Párkányi csata

Párkányi csata néven ismert az az ütközet, amely 1683. október 7–9. között, két nap alatt zajlott le Párkánynál.

Párkányi csata
Justus van den Nijpoort: A párkányi csata
Justus van den Nijpoort: A párkányi csata

Konfliktus A Szent Liga háborúja:
A török kiűzése Magyarországról
Lengyel–török háború (1683–99)
Időpont 1683. október 79.
Helyszín Párkány (ma Štúrovo, Szlovákia)
Eredmény Habsburg-lengyel győzelem,
Esztergom visszafoglalása
Szemben álló felek
Herb Rzeczypospolitej Obojga Narodow.svg Lengyelország-Litvánia
Imperial Coat of Arms of Austria.svg Habsburg Birodalom
War Flag of the Ottoman Empire (c. 1500–1793).svg Oszmán Birodalom
Parancsnokok
POL COA Janina.svg III. (Sobieski) János lengyel király
POL COA Janina.svg Stefan Bidziński sandomierzi vajda
Flag of the Ottoman Sultanate (1299-1453).svg Kara Mehmed budai pasa
Szemben álló erők
kb. 30 000 főkb. 45–50 000 fő
Veszteségek
minimálisjelentős
Térkép
Párkányi csata (Szlovákia)
Párkányi csata
Párkányi csata
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 47° 47′ 57″, k. h. 18° 43′ 05″Koordináták: é. sz. 47° 47′ 57″, k. h. 18° 43′ 05″
A Wikimédia Commons tartalmaz Párkányi csata témájú médiaállományokat.

ElőzményekSzerkesztés

1683-ban a bécsi udvar nem számított hadi tevékenységre, a törökök januárban mégis hadat indítottak Bécs meghódítására. A nádor március 18-án köriratban hívta hadba a vármegyék nemeseit. Májusban Sempténél szemlélték meg az összegyűlt hadakat és ekkor az 58 lovas és 34 gyalog századból állt, közte a főurak, Nyitra vármegye és az esztergomi érsek (3 esquadron) csapataival.[1] Június 5-én a császáriak Érsekújvárt vonták ostrom alá, de csakhamar felhagytak vele.[2] Július elején azonban a császári hadak kivonultak a Dunántúlról, s hasonlóan tettek a Felvidéken is a Vág vonaláról az örökös tartományokba vonultak vissza. Ezért júliusban a nemesi hadi tábor feloszlott, s szinte mindenki kénytelen volt hűséget esküdni a töröknek, illetve Thökölynek.[3] Ez sok esetben nem jelentett túl nagy lelki megrázkódtatást, hiszen a Habsburg-ellenesség ekkor elég erős volt, például a Rábaköz védelme részben ezen bukott el. Az utána következő tatárdúlásban viszont nem volt köszönet. Az itt táborozó erdélyi csapatok számadásából, és a később bekvártélyozott császári zsoldosok ellátásának hiányaiból is jól látszik, hogy a Rábaköz ekkor szinte elnéptelenedett.[4]

1683. szeptember 12-én a szövetséges Habsburg–lengyel felmentő hadsereg azonban szétverte a Bécset ostromló törököket. Thököly Imre hadai ezért hátrálni kezdtek, de komoly harcba ekkor sem bocsátkoztak.

A csata leírásaSzerkesztés

Bécs felmentéséből bontakozott ki az a támadó hadjárat, amely többek között Esztergomot is felmentette a török uralom alól. Míg a bécsi udvar békét akart kötni a törökkel, Sobieski János lengyel király a török után indult Érsekújvár és Esztergom felmentésére. A lengyel seregben lipek hadak is eredményesen harcoltak.[5] A hírre Kara Musztafa összeszedte a seregét és megerősítette e városok őrségét.

Október 7-én Párkánynál erős török csapatok támadták meg a királyi sereget messze megelőző Sobieskit. Kétezer lengyel katona elesett. Másnap érkezett meg Lotaringiai Károly herceg serege. Így az egyesített felmentő sereg 28 000 katonából állt. A török erők hajóhídon megkezdték a visszavonulást a Duna esztergomi oldalára. Erre a szövetséges vezérkar szétlövette a hajóhidat, majd elfoglalták Párkány erődjét. Mintegy 8000 török a csatatéren maradt, vagy a Dunába veszett.

 
A párkányi csata Juliusz Kossak 1883-as festményén

A győzelem lendületében a seregek ostrom alá vették Esztergomot. A vár parancsnoka, Ibrahim pasa rövid alku után feladta a várat, és 1683. október 28-ával Esztergom 140 éves török megszállása véget ért.

