Pálóczi Horváth Lajos

(1899-1976) népzenekutató, műfordító

Pálóczi Horváth Lajos, ifj. Pálóczy Horváth Lajos (Beregszász, 1899. február 5.Budapest, 1976. március 1.) népzenekutató, műfordító.

Pálóczi Horváth Lajos
Született1899. február 5.
Beregszász
Elhunyt1976. március 1. (77 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaLaura Halasz[1]
GyermekeiDelma Hovath
SzüleiHorthy Erzsébet
Horváth Lajos
Foglalkozása
SablonWikidataSegítség

Életrajza szerkesztés

1899-ben született Beregszászon, itt is érettségizett 1917-ben, majd frontszolgálatot teljesített. Az első világháború után visszatért Beregszászra, és mint több nyelvet beszélő személyt őt bízták meg a várost megszálló csehszlovák katonaság parancsnokságával folytatandó tárgyalással. Mélységesen megdöbbentette Kárpátalja csehszlovák megszállása, így hamarosan elhagyta szülővárosát.[2]

Tanulmányait 1930-ban a budapesti közgazdaság-tudományi egyetemen végezte. 1934-ben kezdte el folklorisztikai tanulmányait. 1940-ben a Néprajzi Múzeum néprajzi kutatómunkára Bereg megyébe küldte. A második világháború éveiben a Magyar Távirati Irodánál dolgozott, magyarra fordította a külföldi rádióadások anyagait, eljuttatta azokat ifj. Horthy Miklós „kiugrási irodájához”. A nyilas uralom idején menekülteket rejtegetett (többek között Veres Péter írót), ennek ellenére a Rákosi-rendszer 1951-ben halálra ítélte, ezt később 12 évi börtönre változtatták. Műfordítóként Lev Tolsztoj, Thomas Hardy, Mariano Azuela, Thomas Wolfe, Ippolito Nievo és Juan Valera műveit ültette át magyarra. Szűkebb szakterülete a népdalkutatás, a magyar népdalok kapcsolatainak vizsgálata a rokon népek népzenéjével volt.

1976-ban halt meg Budapesten. 1999-ben szülőházán emléktáblát avattak tiszteletére.[3]

Főbb munkái szerkesztés

  • Népünk dalai. A magyar népdal nemzeti jelentősége; Egyetemi Ny., Bp., 1941
  • Álompákász. Egy dzsentri gyermekkora; Magvető, Bp., 1986
  • Két világ határán; Hatodik Síp Alapítvány, Bp., 1993

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

  • Magyar Néprajzi Lexikon [1]