Főmenü megnyitása

A Párizsi udvar egy historizáló stílusú lakó- és irodaház Budapest V. kerületében, a Ferenciek terén. Eredetileg a Belvárosi Takarékpénztár székháza volt. Ennek földszinti, belső része a Párizsi udvar, ami Budapest egyetlen, máig megmaradt 20. század eleji bevásárlóudvara.

Párizsi udvar
IBUSZ-palota
Irodaház (468. számú műemlék).jpg
Korábbi nevek: Brudern-ház
Település Budapest
Cím 1053 Budapest, Ferenciek tere 10.
Építési adatok
Építés éve 19091912, vagy 1913
Rekonstrukciók évei 1960-as évek
1980-as évek
Építési stílus eklektika
Felhasznált anyagok tégla, vasbeton, üveg, porcelán
Tervező Schmahl Henrik
Építész(ek) Lipták Pál
Vállalkozó(k) Haas és Somogyi (üveg), Zsolnay porcelángyár majolika,
Róth Miksa (üveg), stb.
Hasznosítása
Tulajdonos Budapest V. kerülete
Alapadatok
Magassága29 m
Torony magassága40 m
Elhelyezkedése
Párizsi udvar (Budapest)
Párizsi udvar
Párizsi udvar
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 36″, k. h. 19° 03′ 18″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 36″, k. h. 19° 03′ 18″
A Wikimédia Commons tartalmaz Párizsi udvar témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

ElőzményekSzerkesztés

 
A jelenlegi épület helyén állt egykori „Párizsi-ház” belső üzletsora

Az egykori bankszékház helyén állt korábbi épületet Pollack Mihály tervei alapján építtette 1817-ben báró Brudern József. Ez az épület volt Magyarország egyik első, modern értelemben vett üzletháza. Pollack a hiedelem szerint az 1810 körül épült párizsi Passage des Panoramas mintájára alakította ki az üzletsori folyosót, a passzázst, ami miatt a pesti köznyelv hamar „Párisi-ház” néven kezdte emlegetni. Az eredeti Brudern-ház fénye idővel megkopott, a 19. század végi nagy városrendezések során 1883-ban előbb részben, majd a 19. század20. század fordulóján majdnem teljesen lebontották, a telket pedig 1906-ban megvásárolta a Belvárosi Takarékpénztár, hogy ott építtesse fel új központját. A bank 1907. december 31-i határidővel hirdetett tervpályázatára összesen 43 pályamű érkezett.

A tervek közül az igazgatóság 1908. március 27-i ülésén hármat, Korb Flóris és Giergl Kálmán, Hübner Jenő és Mészner Sebestyén, valamint Bálint Zoltán és Jámbor Lajos terveit 6–6000, további ötöt pedig 2–2000 koronával díjazott. Közülük a vezetőség a szomszédos Klotild paloták két épületét is tervező Korb és Griegl közös munkáját tartotta a legjobbnak, a megbízást végül mégis Schmahl Henriknek adták. Megtehették, mivel előre külön kikötötték, hogy a pályázat lezárása után is szabadon választhatnak a beérkezett pályaművek közül.

Az épület felépítéseSzerkesztés

A munkálatok 1909. május 15-én kezdődtek meg, amikor minden engedély megérkezett. A Brudern-ház maradékát, illetve a telken álló többi épületet a nyár során elbontották, majd megkezdődött a tényleges építkezés.

A ház trapéz alakú saroktelekre épült, a négyből két oldalán a szomszédos épületekhez csatlakozik. Szabadon álló oldalai a Ferenciek tere és a Petőfi Sándor utca felé néznek. Schmahl az épület sarkát egyszerűen levágta és az így létrehozott „ötödik oldalon” képezte ki a főhomlokzatot és vele a bankfiók főbejáratát, amely egyenesen a bank pénztárteremébe vezetett, ahonnan a magánszéfek termébe lehetett továbbmenni. Schmahl a tervezéskor figyelembe vette a hely történelmét is, vagyis azt, hogy ott több mint 90 évig egy üzletház, a „Párisi-ház” állt. Ezt a szerepet a földszint vitte tovább „Párisi udvar” néven, amely funkcióját tekintve ugyanolyan passzázs lett, mint elődje volt. Az 1. és 2. emeletekre kerültek a pénzintézet irodái, a felsőbb szinteken pedig bérlakásokat alakítottak ki. A Petőfi Sándor utcai oldal tetőszintjén kapott helyet Uher Ödön fényképész műterme.[1]

1911-ben helyezték üzembe a lifteket, de teljesen csak Schmahl 1912-es halála után valamikor 1912-ben, vagy 1913-ban adták át, az eredetileg kitűzött határidőhöz képest jelentős csúszással.