Az esztergomi érsek bandériumai részt vettek a harcok sűrűjében, amit a nemespanni elesettek névsora is bizonyít, így egyértelműen megerősíthető a magyar csapatok részvétele Esztergom török alóli végleges felszabadításában.[6] A Komárom vármegyei felkelőkre ugyan van a szakirodalomban adat, de ez ellenőrizendő.[7] Győr vármegye nemessége a nádori felszólításra a pusztulás ellenére körülbelül 100 felkelőt újra ki tudott állítani októberben, részvételük a csatában azonban kétséges.[8]

KövetkezményekSzerkesztés

Esztergom a csata után a Habsburg Birodalomhoz tartozott. A csata alatt megsemmisült az esztergomi Duna-híd, ezért ezután kompok jártak a két part között.

Egyes történészek fontosabbnak tartják ezt a győzelmet, mint az ezt megelőző bécsi diadalt. A Magyarország északi részeit megszálló török csapatok visszavonhatatlanul vereséget szenvedtek. Gyakorlatilag lemészárolták a több tízezres török sereget, és az út Magyarország felé nyitva állt. Az alatt a néhány hónap alatt, amíg a török sereg teljesen meg volt semmisítve, Ausztria ellenállása miatt nem sikerült a szövetséges hadak egyesítése, mellyel felszabadíthatták volna Magyarországot.

Hatása a művészetekbenSzerkesztés

 
Sobieski János lengyel király szobra a párkányi csata 325. évfordulóján (Alkotók: Győrfi Lajos, Varga Imre, Bácsi Lajos)

A párkányi csatát többen ábrázolták metszeten vagy festményen, többek között Justus van den Nijpoort (c1625-c1692), Martino Altomonte (1657-1745), Juliusz Kossak (1824-1899). Készült róla gobelin Charles Herbel festői stílusában, illetve dombormű Varsó-Wilanówban. Esztergomban 1933-ban állították a felszabadulás 250. évfordulójára az ún. Sobieski emlékművet (Körmendi-Frim Jenő),[9] míg Párkányban 2008-ban állítottak a csata 325. évfordulójára Sobieski lovasszobrot (Győrfi Lajos).[10] A csata szerepel az Ezeréves Lengyel Lovasság Emlékművén (1994, Mieczysław Naruszewicz, Marek Moderau) is Varsóban.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. Thaly 1883, 11, 35.
  2. Thaly 1883, 14-15.
  3. Thaly 1883, 16, 19-21; 1887: Az 1683-iki táborozás történetéhez - Gr. Batthyány Kristóf és Ádám dunántúli tábornokok levelezéseiből II. Történelmi Tár 10/2, 301-302.
  4. Paur Iván 1858: Csányi János Magyar krónikája 1670-1704. Magyar Történelmi Tár 3/5, 113; Koncz József 1896: Adalékok Apaffy Mihály fejedelem 1683-ik évi hadjáratához. Hadtörténelmi Közlemények 9/1, 500-502; Vanyó Tihamér 1976: Sopron vármegye hadügyi, gazdasági viszonyai és közállapotai (1640-1690) I-III. Soproni Szemle 30/1-3; Gerencsér Péter 2020: Bécs kapujában - A Rábaköz hadtörténete a török korban. Csorna - Kapuvár, 110-128.
  5. historyweb.dennikn.sk; Michal Holeščák 2019: Moslimskí Lipkovia bojovali za kresťanov. In: Branislav KovárJakub Drábik (zost.): História pre zaneprázdnených. Bratislava, 203.
  6. ŠA Ivanka pri Nitre, fond SAP jelöletlen doboz, Residua Fragmenta; 2009 Családban marad I/1, 13 Archiválva 2013. december 11-i dátummal a Wayback Machine-ben; Ľuboš Trubíni - Tibor Lieskovský 2019: História cisárskej pevnosti Vráble. Vráble, 106.
  7. A várat ugyan Thököly ostromolta, de valószínűleg nem került a kezére, ellenben a város kénytelen-kelletlen Thököly pártjára állt és felgyújtották. A várban azonban ha kitartott, főként császári katonaság lehetett. Vö. Reiszig Ede et al.: Komárom vármegye története. In: Komárom vármegye és Komárom sz. kir. város. p. 461. A felkelő seregre vonatkozó adatok, minden bizonnyal Thalyra vezethetőek vissza.
  8. Vö. Ráth Károly 1860: A Győr vármegyei hódoltságról. Magyar Történelmi Tár I/7, 88-90.
  9. kozterkep.hu
  10. emlekhelyek.csemadok.sk

További információkSzerkesztés