temploma
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásNagymihályi
Rangközség
Első írásos említés1327
PolgármesterAnton Kocela
Irányítószám072 14
Körzethívószám056
Forgalmi rendszámMI
Népesség
Teljes népesség4620 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség132 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság106 m
Terület33,42 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 36′ 45″, k. h. 22° 04′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 36′ 45″, k. h. 22° 04′ 00″
Pálóc weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Pálóc témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Fekvése szerkesztés

Nagykapostól 7 km-re északra, az Ung bal partján fekszik. Ortó és Tegenye tartozik hozzá.

Története szerkesztés

A település a 11-12. században keletkezett, első lakói az itteni gyepüt őrző határőrnépek voltak. A 13. században már temploma is volt, az 1332-es pápai tizedjegyzék Vid nevű plébánosát is megemlíti. Pálócot 1334-ben az egri káptalan összeírása említi először „Palouch” néven. A Pálóci család birtoka volt. A család ősei – Túz Pető és fiai – a 14. században várat építettek ide, melynek mára csak falmaradványa maradt. A család tagjai később magas tisztségeket töltöttek be, ispánok, udvarbírók, nádorok és esztergomi érsekek kerültek ki közülük. 1427-ben 37 portát számláltak.

A Pálóciak kihalása után, a 16. század közepétől a ruszkai Dobó család tulajdona. Lakói ekkor nagyrészt földjüket veszített elszegényedett földművesek. Plébániája a reformáció idejéig működött, 1564 körül megszűnt. 1567-ben 17 adózó háztartása volt, közülük 7 egész és 10 fél jobbágytelek. 1588-ban 13 adózó háztartása létezett, 5 egész és 8 fél jobbágytelekkel. 1599-ben 40 lakóház állt a faluban, valamint rajtuk kívül kastély gazdasági épületekkel, templom, plébánia és iskola is található még itt. 1675-ben említik itt Forgách Ferenc udvarházát. A 17. század végén és a 18. század elején a hadi események és járványok miatt a lakosság száma jelentősen csökkent, 1715-ben 21, 1720-ban 17 jobbágy és 2 zsellér háztartás volt a faluban. Ebben az időszakban lakói magyar kálvinisták voltak. Plébániáját csak ez idő tájt, 1721-ben alapították újra. Később a Stanesicz-Horváth családé a település.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „PÁLÓCZ. Magyar falu Ungvár Vármegyében, földes Ura Gróf Barkóczy, és több Uraságok, lakosai többen reformatusok, fekszik Ungvize mellett, Ungvárhoz 3 mértföldnyire, határja ollyan, mint Palyóé, első osztálybéli.”[2]

A 1920. században a Hadik-Barkóczy családé. 1828-ban 155 házában 1304 lakos élt.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a településről: „Palócz, magyar-orosz-tót m. v. Ungh vmegyében, Nagy-Kaposhoz északra 1 mfdnyire: 1079 romai, 251 g. kath., 4 evang., 43 ref., 50 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Kastély szép kerttel, sörház; számos gazdasági épületek. Tágas és gazdag határa mindent jól megterem; tava, erdeje van. F. u. nagyobb részt gr. Barkóczy János, aztán Horváth. Ut. p. Ungvár.”[3]

1920-ig Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott.

Népessége szerkesztés

1869-ben 2083, 1880-ban 2106 lakosa volt.

1910-ben 2222-en, többségében szlovák anyanyelvűek lakták, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 4382 lakosából 3017 szlovák és 1029 cigány volt.

2011-ben 4403 lakosából 4197 szlovák és 108 cigány volt.

Nevezetességei szerkesztés

Neves személyek szerkesztés

Lásd még szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

További információk szerkesztés