Wikipédia

Párkány (település)

város Szlovákiában
Disambig.svgHasonló cikkcímek és megnevezések: Párkány (egyértelműsítő lap).

Párkány (szlovákul: Štúrovo Loudspeaker.svg kiejtése✩, németül: Gockern) város Szlovákiában, a Nyitrai kerület Érsekújvári járásában.

Párkány (Štúrovo)
Látkép az esztergomi bazilikából, előtérben a Mária Valéria híddal
Látkép az esztergomi bazilikából, előtérben a Mária Valéria híddal
Párkány címere
Párkány címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásÉrsekújvári
Rang város
Polgármester

Szabó Jenő

Alpolgármester: Dominika Blaháková
Irányítószám 943 01
Körzethívószám 00421 (0) 36
Forgalmi rendszám NZ
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség9777 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség812 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság110 m
Terület14 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Párkány (Szlovákia)
Párkány
Párkány
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 47° 47′ 57″, k. h. 18° 43′ 05″Koordináták: é. sz. 47° 47′ 57″, k. h. 18° 43′ 05″
Párkány weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Párkány témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Újkőkori leletek Párkány területéről
Párkány és Esztergom, 1664
Az elöntött Párkány az 1876-os dunai árvíz idején
Az újonnan épült híd Esztergom felől 1895-ben, mögötte a még álló hajóhíd
A 2005-ben átadott sétálóutca
A párkányi városháza (hivatalos nevén Városi Hivatal), előtte többek között a település zászlajával
Árpád-házi Szent Imre herceg római katolikus templom

FekvéseSzerkesztés

Esztergommal átellenben, a Duna bal partján fekszik. A közel 11 000 lakosú város és határa a Duna menti síkság bal oldali csücskében terül el, a Garami és Ipolyi lösztábla törésvonalának mezsgyéjén.

A várostól északkeletre a Kovácspataki-hegyek (szlovák nevén 'Burda') vulkanikus sziklái találhatók, melynek legmagasabb csúcsa a 395 m magas Keserős-hegy. A várost északnyugaton a Hegyfarok természetvédelmi terület, a helyiek bortermelő területe határolja.

Az éves átlaghőmérséklet +10,8 °C, mérsékelt szélviszonyok uralkodnak. A Duna, a Garam és az Ipoly kedvező hatással vannak a mikroklímára.

Nevének eredeteSzerkesztés

Egyes feltételezések szerint[2] a Ptolemaiosz 2. századi Geógraphiké hüphégészisz (Bevezetés a föld feltérképezésébe) című művében említett „Parka” (Πάρκα iii. 7. § 2) nevű jazig település a mai Párkány helyén feküdt, az azonosítás azonban bizonytalan. A települést a török idők előtt Kakath és Parkan néven is említik. A Kakath név a kakas főnévből származik. A törökök a települést elfoglalva várat (castellum) építettek itt és a Dsigerdelen Parkan (= zsigerlyukasztó erőd, vagyis az ellenség májába lyukat fúró vagy ékelődő erőd) nevet adták neki.

A modern etimológia szerint a török parkan szó viszont a német eredetű régi magyar, „elővár” jelentésű párkány átvétele, és így közeli rokonságban van a köznapi értelemben vett „párkány” szóval. Valószínű, hogy végső soron azonos a perzsa nyelvből származtatott „barbakán” szóval.[3]

1948-ban a csehszlovák kormányzat a szlovák nemzeti mozgalom vezetőjéről, Ľudovít Štúrról szlovákul Štúrovonak nevezte el[4] (korábban Parkan volt a szlovák neve[5]) – jóllehet Štúr Lajos sohasem járt Párkányban. Szlovák hírességekről elsősorban magyarlakta települések kaptak új nevet, például: Bős → Gabčíkovo, Cseklész → Bernolákovo, Dénesd → Jánošíková, Diószeg → Sládkovičovo, Gúta → Kolárovo, Gútor → Hamuliakovo, Ógyalla → Hurbanovo, Pered → Tešedíkovo, Salgó → Svätoplukovo, Szap → Palkovičovo (azóta visszavonták), Szete → Kubáňovo, Tornalja → Šafárikovo (azóta visszavonták), Tótmegyer → Palárikovo, Ürmény → Mojmírovce.[6] Párkány szlovák nevéről (is) szóló és az ehhez kapcsolódó viták a rendszerváltástól napjainkig feszültséget okoznak a magyar többség és a szlovák kisebbség között.[7]

TörténeteSzerkesztés

A hely kiváló fekvése okán már az őskorban benépesült. Ezt bizonyítja a párkányi papírgyár területén feltárt hatalmas kiterjedésű újkőkori település is. A római korban Anavum néven a Limes egyik hídfője volt e helyen. Marcus Aurelius császár ezen a tájon – a Garam mellett – írta Elmélkedések című első könyvét a kvádok ellen vívott háború idején.

