Párizs–Roubaix-kerékpárverseny

országúti kerékpárverseny

A Párizs–Roubaix (francia nyelven: Paris-Roubaix) egy országúti kerékpárverseny, egyike az öt "Monumentum"-nak, az öt legnagyobb presztízzsel rendelkező egynapos versenynek. A rossz minőségű, macskaköves (ún. pavé) utak, és a hideg, gyakran esős északi időjárás által teremtett embertelen körülményei a legnevezetesebb és legnehezebb egynapos versennyé tették.[1] Az Amaury Sport Organisation szervezi, akik többek között a Tour de France-ért is felelősek.

Párizs–Roubaix
(Az Észak Pokla
A klasszikusok királynője
A húsvéti verseny)
A Párizs–Roubaix egyik jellemző szakasza
A Párizs–Roubaix egyik jellemző szakasza

Sports current event.svg 2019-es Párizs–Roubaix
CímvédőBelgium Philippe Gilbert (2019)
Legtöbb győzelemBelgium Tom Boonen és Belgium Roger de Vlaeminck (4)
Adatok
Sportág országútikerékpár-versenyzés
KontinensEurópa
OrszágÉszak-Franciaország
Időpontáprilis első fele (egynapos verseny)
Alapítva1896
Első esemény1896 (győztes: Flag of Germany (1867–1919).svg Josef Fischer)
Eddigi események száma117 (2019)
Utolsó esemény2019-es Párizs–Roubaix

Honlapletour.fr

TörténetSzerkesztés

A Párizs–Roubaix az egyik legrégebbi kerékpárverseny, először 1896-ban rendezték meg, azóta csak a világháborúk idején maradt el. Az ötlet két Roubaix-i gyárostól, Théo Vienne-től és Maurice Péreztől származott, akik az akkor még nevezetesebb Bordeaux-Párizs felkészülési versenyének szánták. Az utat végül egy francia újság szerkesztője dolgozta ki.[2] Az első versenyt április 19-én rendezték meg, innen kapta az egyik becenevét : La Pascale, azaz a Húsvét. Összesen 188-an álltak rajthoz Párizsban a majdnem 300 kilométeres versenyen.

 
A befutó Roubaix-ban

A legnépszerűbb beceneve, a l'enfer du Nord, azaz az Észak Pokla, akkor ragadt rá, amikor a verseny az első világháború után az egykori frontvonalakon futott, a romok és kráterek között.[3] Eredetileg a verseny Párizs és a Roubaixben található velodrom között folyt, 1966-ban áttették a rajtot Chantillybe, 50 km-re Párizstól északra. 1977-től indul a mai helyéről Compiègne-ből, Párizstól 80 km-re északra. Az útvonal évről évre változik, ahogy az utakat újítják fel, a szervezőknek újabb elhanyagolt szakaszokat kell keresni, hogy a verseny ne veszítsen nehézségéből.

Az UCI Országúti Világkupa harmadik versenye volt, majd az UCI ProTour bevezetése után, annak része lett 2005-től 2007-ig. 2008-ban nem vették be a ProTour naptárba a szervezők és a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) nézeteltérései miatt.

A Párizs–Roubaix különlegessége, hogy a győztes a szokásos mutatós trófeák helyett egy kockakövet kap az útról, ennek ellenére ez az egyik legnagyobb eszmei értékkel bíró díj a kerékpárosok között.

Kizárások és vitákSzerkesztés

1936-ban a belga Romain Maes és a francia Georges Speicher sprintelt a győzelemért. Szemmel láthatólag a belga nyert, de a győzelmet Speichernek adták, a flamand szurkolók nagy felháborodására.[4]

Az 1949-es verseny végeredményének megállapításához több hónap és két nemzetközi konferencia kellett. André Mahé ért először célba, de útközben a versenybírók rossz felé irányították és más úton ment be a velodromba. Mahét hirdették ki győztesként, a második helyen az olasz Serse Coppi ért be, aki a híres Fausto Coppi testvére volt. Hónapokkal később a tiltakozások hatására Coppit is jogos győztesnek fogadták el, tehát a versenynek két győztese lett.

Többször történtek kizárások is. 1930-ban a francia Jean Maréchal győzelmét elvették és visszaminősítették 2. helyezettnek, miután az eredetileg második, belga Julien Vervaeckét belökte egy gödörbe verseny közben. 1934-ben Roger Lapébie-t kerékpárcsere miatt zárták ki, ami akkor nem volt megengedett a verseny alatt. Miután rájöttek, hogy a kerékpárjáról hiányzik a verseny elején felragasztott matrica, a második helyezett Gaston Rebry-t hirdették ki győztesként. A 2006-os versenyen három versenyzőt is kizártak: a belga Leif Hostét és Peter van Petegemet, valamint az orosz Vlagyimir Guszevet. A versenyt Fabian Cancellara nyerte és ők érkeztek be mögötte 2., 3. és 4. helyen, de mivel átkeltek egy lezárt vasúti átkelőn, miközben a többiek megvárták a vonatot, ezért az eredményüket törölték. Tom Boonen és Alessandro Ballan kerültek fel a dobogóra Cancellara mögött, aki még a lezárás előtt átért a síneken. A győzelme viszont nem ezen múlott, már ekkor elegendő előnyt szedett össze ahhoz, hogy az üldözői ne érjék utol.

