Főmenü megnyitása

Pálinkás Gyula

magyar vegyész, szőlészeti és borászati kutató

Pálinkás Gyula (Cegléd, 1883. november 21. – Budapest, 1957. január 3.) vegyész, szőlészeti és borászati kutató.

ÉletrajzaSzerkesztés

Cegléden született 1883. november 21-én. Vegyész technológus képzettséget szerzett. 1905-től Körmöcbányán a Kossuth-majolikagyár, majd a Nasici Tanningyár vegyésze volt, 1908-tól 1940-ig a Központi Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézetben dolgozott. 1910-től 1940-ig a Borászati Lapok belső munkatársa volt. 1940-től 1944-ig pedig főszerkesztője. 1945 és 1948 között a Magyar Bor és Gyümölcs felelős szerkesztője, 1949-től 1952-ig az Állami Borforgalmi Vállalat budafoki laboratóriumának vezetője, majd a Szőlészeti Kutató Intézet kutatója haláláig.

MunkásságaSzerkesztés

Sokoldalú szakember és kiváló szakgrafikus volt. Elkészítette Magyarország részletes szőlészeti térképét, a szőlészet világtérképét, a szőlőbetegségek színes tábláit. A hazai borkősavgyártás, mustsűrítés technológiájának, a Malligand-rendszerű bor-alkoholmérő hazai gyártásának kidolgozója. Megszerkesztette a borextraktmérőt, aszúmérőt, új rendszerű mustfokolót, logaros alkoholtáblázatot, mustfok – szeszfok átszámítási mércét.

Több kísérletét Istvánffi Gyulával együtt végezte.

Főbb munkáiSzerkesztés

  • Tanulmányok a szőlő peronoszpórájáról (Istvánffi Gyulával, Budapest, 1914, franciául is)
  • A szőlő peronoszporája (Budapest, 1941)
  • Szőlészeti és Borászati Zsebkönyv (Budapest, 1942)
  • Borászati kémia (Budapest, 1954)

ForrásokSzerkesztés

  • Magyar Életrajzi Lexikon