A garamszentbenedeki apátság 1075-ből származó – I. Géza király által kiadott – alapítólevele az első középkori írásos emlék, amely a helyet "Kakath" néven említette. Ekkor néhány révész és halász lakta az átkelőhelyet. 1189-ben a Német-római Birodalom császára – Barbarossa Frigyes – vert tábort Kakathon, útjában a Szentföld felé. 1337-ben Csanád esztergomi érsek a falu tizedének negyedét (a pap részének kivételével) az esztergomi Szent György mártír prépostságnak adományozta.[8] 1403-ban Zsigmond több más faluval együtt, mint az esztergomi érsekség birtokait a lázadások miatt lefoglalta.[9]

A középkori Kakath falu területén a török 1546-ban emelt várat, a császári hadak először 1595-ben foglalták el,[10] de a török 1605-ben visszafoglalta. 1662. augusztus 7-én határában támadta meg Forgách Ádám érsekújvári kapitány az ellene induló török előhadat, de súlyos vereséget szenvedett. 1683. október 9-én a párkányi csata során Sobieski lengyel serege szabadította fel, a várat lerombolták, nyoma sem maradt.

Helyi hagyomány szerint 1546-tól, tehát a török hódoltság kezdetétől tartanak vásárokat. Vásártartási kiváltságlevelet 1724-ben kapott a település III. Károly királytól, amely évi négy országos vásár (Szent György, Szent Bertalan, Szent Simon és Júda, valamint Szent Luca napjain) megtartását engedélyezte Párkányban. A századok múltával ezekből csupán a híres Simon-Júda napi vásárok maradtak fenn egészen napjainkig.

1850-ben átadták rendeltetésének a Magyar Középponti Vasút Vác-pozsonyi szakaszát, amely Párkányon haladt keresztül, majd annak innen elágazó szárnyvonalait Léva és Ipolyság felé. Az 1895-ben átadott Mária Valéria híd által Párkány igazi, nagy forgalmú közlekedési csomóponttá vált. A híd változást hozott a város életébe, az Esztergommal való elemi egymásra utaltság nyitott számtalan lehetőséget mindkét város és környéke számára.
A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásának székhelye volt.

1919 május végén és június 1-én a Tanácsköztársaság katonái kétszer is elfoglalták Párkányt és Nánát.[11]

A város, különösen a Mária Valéria híd 2001-es felújítása, valamint Magyarországnak a schengeni egyezményhez történt 2007-es csatlakozása, a határellenőrzés eltörlése óta, szorosan kapcsolódik Magyarországhoz. Párkányban mindenütt érvényesül a kétnyelvűség az utcai feliratokon; a hétköznapi életben a magyar nyelv használata az elsődleges.

NépességSzerkesztés

1910-ben 3079 lakosából 3016 magyar (97,95%) volt.
1991-ben 13 347 lakosából 9804 magyar (73,46%), 3310 szlovák (24,8%), 172 cseh és 30 cigány.
2003-ban 11 410 lakosából 8049 magyar (70,55%), 3294 szlovák (28,9%), 137 cseh (1,2%) és 40 cigány volt. 9037-en római katolikus vallásúak.
2011-ben 10 919 lakosából 6624 magyar, 2930 szlovák, 90 cseh, 21 cigány, 30 egyéb és 1202 ismeretlen nemzetiségű.[12]

OktatásSzerkesztés

AlapiskolákSzerkesztés

  • Párkányi Ady Endre Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola
  • Párkányi Adyho 6 Szlovák Tanítási Nyelvű Alapiskola
  • Párkányi Liszt Ferenc Művészeti Alapiskola (zenei és képzőművészeti tagozatokkal)
  • Speciális Alapiskola

A magyar tannyelvű alapiskolát 664 diák, a szlovák tannyelvűt 507 diák látogatta a 2019/20-as tanévben.[13]