Az útvonalSzerkesztés

 
Macskaköves út Lille környékén

A verseny 260 km hosszú, Compiègne-ből indul és a Roubaix-i velodromba érkezik be. Az út Franciaország egykori szénbányász vidékeinek rossz minőségű, egyenetlenül macskakövezett földútjain is halad, általában több, mint 50 kilométeren át. A kerékpárosok a verseny végére sárosan, szétrázatva érkeznek meg Roubaix-ba. Gyakran fordulnak elő defektek, bukások. A kerékpárok vázát is az átlagosnál jobban megterheli az út, nem ritkák a letört kormányok, nyergek miatti kerékpárcserék.

Az utak minőségének javulása a XX. század során fenyegette a Párizs–Roubaix karakterisztikájának fennmaradását, a legtöbb macskaköves utat újraburkolták, vagy lezárták. 1965-ben már csak 22 km-t tettek meg pavén. Ezért 1968-ban a rendezők elkezdtek új szakaszokat keresni, így jutottak a Valenciennes-be vezető utakra, ahol még mindig megtalálható volt a macskaköves burkolat. Itt találtak rá a Trouée d'Arenbergre is, ami később a verseny szimbolikus részévé vált.[5] Ez egy 2400 méter hosszú, különösen rossz minőségű útszakasz egy erdőben Wallers mellett. Különlegességét az erdei klímának köszönheti. Ha a verseny többi szakaszán egyébként napos, meleg idő van, itt akkor is hideg az idő, az utak csúszósak, vizesek. Általában itt történik a legtöbb bukás a versenyen. Többek között a többszörös győztes Johan Museeuw is majdnem elvesztette egyik lábát itt egy esés következtében.

A macskaköves szektorokSzerkesztés

A rendezők osztályozzák a különböző szakaszokat hossz, útminőség és a versenyben lévő helye alapján.[6]

Szakasz Név Kilométer Hossz (méterben) Kategória
28 Troisvilles 98 2200 3
27 Viesly 104 1800 3
26 Quievy 106,5 3700 4
25 Saint-Python 111,5 1500 2
24 Vertain 119 2000 3
23 Capelle-sur-Ecaillon – Le Buat 126 1700 3
22 Verchain-Maugré – Quérénaing 138 1600 3
21 Querenaing – Maing 141 2500 3
20 Monchaux-sur-Ecaillon 144 1600 3
19 Haveluy 155,5 2500 4
18 Trouée d'Arenberg 163,5 2400 5
17 Wallers – Hélesmes 170 1600 4
16 Hornaing – Wandignies 176,5 3700 3
15 Warlaing – Brillon 184 2400 3
14 Tilloy – Sars-et-Rosières 187,5 2400 3
Szakasz Név Kilométer Hossz (méterben) Kategória
13 Beuvry-la-Forêt – Orchies 194 1400 3
12 Orchies 199 1700 3
11 Auchy-lez-Orchies – Bersée 205 1200 2
10 Mons-en-Pévèle 210,5 3000 5
9 Mérignies – Pont-à-Marcq 216,5 700 2
8 Pont-Thibaut 219,5 1400 3
7 Templeuve l’Epinette
Le Moulin de Vertain
225
225,5
200
500
1
2
6 Cysoing – Bourghelles
Bourghelles – Wannehain
232
234,5
1300
1100
4
4
5 Camphin-en-Pévèle 239 1800 4
4 Le Carrefour de l’Arbre 242 2100 5
3 Gruson 244 1100 2
2 Hem 251 1400 1
1 Roubaix 257,5 300 1


 
A Trouée d'Arenberg (2008)

RekordokSzerkesztés

A leggyorsabb versenyt a holland Peter Post futotta, aki 1964-ben 45.129 km/h-s átlagsebességgel nyerte meg a versenyt. Legtöbbször a belga Roger De Vlaeminck és Tom Boonen nyert, akik négyszer állhattak a dobogó tetején. Háromszoros győztesek Octave Lapize, Gaston Rebry, Rik van Looy, Eddy Merckx, Francesco Moser és Johan Museeuw. A legsikeresebb nemzet Belgium 54 győzelemmel, a második Franciaország 30-cal. A legtöbb versenyt a belga Raymond Impanis fejezte be: összesen 16-szor ért célba. A legidősebb győztes Gilbert Duclos-Lassalle, aki 38 évesen nyerte meg a versenyt. A legnagyobb különbségű győzelmet Eddy Merckx aratta: 1970-ben 5 perc 20 másodpercet vert a második helyezettre.


