Pálóczi Horváth András

(1941–) régész, történész, muzeológus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 8.

Pálóczi Horváth András (Budapest, 1941. szeptember 29. – ) régész, muzeológus, történész.

Pálóczi Horváth András
Született1941. szeptember 29. (82 éves)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Iskolái

SablonWikidataSegítség

Érettségi után rokonsága miatt tanárképzésre nem javasolták. Csak két évvel később vették fel az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem és régészet szakára. László Gyula professzor tanítványaként középkori régészetre szakosodott. A magyarországi kunok régészeti emlékeiről írt disszertációt.

1985-ben a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeumban A kunok emléke Magyarországon című régészeti kiállítás szerzője. Ez volt az első önálló kunokkal foglalkozó kiállítás. Vándorkiállításként több kunsági város múzeumában is bemutatták. 2013-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója.

A Magyar Nemzeti Múzeum munkatársaként tárta fel a szentkirályi középkori kun temetőt. A lakóházakon kívül teljes gazdasági udvarokat (gazdasági épületeket) is feltártak. A feltárt lakóházak a magyar népi építészet, az alföldi középmagyar háztípusnak a középkori előzményeit képviselik. 1996-ban a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban Élet egy középkori faluban című 8 évig tartó kiállításon mutatták be az ásatás eredményeit.

Az 1990–2000-es években a Magyar Mezőgazdasági Múzeum munkatársaként is dolgozott, A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményeiben is több tanulmánya jelent meg.

Elismerései

szerkesztés
  • 2009 Schönvisner István-emlékérem[2]
  • 2014 Carmen miserabile - A tatárjárás magyarországi emlékei - Tanulmányok Pálóczi Horváth András 70. születésnapja tiszteletére. Kecskemét
  • 2022 Tatárjárás konferencia - Pálóczi Horváth András 80. születésnapja tiszteletére
  • Hagyományok, kapcsolatok és hatások a kunok régészeti kultúrájában
  • 1989 Besenyők, kunok, jászok
  • 2006 Az elpusztult késő középkori falvak morfológiai variációi. Arrabona 44/1, 357-390.
  • 2014 Keleti népek a középkori Magyarországon - besenyők, úzok, kunok és jászok művelődéstörténeti emlékei. Piliscsaba.
  • 2014 A kunok régészeti kutatásának néprajzi-művelődéstörténeti tanulságai. Ethnographia 125, 79-114.
  • 2016 Besenyő és kun régészeti emlékek Magyarországon. In: Zimonyi István - Kovács Szilvia (szerk.): Török nyelvű népek a középkori Magyar Királyságban. Szeged, 35-128. (tsz. Hatházi Gábor)
  • 2016 A korai jász oklevelek személyneveinek tanulsága a jász beköltözés kérdésében. In: Bánkiné Molnár Erzsébet Vízöntő (szerk.): Ünnepi kötet a Jászságról Bathó Edit tiszteletére. Szolnok.

Munkatársa volt a Magyar Mezőgazdasági Múzeum által kiadott Magyar agrártörténeti életrajzok című 3 kötetes lexikonnak (Budapest, 1987–1989).[3]

  1. a b Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2022. október 26., PIM121231
  2. epiteszforum.hu; mult-kor.hu
  3. A mű tartalomjegyzéke alapján