A Párnakönyv (Makura no szósi) Szei Sónagon japán udvarhölgy naplója a 990-es évekből és az 1000-es évek elejéről. Költőisége irodalmi jelentőségűvé teszi ezt az egyik legrégebbről fennmaradt, prózában írott japán művet.

Párnakönyv
Sei Shonagon2.jpg
Szerző Szei Sónagon
Eredeti cím 枕草子
Műfaj Zuihicu

ListákSzerkesztés

Szei Sónagon naplójában szabályos listákat vezet arról, hogy mit tart kellemesnek vagy kellemetlennek, csípős nyelvű leírásait udvarhölgytársairól, érdekes udvari eseményekről is listák formájába önti.

A Párnakönyvben használatos írásjelekrőlSzerkesztés

 
Egy hiragana írásjel

Szei Sónagon a versekhez és levelezéshez használt hiragana írásjegyekkel írta naplóját. A hiragana a kínaiaktól átvett kandzsi írásjegyekből egyszerűsödött le. „Kurzív” ecsetvonású hiraganával írták a harmincegy szótagos (5–7–5–7–7) szerelmes verseket, a vakákat is a kor császári udvarában. A hiragana használatát férfiatlannak tekintették, a kandzsik használatát viszont nőietlennek.

MagyarulSzerkesztés

  • Párnakönyv; ford. Philipp Berta; in: Párnakönyv. Japán irodalmi naplók a X-Xl. századból; Európa, Bp., 1966

ÉrdekességSzerkesztés

A Párnakönyv ihlette Peter Greenaway 1996-os filmjét is

Külső hivatkozásokSzerkesztés