DobogósokSzerkesztés

 ÉvGyőztesMásodikHarmadik
1896  Josef Fischer  Charles Meyer  Maurice Garin
1897  Maurice Garin  Mathieu Cordang  Michel Frédérick
1898  Maurice Garin  Auguste Stéphane  Édouard Wattelier
1899  Albert Champion  Paul Bor  Ambroise Garin
1900  Émile Bouhours  Josef Fischer  Maurice Garin
1901  Lucien Lesna  Ambroise Garin  Lucien Itsweire
1902  Lucien Lesna  Édouard Wattelier  Ambroise Garin
1903  Hippolyte Aucouturier  Claude Chapperon  Louis Trousselier
1904  Hippolyte Aucouturier  César Garin  Lucien Pothier
1905  Louis Trousselier  René Pottier  Henri Cornet
1906  Henri Cornet  Marcel Cadolle  René Pottier
1907  Georges Passerieu  Cyrille van Hauwaert  Louis Trousselier
1908  Cyrille van Hauwaert  Georges Lorgeou  François Faber
1909  Octave Lapize  Louis Trousselier  Jules Masselis
1910  Octave Lapize  Cyrille van Hauwaert  Eugène Christophe
1911  Octave Lapize  Alphonse Charpiot  Cyrille van Hauwaert
1912  Charles Crupelandt  Gustave Garrigou  Maurice Leturgie
1913  François Faber  Charles Deruyter  Charles Crupelandt
1914  Charles Crupelandt  Louis Luguet  Louis Mottiat
1919  Henri Pélissier  Philippe Thys  Honoré Barthélémy
1920  Paul Deman  Eugène Christophe  Lucien Buysse
1921  Henri Pélissier  Francis Pélissier  Léon Scieur
1922  Albert Dejonghe  Jean Rossius  Émile Masson
1923  Heinrich Suter  René Vermandel  Félix Sellier
1924  Jules Van Hevel  Maurice Ville  Félix Sellier
1925  Félix Sellier  Pietro Bestetti  Jules Van Hevel
1926  Julien Delbecque  Gustaaf Van Slembrouck  Gaston Rebry
1927  Georges Ronsse  Joseph Curtel  Charles Pélissier
1928  André Leducq  Georges Ronsse  Charles Meunier
1929  Charles Meunier  Georges Ronsse  Aimé Deolet
1930  Julien Vervaecke  Jean Maréchal  Antonin Magne
1931  Gaston Rebry  Charles Pélissier  Émile Decroix
1932  Romain Gijssels  Georges Ronsse  Herbert Sieronski
1933  Sylvère Maes  Julien Vervaecke  Léon Le Calvez
1934  Gaston Rebry  Jean Wauters  Frans Bonduel
1935  Gaston Rebry  André Leducq  Jean Aerts
1936  Georges Speicher  Romain Maes  Gaston Rebry
1937  Jules Rossi  Albert Hendrickx  Noël Declercq
1938  Lucien Storme  Louis Hardiquest  Marcel Van Houtte
1939  Émile Masson  Marcel Kint  Roger Lapébie
1943  Marcel Kint  Jules Lowie  Louis Thiétard
1944  Maurice Desimpelaere  Jules Rossi  Louis Thiétard
1945  Paul Maye  Lucien Teisseire  Kléber Piot
1946  Georges Claes  Louis Gauthier  Lucien Vlaemynck
1947  Georges Claes  Adolph Verschueren  Louis Thiétard
1948  Rik Van Steenbergen  Émile Idée  Georges Claes
1949  Serse Coppi
  André Mahé
  Frans Leenen
1950  Fausto Coppi  Maurice Diot  Fiorenzo Magni
1951  Antonio Bevilacqua  Louison Bobet  Rik Van Steenbergen
1952  Rik Van Steenbergen  Fausto Coppi  André Mahé
1953  Germain Derycke  Donato Piazza  Wout Wagtmans
1954  Raymond Impanis  Stan Ockers  Marcel Rijckaert
1955  Jean Forestier  Fausto Coppi  Louison Bobet
1956  Louison Bobet  Fred De Bruyne  Jean Forestier
1957  Fred De Bruyne  Rik Van Steenbergen  Leon Vandaele
1958  Leon Vandaele  Miguel Poblet  Rik Van Looy
1959  Noël Foré  Gilbert Desmet  Marcel Janssens
1960  Pino Cerami  Tino Sabbadini  Miguel Poblet
1961  Rik Van Looy  Marcel Janssens  René Vanderveken