KözépiskolákSzerkesztés

NevezetességeiSzerkesztés

  • A várost Esztergommal összekötő hajóhidat 1842-ben Kopácsy József esztergomi érsek állíttatta, a helyére épített Mária Valéria-hidat 1944-ben a visszavonuló németek felrobbantották. A hidat magyar-szlovák államközi egyezmény eredményeként 2000–2001-ben építették újjá.
  • A nyári hónapokban több ezer üdülő számára biztosít pihenést Szlovákia egyik legnagyobb termálfürdője (8 szabadtéri és fedett medencével), a 24 hektáron elterülő Vadas termálfürdő. Az 1973-ban elkezdődött kútfúrási munkálatok 39,7 °C hőmérsékletű termálvizet tártak fel.
  • Nevezetes vásárok közé tartozik a párkányi Simon-Júda-vásár. Az utóbbi évtizedekben a híres párkányi őszi nagy vásár ismét vonzóvá vált: Magyarországról is sokan mennek át, nemcsak Esztergomból, hanem távolabbi vidékekről is. Egyre több a büfésátor, a szórakozási lehetőség, az igényes kézműves és népművészeti munkák.
  • III. János lengyel király bronz lovasszobra. A szobor másfél évtizedes szervezőmunka eredményeként jött létre, melynek kezdetei Barta Gyula képzőművész és Bartusz Gyula nevéhez fűződnek. A közadakozásból emelt emlékművet a párkányi csata 325. évfordulóján, 2008 októberében avatták fel. A lengyel honvédelmi miniszter 2009-ben Arany Érdeméremmel, a külföldieknek adományozható legmagasabb honvédelmi kitüntetéssel tisztelte meg a Sobieski-szoborbizottság elnökét, Dániel Erzsébetet.[14]
  • Párkányi Városi Múzeum: várostörténeti és néprajzi gyűjtemény, időszaki kiállítások.

Híres emberekSzerkesztés

  • Itt hunyt el 1663. augusztus 9-én Esterházy György szendrői címzetes püspök.
  • Itt született 1795. május 27-én Balás Teofil Ferenc, Benedek rendi szerzetes, gimnáziumigazgató.
  • Dr. Wertner Mór a 19–20. század fordulójának magyar történész-genealógusa 1908–21 között Párkányban élt és alkotott.
  • Innen indult a magyar ifjúsági irodalom klasszikusa, Sebők Zsigmond, akinek Dörmögő Dömötöre sok nemzedék alapolvasmánya volt.
  • Itt született 1913. január 23-án és itt hunyt el 1998-ban Zahovay Ernő zeneszerző, előadóművész.
  • Itt született 1922-ben és itt hunyt el 2008-ban Barta Gyula képzőművész.
  • Itt született 1933. március 25-én és itt alkot Lábik János festőművész.
  • Itt született 1937. október 22-én Kocsis Ernő festőművész.
  • Párkánynánán született 1946. március 21-én Janiga József felvidéki magyar festő, grafikus, illusztrátor, pedagógus, „a Csallóköz festője”.
  • Itt született 1947. június 15-én Peter Romsauer régészprofesszor.
  • Itt született 1966. június 28-án Hajtman Béla szlovákiai magyar irodalmár, a lévai egyházi gimnázium igazgató tanára.
  • Itt született 1984. augusztus 6-án Tóth Zsanett szlovák válogatott kézilabdakapus.
  • Itt szolgált Majer Imre (1865–1936) pápai prelátus, bélai címzetes apát, apát-plébános.

