Párizs–Roubaix-kerékpárverseny
A Párizs–Roubaix (francia nyelven: Paris-Roubaix) egy országúti kerékpárverseny, egyike az öt Monumentumnak, az öt legnagyobb presztízzsel rendelkező egynapos versenynek. A rossz minőségű, macskaköves (ún. pavé) utak, és a gyakran hideg, esős észak-franciaországi időjárás által teremtett embertelen körülményei a legnevezetesebb és legnehezebb egynapos versennyé tették.[1] Az Amaury Sport Organisation szervezi, akik többek között a Tour de France-ért is felelősek.
| Párizs–Roubaix (Az Észak Pokla A klasszikusok királynője A húsvéti verseny) | |
 | |
| A Párizs–Roubaix egyik jellemző szakasza | |
 2021-es Párizs–Roubaix | |
| Címvédő |  Sonny Colbrelli (2021) |
| Legtöbb győzelem | .svg){kind=small} Tom Boonen és Roger de Vlaeminck (4) |
| Adatok | |
| Sportág | országútikerékpár-versenyzés |
| Kontinens | Európa |
| Ország | Észak-Franciaország |
| Időpont | április első fele (egynapos verseny) |
| Alapítva | 1896 |
| Első esemény | 1896 (győztes: .svg){kind=small} Josef Fischer) |
| Eddigi események száma | 116 (2021) |
| Utolsó esemény | 2021-es Párizs–Roubaix |
| Honlap | letour.fr |
Történet szerkesztés
A Párizs–Roubaix az egyik legrégebbi kerékpárverseny, először 1896-ban rendezték meg, azóta csak a világháborúk idején maradt el. Az ötlet két Roubaix-i gyárostól, Théo Vienne-től és Maurice Péreztől származott, akik az akkor még nevezetesebb Bordeaux-Párizs felkészülési versenyének szánták. Az utat végül egy francia újság szerkesztője dolgozta ki.[2] Az első versenyt április 19-én rendezték meg, innen kapta az egyik becenevét : La Pascale, azaz a Húsvét. Összesen 188-an álltak rajthoz Párizsban a majdnem 300 kilométeres versenyen.
A legnépszerűbb beceneve, a l'enfer du Nord, azaz az Észak Pokla, akkor ragadt rá, amikor a verseny az első világháború után az egykori frontvonalakon futott, a romok és kráterek között.[3] Eredetileg a verseny Párizs és a Roubaixben található velodrom között folyt, 1966-ban áttették a rajtot Chantillybe, 50 km-re Párizstól északra. 1977-től indul a mai helyéről Compiègne-ből, Párizstól 80 km-re északra. Az útvonal évről évre változik, ahogy az utakat újítják fel, a szervezőknek újabb elhanyagolt szakaszokat kell keresni, hogy a verseny ne veszítsen nehézségéből.
Az UCI Országúti Világkupa harmadik versenye volt, majd az UCI ProTour bevezetése után, annak része lett 2005-től 2007-ig. 2008-ban nem vették be a ProTour naptárba a szervezők és a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) nézeteltérései miatt.
A Párizs–Roubaix különlegessége, hogy a győztes a szokásos mutatós trófeák helyett egy kockakövet kap az útról, ennek ellenére ez az egyik legnagyobb eszmei értékkel bíró díj a kerékpárosok között.
Kizárások és viták szerkesztés
1936-ban a belga Romain Maes és a francia Georges Speicher sprintelt a győzelemért. Szemmel láthatólag a belga nyert, de a győzelmet Speichernek adták, a flamand szurkolók nagy felháborodására.[4]
Az 1949-es verseny végeredményének megállapításához több hónap és két nemzetközi konferencia kellett. André Mahé ért először célba, de útközben a versenybírók rossz felé irányították és más úton ment be a velodromba. Mahét hirdették ki győztesként, a második helyen az olasz Serse Coppi ért be, aki a híres Fausto Coppi testvére volt. Hónapokkal később a tiltakozások hatására Coppit is jogos győztesnek fogadták el, tehát a versenynek két győztese lett.
Többször történtek kizárások is. 1930-ban a francia Jean Maréchal győzelmét elvették és visszaminősítették 2. helyezettnek, miután az eredetileg második, belga Julien Vervaeckét belökte egy gödörbe verseny közben. 1934-ben Roger Lapébie-t kerékpárcsere miatt zárták ki, ami akkor nem volt megengedett a verseny alatt. Miután rájöttek, hogy a kerékpárjáról hiányzik a verseny elején felragasztott matrica, a második helyezett Gaston Rebry-t hirdették ki győztesként. A 2006-os versenyen három versenyzőt is kizártak: a belga Leif Hostét és Peter van Petegemet, valamint az orosz Vlagyimir Guszevet. A versenyt Fabian Cancellara nyerte és ők érkeztek be mögötte 2., 3. és 4. helyen, de mivel átkeltek egy lezárt vasúti átkelőn, miközben a többiek megvárták a vonatot, ezért az eredményüket törölték. Tom Boonen és Alessandro Ballan kerültek fel a dobogóra Cancellara mögött, aki még a lezárás előtt átért a síneken. A győzelme viszont nem ezen múlott, már ekkor elegendő előnyt szedett össze ahhoz, hogy az üldözői ne érjék utol.
Az útvonal szerkesztés
A verseny 260 km hosszú, Compiègne-ből indul és a Roubaix-i velodromba érkezik be. Az út Franciaország egykori szénbányász vidékeinek rossz minőségű, egyenetlenül macskakövezett földútjain is halad, általában több, mint 50 kilométeren át. A kerékpárosok a verseny végére sárosan, szétrázatva érkeznek meg Roubaix-ba. Gyakran fordulnak elő defektek, bukások. A kerékpárok vázát is az átlagosnál jobban megterheli az út, nem ritkák a letört kormányok, nyergek miatti kerékpárcserék.