1962  Rik Van Looy  Emile Daems  Frans Schoubben
1963  Emile Daems  Rik Van Looy  Jan Janssen
1964  Peter Post  Benoni Beheyt  Yvo Molenaers
1965  Rik Van Looy  Edward Sels  Willy Vannitsen
1966  Felice Gimondi  Jan Janssen  Gustaaf De Smet
1967  Jan Janssen  Rik Van Looy  Rudi Altig
1968  Eddy Merckx  Herman Van Springel  Walter Godefroot
1969  Walter Godefroot  Eddy Merckx  Willy Vekemans
1970  Eddy Merckx  Roger De Vlaeminck  Eric Leman
1971  Roger Rosiers  Herman Van Springel  Marino Basso
1972  Roger De Vlaeminck  André Dierickx  Barry Hoban
1973  Eddy Merckx  Walter Godefroot  Roger Rosiers
1974  Roger De Vlaeminck  Francesco Moser  Marc Demeyer
1975  Roger De Vlaeminck  Eddy Merckx  André Dierickx
1976  Marc Demeyer  Francesco Moser  Roger De Vlaeminck
1977  Roger De Vlaeminck  Willy Teirlinck  Freddy Maertens
1978  Francesco Moser  Roger De Vlaeminck  Jan Raas
1979  Francesco Moser  Roger De Vlaeminck  Hennie Kuiper
1980  Francesco Moser  Gilbert Duclos-Lassalle  Dietrich Thurau
1981  Bernard Hinault  Roger De Vlaeminck  Francesco Moser
1982  Jan Raas  Yvon Bertin  Gregor Braun
1983  Hennie Kuiper  Gilbert Duclos-Lassalle  Francesco Moser
1984  Sean Kelly  Rudy Rogiers  Alain Bondue
1985  Marc Madiot  Bruno Wojtinek  Sean Kelly
1986  Sean Kelly  Rudy Dhaenens  Adrie van der Poel
1987  Eric Vanderaerden  Patrick Versluys  Rudy Dhaenens
1988  Dirk Demol  Thomas Wegmüller  Laurent Fignon
1989  Jean-Marie Wampers  Dirk De Wolf  Edwig Van Hooydonck
1990  Eddy Planckaert  Steve Bauer  Edwig Van Hooydonck
1991  Marc Madiot  Jean-Claude Colotti  Carlo Bomans
1992  Gilbert Duclos-Lassalle  Olaf Ludwig  Johan Capiot
1993  Gilbert Duclos-Lassalle  Franco Ballerini  Olaf Ludwig
1994  Andréi Chmil  Fabio Baldato  Franco Ballerini
1995  Franco Ballerini  Andréi Chmil  Johan Museeuw
1996  Johan Museeuw[7]  Gianluca Bortolami  Andrea Tafi
1997  Frédéric Guesdon  Jo Planckaert  Johan Museeuw
1998  Franco Ballerini  Andrea Tafi  Wilfried Peeters
1999  Andrea Tafi  Wilfried Peeters  Tom Steels
2000  Johan Museeuw  Peter Van Petegem  Erik Zabel
2001  Servais Knaven  Johan Museeuw  Romāns Vainšteins
2002  Johan Museeuw  Steffen Wesemann  Tom Boonen
2003  Peter Van Petegem  Dario Pieri  Vjacseszlav Jekimov
2004  Magnus Bäckstedt  Tristan Hoffman  Roger Hammond
2005  Tom Boonen  George Hincapie  Juan Antonio Flecha
2006  Fabian Cancellara  Tom Boonen  Alessandro Ballan
2007  Stuart O'Grady  Juan Antonio Flecha  Steffen Wesemann
2008  Tom Boonen  Fabian Cancellara  Alessandro Ballan
2009  Tom Boonen  Filippo Pozzato  Thor Hushovd
2010  Fabian Cancellara  Thor Hushovd  Juan Antonio Flecha
2011  Johan Vansummeren  Fabian Cancellara  Maarten Tjallingii
2012  Tom Boonen  Sébastien Turgot  Alessandro Ballan
2013  Fabian Cancellara  Sep Vanmarcke  Niki Terpstra
2014  Niki Terpstra  John Degenkolb  Fabian Cancellara
2015  John Degenkolb  Zdeněk Štybar  Greg Van Avermaet
2016  Mathew Hayman  Tom Boonen  Ian Stannard
2017  Greg Van Avermaet  Zdeněk Štybar  Sebastian Langeveld
2018  Peter Sagan[8]  Silvan Dillier  Niki Terpstra
2019  Philippe Gilbert  Nils Politt  Yves Lampaert
2020Törölve
2021

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés