Főmenü megnyitása

Gróf erdődi Pálffy Fidél Mária Géza József (Pozsonyszentgyörgy, 1895. május 6.Budapest, 1946. március 2.)[2] magyar arisztokrata, szélsőjobboldali politikus, több nemzetiszocialista és nyilas párt prominens alakja, Szálasi Ferenc kormányának földművelésügyi minisztere volt.

Pálffy Fidél
Pálffy Fidél 1944.jpg
Magyarország földművelésügyi minisztere
Hivatali idő
1944. október 16. 1945. március 27.
Előd Jurcsek Béla
Utód Nagy Imre

Született 1895. május 6.[1]
Szentgyörgy
Elhunyt1946. március 2. (50 évesen)[1]
Budapest
Párt Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom

Házastársa Filipanits Irén
Foglalkozás politikus
Halál oka akasztás
A Wikimédia Commons tartalmaz Pálffy Fidél témájú médiaállományokat.

Élete, pályafutásaSzerkesztés

A főnemesi származású gróf erdődi Pálffy család sarja. Édesapja, gróf erdődi Pálffy Sándor (18611917), császári és királiy kamarás, Radeczkyhuszárezred kapitány, országgyűlési képviselő, édesanyja, gróf németújvári Batthyány Erzsébet (18751954).[3] Öccse, Pálffy József a Magyar Élet Pártja színeiben többször volt képviselő, tevékeny szerepet játszott a Győr vármegyei folyószabályozásokban, illetve több gazdaszervezetben is részt vett.

Tanulmányait a kalksburgi és a kalocsai jezsuita gimnáziumban végezte. A pozsonyi tudományegyetemen jogi abszolutóriumot nyert. 1913-1921 között katonáskodott. A Ludovikán végzett hivatásos tisztként, 1919-ben a Károlyi Gyula vezette szegedi ellenforradalmi kormány és a megszálló francia hadsereg között közvetített összekötőként. 1920-as leszerelése után egy ideig Csehszlovákiához került felvidéki birtokain gazdálkodott, majd Magyarországon vásárolt 700 holdnyi földet. A nagy gazdasági világválság során tönkrement, és a szélsőséges eszmék felé fordult.

1932-ben lépett Meskó Zoltán Nemzeti Szocialista Földmíves- és Munkáspártjába, melynek győri szervezetét vezette. 1933-ban jelentette meg „Szemelvények a nemzeti szocializmus eszmeköréből” c. művét, majd az év novemberében kilépett, és Egyesült Nemzeti Szocialista Párt (olykor hozzátéve: ENSZP, Nyilaskeresztes Front) néven mérsékeltebb szervezetet hozott létre, mely együtt kívánt működni Gömbös Gyula kormányával, és deklaráltan alkotmányos irányelvek mentén politizált. Pálffy, aki a Dunántúlon komoly szervezési sikereket ért el, Zalában és Debrecen környékén keresett szövetségeseket. 1939-ben pártja 11 parlamenti székhez jutott a választásokon, ő maga azonban még abban az évben elvesztette mandátumát.

1940-ben pártja egyesült a Szálasi Ferenc vezette Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalommal, de 1941-ben már kilépett, és támogatóival együtt belépett az Imrédy Béla alapította Magyar Megújulás Pártjába. A második világháború során feltétlen németbarátságot tanúsított, jó kapcsolatokat ápolt az SS-szel, és rendszeresen publikált antiszemita lapokban.

1944. március 19. után az SS tárgyalni kezdett a csepeli Weiss Manfréd Művek és más, zsidó tulajdonban lévő magyar iparvállalatok átruházásáról, a tulajdonosok külföldre (Portugáliába) juttatása fejében. Az aláírt szerződés végrehajtásának megakadályozására (a magyar vállalkozói vagyon megóvása céljából) Horthy május 22-én Imrédyt, a nácik bizalmi emberét gazdasági csúcsminiszterré nevezte ki. Augusztus 7-én a Parlamentben az SS a Baky és Pálffy által vezetett nyilas képviselőcsoport aktív közreműködésével megbuktatta Imrédyt, és 17-én Reményi-Schneller pénzügyminiszter segítségével az új kormánnyal jóváhagyatta az átruházási szerződést.

1944. október 15-én a megalakuló Nemzeti Összefogás Kormányában földművelésügyi miniszteri posztot vállalt, illetve ismét belépett a Nyilaskeresztes Pártba.

A háború után a Népbíróságok Országos Tanácsa halálra ítélte, és 1946. március 2-án kivégezték.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Halálesete bejegyezve a Bp. V. ker. állami halotti akv. 154/1946. folyószáma a alatt.
  3. genealogy.eu Pálffy family 04

IrodalomSzerkesztés

  • Ungváry Krisztián: Fekete lexikon. 43 nyilas életút, in: Rubicon 2004/11, pp. 12-17.
  • Vonyó József: Össze nem növő gyökerek. Jobboldali radikalizmus Magyarországon a hungarizmus előtt, in: Rubicon 2004/11, pp. 44-51.
  • Szinai Miklós – Szűcs László (szerkesztők): Horthy Miklós titkos iratai, Budapest, Kossuth kiadó, 1963.
  • Karsai László – Szinai Miklós: A Weiss Manfréd-vagyon német kézbe kerülésének története, Századok 1961–1, 4, 5. számok.

Külső hivatkozásokSzerkesztés