TestvérvárosaiSzerkesztés

KéptárSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census
  2. ↑ Gudmund Schütte, Ptolemy's Maps of Northern Europe, p. 101
  3. ↑ Kiss Lajos
  4. ↑ A Daniel Okáli nevéhez köthető Vyhláška (slovenského) povereníka vnútra zo dňa 11. júna 1948 č. A-311/16-II/3-1948; A Cseh országrészben Vö. Vyhláška č. 7/1948 Zb. Vyhláška o změnách úředních názvů měst, obcí, osad a částí osad, povolených v roce 1947; Vyhláška č. 22/1949 Zb. Vyhláška Ministerstva vnútra o zmenách úradných názvov miest v roku 1948.
  5. ↑ 266/1920 Sb. Zákon ze dne 14. dubna 1920 o názvech měst, obcí, osad a ulic, jakož i označování obcí místními tabulkami a číslování domů. Vö. 310/1922 Sb. Nariadenie vlády republiky Československej zo dňa 26. oktobra 1922 (az új csehszlovák megyerendszeri felosztás 1923-tól); 1923 Úradné noviny Župy Nitrianskej I/12, 182; 14, 232-233.
  6. ↑ Térképszerkesztés-tervezés[halott link]
  7. ↑ Vö. Párkány - népszavazással. In: Új Szó 1994. július 8.
  8. ↑ Blazovich László-Géczi Lajos 2005: Anjou-kori oklevéltár XXI 1337. Budapest-Szeged, 112-115 No. 197.
  9. ↑ PLE, Világi Lvt, Lad. I, fasc. 22, No. 22 és 27; DLDF 248333; 248338; Fejér X/4, 217; Mályusz Elemér 1956: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) - Első rész (1400–1406). MOL kiadványai 2 - Forráskiadványok 3, 314 No. 2698-2699.
  10. ↑ Kruppa Tamás 2020: Pápai csapatok Magyarországon (1595-1597, 1601). Budapest-Róma, 53 No. 25.
  11. ↑ Csiffáry Nándor 1979: A Tanácsköztársaság esztergomi eseményei. Esztergom Évlapjai 1979, 60-62.
  12. ↑ [portal.statistics.sk/showdoc.do?docid=51712]
  13. ↑ Szlovákia Oktatásügyi Minisztérium Honlapja. (Hozzáférés: 2020. szeptember 22.)
  14. ↑ Tudósítás a Szabad Újság 2009. október 7-i lapszámában.

ForrásokSzerkesztés

  • Eberhard Werner Happel 1688: Thesaurus Exoticorum
  • Ľudmila Kraskovská 1964: Datovanie ranohistorických a historických pamiatok mincami. Sborník SNM – História 4, 122.
  • Viera Němejcová-Pavúková 1966: Neolitische Siedlung von Štúrovo.
  • Rigler János 1980: Párkány iskolás korosztályának kereszt- és becenevei. Magyar Személynévi Adattárak 29.
  • Juraj Pavúk 1994: Štúrovo – Ein Siedlungsplatz der Kultur mit Linearkeramik und der Želiezovce-Gruppe. Nitra.
  • Beljak, J. – Kolník, T. 2007: Rímskoprovinciálna keramika z germánskej osady v Štúrove. In: Archeologie barbarů 2006. Archeologické výzkumy v jižních Čechách. Supplementum 3. České Budějovice, 135–158.
  • Beljak, J. – Kolník, T. 2008: Štruktúra a vývoj germánskej osady v Štúrove. In: Droberjar, E.–Komoróczy, B.–Vachůtová, D. (edd.): Barbarská sídliště. Chronologické, ekonomické a historické aspekty jejich vývoje ve světle nových archeologických výzkumu (Archeologie barbarů 2007). Brno, 129–146.
  • J. Beljak 2009: Osada zo začiatku obdobia sťahovania národov v Štúrove v kontexte osídlenia na dolnom Pohroní. Zbor. SNM – Archeológia 19.
  • J. Beljak 2010: Germánske osídlenie v Štúrove a na dolnom Pohroní v staršej dobe rímskej. Zbor. SNM – Archeológia 20.
  • Ondrej Ožďáni 2011: Ojedinelé nálezy z doby bronzovej v Štúrove. AVANS 2008, 201–202.
  • Gerstner Ákos: Párkány kulturális öröksége és régészeti emlékei, Párkány, 2012 [1]
  • Keglevich Kristóf 2012: A garamszentbenedeki apátság története az Árpád- és az Anjou-korban (1075–1403). Szeged, 184–185.
  • Ivan Kuzma 2012: Vojenské mapovania Uhorského kráľovstva na južnom Slovensku a diaľkový prieskum. Študijné zvesti 52, 63–117.
  • Lénárt Orsolya 2013: Thesaurus Exoticorum des Berufsschriftstellers E. W. Happel. In: Ungarnbilder im 17. Jahrhundert.
  • Peter Ivanič 2015: Majetky opátstva v dnešnom Hronskom Beňadiku v rokoch 1075 a 1209. Studia Historica Nitriensia 19/1.
  • Ján Hunka 2016: Stredoveké mince zo Štúrova a okolia zo 6. – 16. storočia. Študijné zvesti 59.
  • ↑ Kiss Lajos: Kiss, Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai (1980). ISBN 963 05 2277 2 

További információkSzerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Párkány_(település)&oldid=25798068”