Párkány (település)

város Szlovákiában

Párkány (szlovákul: Štúrovo Loudspeaker.svg kiejtése , németül: Gockern) város Szlovákiában, a Nyitrai kerület Érsekújvári járásában.

Párkány (Štúrovo)
Párkány látképe az esztergomi bazilikából, előtérben a dunai Mária Valéria híddal
Párkány látképe az esztergomi bazilikából, előtérben a dunai Mária Valéria híddal
Párkány címere
Párkány címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásÉrsekújvári
Rang város
Polgármester Szabó Jenő
Irányítószám 943 01
Körzethívószám 00421 (0) 36
Forgalmi rendszám NZ
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség10 524 fő (2015. dec. 31.) +/-
Népsűrűség812 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság110 m
Terület14 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Párkány (Szlovákia)
Párkány
Párkány
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 47° 47′ 57″, k. h. 18° 43′ 05″Koordináták: é. sz. 47° 47′ 57″, k. h. 18° 43′ 05″
Párkány weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Párkány témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Újkőkori leletek Párkány területéről
Párkány és Esztergom, 1664
Az elöntött Párkány az 1876-os dunai árvíz idején
Az újonnan épült híd Esztergom felől 1895-ben, mögötte a még álló hajóhíd
A 2005-ben átadott sétálóutca
A párkányi városháza (hivatalos nevén Városi Hivatal), előtte többek között a település zászlajával

FekvéseSzerkesztés

Esztergommal átellenben, a Duna bal partján fekszik. A közel 11 000 lakosú város és határa a Duna menti síkság bal oldali csücskében terül el, a Garami és Ipolyi lösztábla törésvonalának mezsgyéjén.

A várostól északkeletre a Kovácspataki-hegyek (szlovák nevén 'Burda') vulkanikus sziklái találhatók, melynek legmagasabb csúcsa a 395 m magas Keserős-hegy. A várost északnyugaton a Hegyfarok természetvédelmi terület, a helyiek bortermelő területe határolja.

Az éves átlaghőmérséklet +10,8 °C, mérsékelt szélviszonyok uralkodnak. A Duna, a Garam és az Ipoly kedvező hatással vannak a mikroklímára.

Nevének eredeteSzerkesztés

Egyes feltételezések szerint[1] a Ptolemaiosz 2. századi Geógraphiké hüphégészisz (Bevezetés a föld feltérképezésébe) című művében említett "Parka" (Πάρκα iii. 7. § 2) nevű jazig település a mai Párkány helyén feküdt, az azonosítás azonban bizonytalan. A települést a török idők előtt Kakath és Parkan néven is említik. A Kakath név a kakas főnévből származik. A törökök a települést elfoglalva várat (castellum) építettek itt és a Dsigerdelen Parkan (= zsigerlyukasztó erőd, vagyis az ellenség májába lyukat fúró vagy ékelődő erőd) nevet adták neki.

A modern etimológia szerint a török parkan szó viszont a német eredetű régi magyar, „elővár” jelentésű párkány átvétele, és így közeli rokonságban van a köznapi értelemben vett „párkány” szóval. Valószínű, hogy végső soron azonos a perzsa nyelvből származtatott „barbakán” szóval.[2]

1948-ban kényszerítve a szlovák nemzeti mozgalom vezetőjéről, Ľudovít Štúrról szlovákul Štúrovónak nevezték el – jóllehet Štúr Lajos sohasem járt Párkányban. Szlovák hírességekről elsősorban magyarlakta települések kaptak új nevet, például: BősGabčíkovo, CseklészBernolákovo, DénesdJánošíková, DiószegSládkovičovo, GútaKolárovo, GútorHamuliakovo, ÓgyallaHurbanovo, PeredTešedíkovo, SalgóSvätoplukovo, SzapPalkovičovo (azóta visszavonták), SzeteKubáňovo, TornaljaŠafárikovo (azóta visszavonták), TótmegyerPalárikovo, ÜrményMojmírovce.[3] Párkány szlovák nevéről (is) szóló és az ehhez kapcsolódó viták a rendszerváltástól napjainkig feszültséget okoznak a magyar többség és a szlovák kisebbség között.[4]

TörténeteSzerkesztés

A hely kiváló fekvése okán már az őskorban benépesült. Ezt bizonyítja a párkányi papírgyár területén feltárt hatalmas kiterjedésű újkőkori település is. A római korban Anavum néven a Limes egyik hídfője volt e helyen. Marcus Aurelius császár ezen a tájon – a Garam mellett – írta Elmélkedések című első könyvét a kvádok ellen vívott háború idején.