Az épület építkezésénél számos magyar és külföldi vállalkozás működött közre. A passzázs hatszögű terét a Haas és Somogyi cég által gyártott, préselt üveg, úgynevezett luxferprizmákkal fedték le, melynek elkészítése és összeszerelése Fábián Gáspár beszámolója szerint másfél évet vett igénybe.[2] A közkelektű vélekedéssel szemben a Párizsi udvar kerámia burkolatú homlokzata csak részben származik a Zsolnay gyárból, jórészt németországi gyárak szállították le azokat. A 2. emelet előtt húzódó erkély és az alatta levő homlokzati sáv elemei készültek csak a pécsi gyárban. Schmahl a szállítások akadozása miatt 1909-1910 telén Németországba utazott, ahol beszállítókat keresett. Szintén külföldi a beszállítók közé tartozott a Villeroy & Boch cég, akik a pénztárcsarnok fajanszmunkáit és a passzázs padlóburkolatát készítették.[3]

Az épület további sorsaSzerkesztés

 
A Párizsi udvar belső szerkezete, az üvegkupolánál

A mór és gót stílust keverő historizáló eklektikus iroda- bér-, és üzletház a második világháború során nem sérült meg komolyabban, viszont a kiépülő szocialista rendszer 1949-ben a banki ingatlanvagyon részeként államosította és saját elképzelései szerint „felújította” belső tereit, átalakította lakásait. Az egykori pénztárterem eredeti pompáját szinte teljesen felszámolták, eltüntetve a Spiegel Frigyes tervei nyomán készült szecessziós enteriőrt, mielőtt 1960 tavaszán az IBUSZ birtokba nem vette.[4] Ez után hosszú ideig IBUSZ-palota néven is emlegették az épületet. A földszintre beköltöző üzletek közül az 1952-ben megnyitott és a 2015-ig működő Jégbüfé tett szert komolyabb népszerűségre.

Az 1960-as években az új Erzsébet híd építéséhez kapcsolódóan tatarozták először, majd az 1980-as években másodszor. Mindkét alkalommal érthetetlen módon tovább rombolták a díszítéseket az időközben, 1976-ban műemlékké nyilvánított épületben. Az első alkalommal bontották el a bevásárlóudvart bevilágító, üvegkupolán kívülre rejtett lámpákat és helyette utat nyitottak felfelé a természetes fénynek. A második „felújítás” során bontották el egyebek mellett a lépcsőházi csillárok üvegezését, meszelték le a lépcsőházak díszítményeit és festették feketére a réz kapaszkodókat. A különböző munkálatok ellenére a ház állaga folyamatosan pusztult, a rosszul bevilágított, sötét Párizsi udvar pedig ezzel párhuzamosan ürült ki. A Cartographia térképboltja húzta a legtovább.

A rendszerváltás utánSzerkesztés

A rendszerváltás környékére a bevásárlóudvar már gyakorlatilag üresen állt, ami azóta sem változott. 2010-ben a tulajdonos V. kerületi önkormányzat pályázaton próbálta értékesíteni a déli Klotild palotával, valamint a Szent István tér 15. szám alatti épülettel egy csomagban, amit az SCD Group nyert meg. A cég végül az elhúzódó gazdasági válságra hivatkozva kitáncolt az üzletből.

2014 nyarán az önkormányzatnak sikerült értékesíteni a házat: a vevő 2,1 milliárd Ft-ért a Mellow Mood Group projektcége, a Párizs Property Kft. lett. A tervek szerint az épületet (a vételárat is beleértve) 12 milliárd Ft-os beruházással felújítják, benne ötcsillagos szállodát, valamint éttermeket, kávézókat, üzleteket, konferenciatermet és fitneszrészleget alakítanak ki. A tervezéssel az Archikon Kft.-t bízták meg 2015 februárjában, a kivitelező kiválasztására pedig 2015 nyarán került sor.[5] 2016 tavaszán megkezdték az épület teljes körű renoválását, a Petőfi Sándor utca átmenő forgalomtól való lezárása mellett, a Jégbüfét az utca páratlan oldalára költöztetve.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Végváry Annamária: A Párisi-udvar. In: Adalékok a Belváros Történetéhez I., Budapest 1993., 196.
  2. Fábián Gáspár: Nagy magyar építészek 1., [saját kiadás], Budapest, 1936., 34.
  3. Kelecsényi Kristóf - Torma Ágnes: Schmahl Henrik (1846-1912) Egy német kőműveslegény felemelkedése a dualizmus kori Budapesten. In: Építőművészek Ybl és Lechner korában, TERC Kiadó, Budapest, 2015.,127-129
  4. Gerle János: A pénz palotái. Főpolgármesteri Hivatal, Budapest, 1994., 50.
  5. Már tervezik az ötcsillagos szállodát a Párizsi Udvarban (magyar nyelven). Index, 2015. február 10. (Hozzáférés: 2015. február 10.)

ForrásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Párizsi udvar témájú médiaállományokat.