Az utak minőségének javulása a 20. század során fenyegette a Párizs–Roubaix karakterisztikájának fennmaradását, a legtöbb macskaköves utat újraburkolták, vagy lezárták. 1965-ben már csak 22 km-t tettek meg pavén. Ezért 1968-ban a rendezők elkezdtek új szakaszokat keresni, így jutottak a Valenciennes-be vezető utakra, ahol még mindig megtalálható volt a macskaköves burkolat. Itt találtak rá a Trouée d'Arenbergre is, ami később a verseny szimbolikus részévé vált.[5] Ez egy 2400 méter hosszú, különösen rossz minőségű útszakasz egy erdőben Wallers mellett. Különlegességét az erdei klímának köszönheti. Ha a verseny többi szakaszán egyébként napos, meleg idő van, itt akkor is hideg az idő, az utak csúszósak, vizesek. Általában itt történik a legtöbb bukás a versenyen. Többek között a többszörös győztes Johan Museeuw is majdnem elvesztette egyik lábát itt egy esés következtében.
A macskaköves szektorok szerkesztés
A rendezők osztályozzák a különböző szakaszokat hossz, útminőség és a versenyben lévő helye alapján.[6]
| Szakasz | Név | Kilométer | Hossz (méterben) | Kategória |
|---|---|---|---|---|
| 28 | Troisvilles | 98 | 2200 | 3 |
| 27 | Viesly | 104 | 1800 | 3 |
| 26 | Quievy | 106,5 | 3700 | 4 |
| 25 | Saint-Python | 111,5 | 1500 | 2 |
| 24 | Vertain | 119 | 2000 | 3 |
| 23 | Capelle-sur-Ecaillon – Le Buat | 126 | 1700 | 3 |
| 22 | Verchain-Maugré – Quérénaing | 138 | 1600 | 3 |
| 21 | Querenaing – Maing | 141 | 2500 | 3 |
| 20 | Monchaux-sur-Ecaillon | 144 | 1600 | 3 |
| 19 | Haveluy | 155,5 | 2500 | 4 |
| 18 | Trouée d'Arenberg | 163,5 | 2400 | 5 |
| 17 | Wallers – Hélesmes | 170 | 1600 | 4 |
| 16 | Hornaing – Wandignies | 176,5 | 3700 | 3 |
| 15 | Warlaing – Brillon | 184 | 2400 | 3 |
| 14 | Tilloy – Sars-et-Rosières | 187,5 | 2400 | 3 |
| Szakasz | Név | Kilométer | Hossz (méterben) | Kategória |
|---|---|---|---|---|
| 13 | Beuvry-la-Forêt – Orchies | 194 | 1400 | 3 |
| 12 | Orchies | 199 | 1700 | 3 |
| 11 | Auchy-lez-Orchies – Bersée | 205 | 1200 | 2 |
| 10 | Mons-en-Pévèle | 210,5 | 3000 | 5 |
| 9 | Mérignies – Pont-à-Marcq | 216,5 | 700 | 2 |
| 8 | Pont-Thibaut | 219,5 | 1400 | 3 |
| 7 | Templeuve l’Epinette Le Moulin de Vertain |
225 225,5 |
200 500 |
1 2 |
| 6 | Cysoing – Bourghelles Bourghelles – Wannehain |
232 234,5 |
1300 1100 |
4 4 |
| 5 | Camphin-en-Pévèle | 239 | 1800 | 4 |
| 4 | Le Carrefour de l’Arbre | 242 | 2100 | 5 |
| 3 | Gruson | 244 | 1100 | 2 |
| 2 | Hem | 251 | 1400 | 1 |
| 1 | Roubaix | 257,5 | 300 | 1 |
Rekordok szerkesztés
A leggyorsabb versenyt a holland Peter Post futotta, aki 1964-ben 45.129 km/h-s átlagsebességgel nyerte meg a versenyt. Legtöbbször a belga Roger De Vlaeminck és Tom Boonen nyert, akik négyszer állhattak a dobogó tetején. Háromszoros győztesek Octave Lapize, Gaston Rebry, Rik van Looy, Eddy Merckx, Francesco Moser és Johan Museeuw. A legsikeresebb nemzet Belgium 54 győzelemmel, a második Franciaország 30-cal. A legtöbb versenyt a belga Raymond Impanis fejezte be: összesen 16-szor ért célba. A legidősebb győztes Gilbert Duclos-Lassalle, aki 38 évesen nyerte meg a versenyt. A legnagyobb különbségű győzelmet Eddy Merckx aratta: 1970-ben 5 perc 20 másodpercet vert a második helyezettre.
Dobogósok szerkesztés
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Cikk a Párizs-Roubaix-ről
- ↑ A Párizs-Roubaix története
- ↑ http://www.cyclingnews.com/road/2006/apr06/roubaix06/
- ↑ 1936-os Párizs-Roubaix
- ↑ http://www.cyclingnews.com/road/2004/worldcup04/roubaix04/?id=tales
- ↑ http://www.letour.fr/2007/PRX/LIVE/us/100/communique.html
- ↑ (fr) Souvenirs d'un Paris-Roubaix mythique : 1996, le triplé Mapei et l'inégalable Raymond Devos, eurosport.fr, 2020. április 10..
- ↑ (fr) Paris-Roubaix 2018 : Sagan "J'ai attaqué au bon moment", sport.francetvinfo.fr, 2018. április 8..
Források szerkesztés
- Rajongói oldal Archiválva 2023. augusztus 14-i dátummal a Wayback Machine-ben (franciául)
- A macskaköves szektorok részletes leírása