A garamszentbenedeki apátság 1075-ből származó – I. Géza király által kiadott – alapítólevele az első középkori írásos emlék, amely a helyet "Kakath" néven említette. Ekkor néhány révész és halász lakta az átkelőhelyet. 1189-ben a Német-római Birodalom császára – Barbarossa Frigyes – vert tábort Kakathon, útjában a Szentföld felé. 1337-ben Csanád esztergomi érsek a falu tizedének negyedét (a pap részének kivételével) az esztergomi Szent György mártír prépostságnak adományozta.[5] 1403-ban Zsigmond több más faluval együtt, mint az esztergomi érsekség birtokait a lázadások miatt lefoglalta.[6]

A középkori Kakath falu területén a török 1546-ban emelt várat, a császári hadak először 1595-ben foglalták el, de a török 1605-ben visszafoglalta. 1662. augusztus 7-én határában támadta meg Forgách Ádám érsekújvári kapitány az ellene induló török előhadat, de súlyos vereséget szenvedett. 1683. október 9-én a párkányi csata során Sobieski lengyel serege szabadította fel, a várat lerombolták, nyoma sem maradt.

Helyi hagyomány szerint 1546-tól, tehát a török hódoltság kezdetétől tartanak vásárokat. Vásártartási kiváltságlevelet 1724-ben kapott a település III. Károly királytól, amely évi négy országos vásár (Szent György, Szent Bertalan, Szent Simon és Júda, valamint Szent Luca napjain) megtartását engedélyezte Párkányban. A századok múltával ezekből csupán a híres Simon-Júda napi vásárok maradtak fenn egészen napjainkig.

1850-ben átadták rendeltetésének a Magyar Középponti Vasút Vác-pozsonyi szakaszát, amely Párkányon haladt keresztül, majd annak innen elágazó szárnyvonalait Léva és Ipolyság felé. Az 1895-ben átadott Mária Valéria híd által Párkány igazi, nagy forgalmú közlekedési csomóponttá vált. A híd változást hozott a város életébe, az Esztergommal való elemi egymásra utaltság nyitott számtalan lehetőséget mindkét város és környéke számára.
A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásának székhelye volt.

A város, különösen a Mária Valéria híd 2001-es felújítása, valamint Magyarországnak a schengeni egyezményhez történt 2007-es csatlakozása, a határellenőrzés eltörlése óta, szorosan kapcsolódik Magyarországhoz. Párkányban mindenütt érvényesül a kétnyelvűség az utcai feliratokon; a hétköznapi életben a magyar nyelv használata az elsődleges.

NépességSzerkesztés

1910-ben 3 079 lakosából 3 016 magyar (97,95%) volt.
1991-ben 13 347 lakosából 9 804 magyar (73,46%), 3 310 szlovák (24,8%), 172 cseh és 30 cigány.
2003-ban 11 410 lakosából 8 049 magyar (70,55%), 3 294 szlovák (28,9%), 137 cseh (1,2%) és 40 cigány volt. 9 037-en római katolikus vallásúak.
2011-ben 10 919 lakosából 6 624 magyar, 2 930 szlovák, 90 cseh, 21 cigány, 30 egyéb és 1 202 ismeretlen nemzetiségű.[7]

OktatásSzerkesztés

AlapiskolákSzerkesztés

  • Párkányi Ady Endre Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola
  • Párkányi Liszt Ferenc Művészeti Alapiskola (zenei és képzőművészeti tagozatokkal)
  • Speciális Alapiskola

KözépiskolákSzerkesztés

NevezetességeiSzerkesztés

  • A várost Esztergommal összekötő hajóhidat 1842-ben Kopácsy József esztergomi érsek állíttatta, a helyére épített Mária Valéria-hidat 1944-ben a visszavonuló németek felrobbantották. A hidat magyar-szlovák államközi egyezmény eredményeként 2000-2001-ben építették újjá.
  • A nyári hónapokban több ezer üdülő számára biztosít pihenést Szlovákia egyik legnagyobb termálfürdője (8 szabadtéri és fedett medencével), a 24 hektáron elterülő Vadas termálfürdő. Az 1973-ban elkezdődött kútfúrási munkálatok 39,7 °C hőmérsékletű termálvizet tártak fel.
  • Nevezetes vásárok közé tartozik a párkányi Simon-Júda-vásár. Az utóbbi évtizedekben a híres párkányi őszi nagy vásár ismét vonzóvá vált: Magyarországról is sokan mennek át, nemcsak Esztergomból, hanem távolabbi vidékekről is. Egyre több a büfésátor, a szórakozási lehetőség, az igényes kézműves és népművészeti munkák.
  • III. János lengyel király bronz lovasszobra. A szobor másfél évtizedes szervezőmunka eredményeként jött létre, melynek kezdetei Barta Gyula képzőművész és Bartusz Gyula nevéhez fűződnek. A közadakozásból emelt emlékművet a párkányi csata 325. évfordulóján, 2008 októberében avatták fel. A lengyel honvédelmi miniszter 2009-ben Arany Érdeméremmel, a külföldieknek adományozható legmagasabb honvédelmi kitüntetéssel tisztelte meg a Sobieski-szoborbizottság elnökét, Dániel Erzsébetet.[8]
  • Párkányi Városi Múzeum: várostörténeti és néprajzi gyűjtemény, időszaki kiállítások.

