Pálffy Árpád

keramikus, szobrász, RMDSZ politikus

Pálffy Árpád (Hodgya, 1931. február 1. –) székelyföldi keramikus, szobrász, RMDSZ-politikus.

Pálffy Árpád
Született1931. február 1. (93 éves)
Hodgya
Állampolgárságaromán
Foglalkozása
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Szülei, Pálffy Imre és Józsa Katalin földművesek voltak, kulákok. Hárman voltak testvérek.

Elemi iskoláit Hodgyán, majd Székelyudvarhelyen végezte, ahol 1950–ben, a mostani Tamási Áron Gimnáziumban érettségizett. Érettségi után 10 évig volt földműves.

1960-ban Csíkszeredában az Olt szövetkezet kerámiarészlegén díszítő munkás. 1963-ban a csíkdánfalvi feketekerámia-részleg felelőse, ahol új kerámiamodelleket is tervezett. 1964-ben az Olt Szövetkezet főtechnikusává nevezték ki, feladata volt az összes népművészeti részleg irányítása, majd 1965-ben a Hargita Művészete Szövetkezet alelnöke lett. Később a Faipari Feldolgozó Üzemhez került tervezőnek. 1989-ben részt vett a csíkszeredai RMDSZ városi, valamint megyei egységeinek a megszervezésében. A 21 körzet megszervezése után megválasztották a városi RMDSZ alelnökévé,[1] majd később elnökévé. Innen ment nyugdíjba 1990-ben. Csíkszeredában él, saját tervezésű házában.

Művészeti tevékenysége szerkesztés

Munkái közül 120 darabot a Csíki Székely Múzeum őriz.

Ha figyelemmel követjük a csíki népművészek mai törekvését, azt látjuk, hogy ez igen számottevő igény mellett mindinkább előtör a népi gyökerek számon tartása és gyakorlati alkalmazása. Ez a nézet szabja meg a szobrász-kerámikus Pálffy Árpád művésziségét is. Pálffy következetes munkával irtja ki a füstölt kerámiából a torzító jövevényeket és a régi formák tömörségétől indulva, a legmerészebb eljárásokig nyújtja a vasoxidos agyagot, kipróbálva számtalan iparművészeti lehetőségét. S ha korongolt fejeire gondolok (ami ez ideig egyedülálló megvalósítás), ahogy a pörgő fazekas-szerszám merev szimmetriáit tömör, de hangulatilag mozgalmas portrékká munkálja, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy a csíki fazekasság, melyre Imets András egész életét tette fel, népünk számottevő értékeként a hozzáértő művészek gondjaiban letisztulva fejlődik tovább.

– Sántha Imre (Korunk, 1967. 3. 399. oldal)

Jegyzetek szerkesztés

  1. Archivált másolat. (Hozzáférés: 2016. január 20.)
  2. Okos Márton (1994. szeptember 2.). „Ady újra Kalotaszegen”. Pest Megyei Hírlap 38 (205), 8. o. (Hozzáférés: 2016. január 25.)  
  3. Archivált másolat. (Hozzáférés: 2016. január 20.)
  4. http://www.hodgya.ro/old/index.php?m=1161678083[halott link]
  5. (1967) „Pálffy Árpád: korongolt legényfej (Csíkszereda)”. Korunk 26 (1), 125. o. (Hozzáférés: 2016. január 25.)  
  6. Pálffy Árpád szobrai. kozterkep.hu. (Hozzáférés: 2016. január 25.)
  7. (2010) „Eseménynaptár – December”. Együtt 12 (1), 125. o. (Hozzáférés: 2016. január 25.)  
  8. Márton Árpád, Cseke Gábor. Lepel alatti mítosz, Színek a palettán (Beszélgetőkönyv). Hozzáférés ideje: 2016. január 25. 
  9. (2008) „Dsida versek kárpátaljai olvasata”. Kárpátaljai Hírmondó 4 (2), 32–33. o. (Hozzáférés: 2016. január 25.)  

Források szerkesztés

További információk szerkesztés