Pártay Tivadar

Pártay Tivadar (Dombóvár, 1908. szeptember 6. – Balatonszárszó, 1999. augusztus 9.) politikus, újságíró, országgyűlési képviselő, rövid ideig az FKGP elnöke.

Pártay Tivadar
Született	1908. szeptember 6. Dombóvár
Elhunyt	1999. augusztus 9. (90 évesen) Balatonszárszó
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	újságíró politikus
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1945. november 4. – 1948. november 16.)
Sablon • Wikidata • Segítség

Életrajza

Dombóváron született négy fiú mellé ötödik gyermekként 1908. szeptember 6-án vasutas családban. Apai ágon tősgyökeres kaposvári, anyai ágon dél-német származású. Édesanyját 1918-ban vitte el a spanyolnátha, apja később újranősült. A bajai, soproni és miskolci tanítóképzőben tanult, 1929-ben szerzett tanítói oklevelet a miskolci evangélikus tanítóképzőben. Szintén ebben az évben nősült meg, felesége 24 katasztrális hold szántóföldet és két kat. hold szőlőt hozott a házasságba, két gyermekük (egy fiú, egy lány) született. 1949-ben váltak el. 1955-ben újranősült, ebből a házasságból három fia született.

1930-43 között Arnóton volt evangélikus kántortanító. Tanítás mellett gazdálkodott és több lap külső munkatársa is volt.

Újságírói pályafutása

1932-től a Magyar Jövő és a Független Magyarország külső munkatársa, 1945-től a Miskolci Hírlap tulajdonos szerkesztője és a pesti Reggel (1946-49) társtulajdonos felelős szerkesztője. 1956 októberétől 1957 márciusáig a Magyar Nemzet főszerkesztője. 1989 és 1994 között a Kis Újság főszerkesztője.

Politikai pályája

1932-ben lépett be a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártba, ahol meredeken ívelt felfelé a karrierje; 1933-ban már felső-magyarországi pártigazgató, 1934-ben pedig az országos intézőbizottság tagja lett. Az 1939-es választásokon minimális, mindössze 84 fős szavazatkülönbséggel maradt alul a kormánypárti Nyilas Ferenccel szemben. 1938-1941 között minden évben önkéntes katonai szolgálatot teljesített Kárpátalján és Erdélyben. Főszervezője volt az FKGP 1943. szeptember 12-én, Miskolcon megtartott háborúellenes nagygyűlésének, amiért még aznap este letartóztatták és behívó nélkül kivitték a keleti frontra harcolni. 1944. február 28-án szerelték le. Magyarország német megszállása után bujkálni kényszerült, alig két hét alatt, április 4-én elfogták és internálták, de sikerült megszöknie. Október 15-éig Budapesten bujkált, majd hazatért Arnótra. November 30-án foglalták el az oroszok a szülőfaluját.

Szinte azonnal bekapcsolódott a helyi politikai életbe, januárban már a Miskolci Nemzeti Bizottság és a törvényhatósági, majd a vármegyei nemzeti, aztán a vármegyei törvényhatósági bizottság tagja lett, egyidejűleg pedig újra az FKGP felső-magyarországi pártigazgatója lett. Az 1945-ös választásokon beválasztották a nemzetgyűlésbe. Nagy Ferenc párt- és miniszterelnök politikája elleni tiltakozásképp 1947. március 10-én négy társával kilépett a pártból. Június 10-én Dobi István kifejezett kérésére aztán újra belépett a pártba és a párt központi választási bizottságának a tagja lett. Az 1947-es választásokon ismét megválasztották, majd a párt nagyválasztmányán szeptember 12-én párttitkárrá választották a baloldali pártvezetőség akarata ellenére. Rákosi Mátyás és Tildy Zoltán személyes közbelépésével kölcsönös alkuk révén sikerült helyére Gyöngyösi Jánost megtenni főtitkárnak. Pártay ekkor a párt jobbszárnyának egyik vezetője lett, s élesen bírálta a Dobi-Gyöngyösi-féle baloldal politikáját. 1948 júliusában, miután nem vett részt az iskolák államosításáról szóló szavazáson, az FKGP politikai bizottságának felszólítására lemondott országgyűlési mandátumáról, amit 1948. november 16-án jelentettek be a képviselőházban.

1949. február 28-án letartóztatták és Kistarcsára internálták, majd 1950-ben a recski kényszermunkatáborba küldték. 1953-ban szabadult, ezután 1956-ig fizikai munkásként dolgozott.

Az 1956-os forradalom alatt egyike volt azoknak, akik újjászervezték a Független Kisgazdapártot, aminek október 30-ai alakuló ülésén beválasztották az Országos Ideiglenes Intézőbizottságába is. 1956. október 29-e és 1957. március 1-je között a Magyar Nemzet főmunkatársa volt. 1957. május 23-án letartóztatták, de nem állították bíróság elé. 1958. július 1-jén szabadult és munkát is vállalhatott. 1959-ben három hónapig a Belkereskedelmi Minisztérium Szállítási Igazgatóságának főelőadója volt, majd 1963-ig a Főspednél, 1963-1964-ben pedig az I. Számú Belkereskedelmi Vállalatnál dolgozott. Ezután 1968-ig a Bútorértnál volt osztályvezető, majd a Volán Tröszthöz került, innét is ment nyugdíjba 1973-ban.

A Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik alapító tagja lett. 1988. augusztus 22-én az ő balatonszárszói házában döntöttek a Független Kisgazdapárt újjászervezéséről, melynek november 18-án alapító elnökévé választották. 1989-ben már csak (örökös) tiszteletbeli elnök volt, majd Torgyán József elnökké választását követően, 1991. július 2-án kilépett a pártból. 1992. október 6-án megalapította a Történelmi Független Kisgazdapártot, aminek elnöke is lett. A párt az 1994-es választásokon mindössze két jelöltet tudott kiállítani, akik nem jutottak a parlamentbe. Ezután nem sokkal felhagyott az aktív politizálással.

Visszaemlékezései a magánkiadásban megjelentetett „Veszélyes évszázad” című kötetben, továbbá az 1956-os Intézet által kiadott „Pártok 1956” c. kiadványban jelentek meg 1997-ben.

Kitüntetése

• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (1991)

Források

• Magyar és nemzetközi Ki Kicsoda 1998
• Takács Istvánné: Arcok Dombóvárról 2000
• Életrajza az 1947-1949-es Országgyűlési Almanachban, Budapest, 2005