Híres emberekSzerkesztés

  • Itt hunyt el 1663. augusztus 9-én Esterházy György szendrői címzetes püspök.
  • Itt született 1795. május 27-én Balás Teofil Ferenc, Benedek rendi szerzetes, gimnáziumigazgató.
  • Dr. Wertner Mór a 19-20. század fordulójának magyar történész-genealógusa 1908-21 között Párkányban élt és alkotott.
  • Innen indult a magyar ifjúsági irodalom klasszikusa, Sebők Zsigmond, akinek Dörmögő Dömötöre sok nemzedék alapolvasmánya volt.
  • Itt született 1913. január 23-án és itt hunyt el 1998-ban Zahovay Ernő zeneszerző, előadóművész.
  • Itt született 1922-ben és itt hunyt el 2008-ban Barta Gyula képzőművész.
  • Itt született 1933. március 25-én és itt alkot Lábik János festőművész.
  • Itt született 1937. október 22-én Kocsis Ernő festőművész.
  • Párkánynánán született 1946. március 21-én Janiga József felvidéki magyar festő, grafikus, illusztrátor, pedagógus, „a Csallóköz festője”.
  • Itt született 1966. június 28-án Hajtman Béla szlovákiai magyar irodalmár, a lévai egyházi gimnázium igazgató tanára.
  • Itt született 1984. augusztus 6-án Tóth Zsanett szlovák válogatott kézilabdakapus.

TestvérvárosaiSzerkesztés

KéptárSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Gudmund Schütte, Ptolemy's Maps of Northern Europe, p. 101
  2. Kiss Lajos
  3. Térképszerkesztés-tervezés[halott link]
  4. Vö. Párkány - népszavazással. In: Új Szó 1994. július 8.
  5. Blazovich László-Géczi Lajos 2005: Anjou-kori oklevéltár XXI 1337. Budapest-Szeged, 112-115 No. 197.
  6. PLE, Világi Lvt, Lad. I, fasc. 22, No. 22 és 27; DLDF 248333; 248338; Fejér X/4, 217; Mályusz Elemér 1956: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) - Első rész (1400–1406). MOL kiadványai 2 - Forráskiadványok 3, 314 No. 2698-2699.
  7. [portal.statistics.sk/showdoc.do?docid=51712]
  8. Tudósítás a Szabad Újság 2009. október 7-i lapszámában.

ForrásokSzerkesztés

  • Ľudmila Kraskovská 1964: Datovanie ranohistorických a historických pamiatok mincami. Sborník SNM - História 4, 122.
  • Viera Němejcová-Pavúková 1966: Neolitische Siedlung von Štúrovo.
  • Rigler János 1980: Párkány iskolás korosztályának kereszt- és becenevei. Magyar Személynévi Adattárak 29.
  • Juraj Pavúk 1994: Štúrovo - Ein Siedlungsplatz der Kultur mit Linearkeramik und der Želiezovce-Gruppe. Nitra.
  • Beljak, J.Kolník, T. 2008: Štruktúra a vývoj germánskej osady v Štúrove. In: Droberjar, E.–Komoróczy, B.–Vachůtová, D. (edd.): Barbarská sídliště. Chronologické, ekonomické a historické aspekty jejich vývoje ve světle nových archeologických výzkumu (Archeologie barbarů 2007). Brno, 129-146.
  • J. Beljak 2009: Osada zo začiatku obdobia sťahovania národov v Štúrove v kontexte osídlenia na dolnom Pohroní. Zbor. SNM - Archeológia 19.
  • J. Beljak 2010: Germánske osídlenie v Štúrove a na dolnom Pohroní v staršej dobe rímskej. Zbor. SNM - Archeológia 20.
  • Ondrej Ožďáni 2011: Ojedinelé nálezy z doby bronzovej v Štúrove. AVANS 2008, 201-202.
  • Gerstner Ákos: Párkány kulturális öröksége és régészeti emlékei, Párkány, 2012 [1]
  • Keglevich Kristóf 2012: A garamszentbenedeki apátság története az Árpád- és az Anjou-korban (1075–1403). Szeged, 184-185.
  • Peter Ivanič 2015: Majetky opátstva v dnešnom Hronskom Beňadiku v rokoch 1075 a 1209. Studia Historica Nitriensia 19/1.
  • Ján Hunka 2016: Stredoveké mince zo Štúrova a okolia zo 6. – 16. storočia. Študijné zvesti 59.
  • Kiss Lajos: Kiss, Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai (1980). ISBN 963 05 2277 2 

További információkSzerkesztés